Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-328
Az országgyűlés képviselőházának 328. illésé 1938 június 11-én, szombaton. 647 tant, a történelmet és a 'műtörténelmet, elsősorban ezeket, de nem zárkózom el az elől, hogy más tanárok is idecsatlakozhassanak — e kulturális egyezmények alapján ezekbe az országukba utaztassuk. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ez a kulturális egyezmények révén sokkal olcsóbban eszközölhető, mint ahogyan ezek nélkül lehetséges, illetőleg ezek nélkül nem is volna lehetséges. Ezen az úton egy állammai meg fogom próbálni legközelebb és ha sikerűi, továbbfejlesztem ezt. (Helyeslés.) Beszélteim iaz előlbb a maigyar nyelv tainátásának fontosságáról. A magyar nyelv oktatásának kiniéiyítésén kívül azonban szükség vem még valamire,, a magyar népilsimlének kimélyítésére, a magyar néphagyományok isimereiténiek kimélyítéisére, Ebben a tekintetben .sokat lehet tennünk. Ez nemcsak iskolai,, hanem: az iskolánkívüli népművelésnek is problémája. Az iskolánkívüli .népművelés egyelőre — alig: Ss merek rólla (beszélni — még icsak rudimentuoriiaiban van imieg, akár a mai formáit, aJkár a imái anyagii lehetőségeit nézzük. Oly kiesi ebiben a költségvetésiben az, amit erre a dologra fordíthatunk,, íhogy csak a kezdetre való, csak kísérleteket (telhetünk vele, de talán anyagi' áldozatok nélkül is lehet, — különösem, ha a társadalom is segít — bizonyos dolgokat elérni. Csak egy párat .említenék meg. A néprajzi [műemlékeket törzskönyvezni kell. Csak. számod vannak róla, hogy léteznek, de csak így meg örizniil úgyse volna lehetséges; az. Alföldön, amelyet a török elpusztított, ilyen, vonatkozásban szinte semmi sem maradt. Szeretném felállítani fokozatosan —• és ez nem nagy pénzáldozaifcot fog iigényelni, — a szabadtéri néprajz;! múzeumot, aimlit közönségesen ».Skansen^-ne: 1 ; neveznek skandináv kifejezéssel. Igen alkatmiasmaik kínálkozik a Néprajzi Múzeum előtit elterülő Népliget, iából eat fokozatcsan nieig lehet csinálni. (Csoór Lajos: Van ott olyan tanár, akli nem tud nnagyarulí) Az más dolog,, a néprajízi (múzeumban lehet olyan is, ez mindegy; ha valaki, mint sízaketmlber, jó munkát tud végezni,, toa idegen is, szívesen befogadjuk,, miért, ott, ahol meni kell initerpretálJnli!, nem is (feltétlenül szükséges, hogy az illető maigyarul tud : jon, míg ott, ahol interpretálni kell (magyarul.. ott kell tudni a, nyelvet* tehát embere válogatja. Mindenesetre azonban, az, akinek kezébe ezt a dolgot le fogom: fektetni, a legtőzsfgyölkeresebb nuagyar emher, akiit a t. Ház valaha látott, Győrif y István. A .néprajzi heimutatóikoin; is rajta kell, hogy legyen a szemünk, hogy azok szakszerűek legyenek és így fejlesztesisemek ki, természetesen a imüvészi érzékkel párosítva. Az anyaigü mellett a szellemi! néprajzi gyűjtésnek is itt van railár a legfőbb ideje, ímert vannak olyan népszokások, olyan gazdasági iszokások, — az ember például az előbb említett Győrffy István »Kertesváros« című munkájában olvashat ilyenekről — amelyeket ma már -csak 80 esztendős emlberek tudnak szájhcli hagyományból, tehát csak addilg lehet megfogni ezeket, amísg ez c ik a 80 éves emibereik élnek, ezért lezekkel sietni jkell. Bizonyos egyetemi szakokon kötelezővé fog kelleni tenni a néprajzot, így a földrajzi, a magyar irodalmi, a történelmi szakon, de fontos ez a tanítóképzésben is és azutáű — ez már nem reámi tartozik, de meg fogom kérni a belügyminiszter urat — a jegyzőképzésben.^ Megkérem az egy házakat is arra, hogy e ? tárgyra ők is súlyt helyezzenek a tanítóképzésben, azért, mert ha <a magyar néphagyományt gyűjtjük, mentjük és abban elmélyedünk, azt (megszerettetjük, megismertetjük, csak akkor tudja igazán megérteni a magyar lelket a magyar középosztály, (amelynek meg voltak a maga hagyományai és amelynek hagyományai mintegy képviselték a nemzeti hagyományt századokon keresztül, de ma már neim képviselik. A néphagyományból merítve, sőt legfőbbképpen erre alapítva kell a magyar hagyományt tovább kialakítanunk és konzerválnunk azt, ami a magyar hagyományból akár a néphagyományból, akár a középosztálybeli hagyományból megvan. Szükséges tehát, hogy azok az emberek, a középosztálynak azok a tagjai, akik a legtöbbet foglalkoznak a néppel, legtöbbet vannak kinn a kis helyeken, tanyákon, falvakon: a tanítók, papok, jegyzők ápolják ezt a kapcsolatot, a néphagyomány, a középosztályi hagyomány, gondolkozás és gondolatvilág között. A középiskolai tanulókban is érdeklődést kell kelteni ezek iránt,-de nem» külön tantárgy keretében, mert nem is fér bele s nem leihet még egy tantárgyat bedugni a középiskolába. A tantervben benne is volt, de amikor végrehajtásra került -a sor, nem tudtuk besorozni, annyi minden volt már benne, amit óraszám szerint be kellett dugdosni. De talán jobb, szabadabb mód is van erre az iskolásoknak iskolánkívüli nevelésében, amivel alkalmat fogunk találni annak megszerettetésére; így különösen intenzív belföldi kirándulásokkal, amelyeket már több iskola csinál. Ha ez pénzbe is kerül, meg kell keríteni rá a pénzt, mert a nyírségi gyermeket el kell vinni Zalába, .a soproni gyermeket Szegedre, hogy legalább a saját hazáját ismerje. Erre a kérdésre különben, a külföldi és belföldi kirándulásokra, általában nagy súlyt kell helyezni. Saját szakmiámlbeli titok, 'de elárulom, neveltünk már olyan földrajztanárt a szegedi egyetemen, aki természetben hegyet még nem látott, mert nem tudtuk őket elvinni kirándulásra, két okból: egyrészt mert nekünk nincs pénzünk, másodszor, mert fiatalságunkban, sajnos, sokszor hiányzik a vállalkozási szellem. Nem mindig a pénzhiány az egyedüli ok, mert én láttam Berlin munkásnegyedeiben német cserkészcsapatokat, tagjaiknak igazán egy fillérük sem volt, akiket üldöztek és akik mégis egész egyenruhájukat megszerezték, akik ki is rándultak és bejárták az egész világot. Nem mindig pénzre van tehát szükség, hanem vállalkozási szellemre, amit bele kellene nevelni ifjúságunkba. Erre egyébként még rátérek. Most folytatjuk a népzene gyűjtését, a népdrámák, a néptáncok összegyűjtését, foglalkozunk a népi művészettel, amit sok női ipariskola is csinál és foglalkozunk a népi építkezés kérdésével is, amiben szintén vannak megindulások, csak ki kell ezeket mélyítenünk és bizonyos nagyobb alapossággal kell foglalkoznunk velük. Most elérkeztem bizonyos mértékben haza, az egyetemekhez. Soltész képviselő úr az egyetemekről szólva felhozta azok túlzsúfoltságát. Ez nem magyar baj, ez Amerikában, nálunk, Franciaországban és mindenütt megvan, nines olyan ország, ahol ne lehetne ezt említeni, ahol ne volna túlzsúfoltság. Ez nehéz probléma. Különösen nehézzé teszi ezt nálunk az, hogy nálunk az emberek azt hiszik, hogyha egy bizonyítványt kapnak, akkor már tudnak,