Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

646 Az országgyűlés képviselőházának 328 fias nevelésben elért sikernek, — ez nem egészen egyértelmű (Ügy van! Helyeslés!) — a. pedagógiai érzésnek, 'az erkölcsi és vallásos érzésnek, a tanítási! készséggel párosult tudásnak — ez

1 a kettő sem tökéletesen azonos — s új életre, csak bogy jobb életre kívánom kelteni a külföldi és belföldi ösztöndíjakról, szóló törvény 6. §-ának rendelkezéseit, amelyek arra vonatkoznak, 'bogy aki ösztöndíjas volt és aki mint ilyen bevált, as nyilvánvalóan mdnt elit tekintessék. Nem azért választunk ki nagyitóüveg alatt embereket, nem azért válasiztunk. ki egy-egy külföldi stipendiumra buszon öt ember közül egyet, hogy azután iba eizek ott beváltak, ilyen kiválasztás után is megtörténhessék az, amire miiint ösztöndíjtanácsi elnök — négy esztendeiig ez voltam — tudok példát, hogy mások, akik nem mentek ki ösztöndíjjal, hanem . itt voltak az országiban, elébevágtak azoknak a kiváló fiatalembereknek. Ilyen nem lehetséges, . Nem ;aaért küldünk ki majd, mint később méltóztatik látni, alig opár embert, tehát mintegy lupe alatt kiválogatva, hogy azokat félreállítsuk. Egyáltalán érvényesíteni kívánnám a tudatos tanárnevelés eredményeit, mint amiket különböző speeiá^kollégiuinioklban tapasztaltunk. Most nemcsak ihaziabeszélek, az Eötyöskollégiummail kapcsolatban, amelynek kurátorságáról 'ma mondottaim le, mert hiszen önmagam feletti vizsgáló hatóság neon lehetek, de 19 évig ott voltam, legalább azt megismertem lés láttam, hogy ezi az elitnevelés tényleg így megy. A tanárságnak os van anyagi problémái a. Különösen az az anyagi problémája a középiskolái tanárságnak, hogy hossiziú idő után. 6—7—8, megtörténik, hogy 9 év után kerülnek rendes állásba. Ezt megszüntetni kívánom. (Élénk helyeslés.) Már elődöm! tett ebben lépéseket- En az állásoknak egy részére, ezt már most ki tudtam egészíteni, amióta ia miniszteri széket elfoglaltaim, de természetesen nem tudtam

1 tökéletesen keresizítülvinnii azt, amit szeretnék, mert hiszen sok törvényt hazunk és a törvényékkel néha a magunk kezét is megkötjükA kinevezési tilalmak és egyebek megakadályoznak abban, hogy teljesen eljussunk egycsapásra oda, ahova szeretnénk, de azt hiszem, egy lépéssel előrejutottunk -már afelé, amifelé törekszünk, legalább egyelőre, hogy két évnél tovább senki se legyen úgynevezett óraadó, helyettes (Élénk helyeslés.) — ennek annyi mindemféle címe van, hogy az az íidíő, amióta kultuszminiszter vagyok, nem volt elegendő arra, hogy ezeket mind megtanuljam, (Élénk derültség.) de az óraadó-helyettesi elnevezés talán a legegyszerűbb erre — hanem négv év alatt rendes tanárrá legyen. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez is valami!) Ez sem nagyon sok, de jobb az edldigi helyzetnél; ez az. amit a jelen körülmények között tudok tenni és akikre nézve ez már meg is történt, azokra vonatkozólag a legközelebbi napokban már ki is fog jönni. (Élénk helyeslés.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Nemcsak itt van azonban a tanárság problémája, az anyagi oldalon, de másik problémája a túlterhelés mindenféle mellékdolgokkal, adminisztrációval, statisztikákkal stb. Már előbb beszéltem a tanárságnak némi felszabadításától a tanításban, az azzal összefüggő munkában. Revízió alá vesszük a tanárságnak ezeknek a különböző munkáit és lehetővé ki- I ülése 1938 június 11-én, szombaton. vánom tenni azt, hogy a tanárságnak több ideje maradjon a nevelésre. (Csen-Szombathy László: És a saját továbbképzésére!) Ismerek tanárokat, akik teljes odaadással, néha a déli étkezési idő feláldozásával foglalkoznak az iskolai idő után is egyes tanulókkal való megbeszéléssel, tanácsadással stb., szóval neveléssel. Ezt istápolni, kifejleszteni szsiretnémi és azoknak, akiknek erre tehetségük, jószándékuk, lelkületük van, ezt lehetővé kívánom tenni (Élénk helyeslés.) és nem elvenni tőlük ezt az időt, néha talán egészen jelentékeny adminisztrációs vagy talán egészen érdekes statisztikai munkákkal, de amelyek nem lehetnek olyan érdeküek, hogy fontosabbak legyenek az egyes gyermekek nevelésénél. (Élénk helyeslés és taps.) Szóval ez azt jelenti, hogy szeretnék minél kevesebb mechanizálást, minél kevesebb robotembert, mert az robotembert nevel. (Úgy van! Ügy van!) Az egyik képviselőtársam — nem jut hirtelen eszembe a neve — felemlítette, hogy egy órát iktassunk be arra a célra, hogy a tanár mintegy az életbe bevezesse a tanulót, megmagyarázza neki azt, hogy praktikus pályára menjen és ezt a praktikus pályára való menetelt, az arra való kedvet beleneveljük a gyerekbe. Ne méltóztassék rossz néven venni, — különben, mint mondtam, nem találom meg jegyzeteimben, ki volt az, aki ezt mondta, tehát nem személyeskedés •— ez az indítvány mutatja, hogy már hol vagyunk gondolkodásunkban: már mindent egy órába kívánunk beosztani. Amikor én a Közoktatásügyi Tanács el nöke voltam és az utasításokon dolgoztunk. láttam, olyan előterjesztést is, amely úgy adta filő a hazafias nevelést, hogy a hazafias nevelés tantárgy legyen. (Derültség. — Rassay Kávoly: Heti két órában! — Andaházi-Kasnya Béla: Es lesz, aki fel lesz mentve! — Derültség.) Ez tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt a tárgyat meg ne kedveltessük, éppen ezért ne próbáljunk mindenre órát beállítlainiii, (Rassay Károly: Majd a propaganda miniszter úr!) mert különben a tanárokat túlterheljük. Egy arában nem tanítjuk meg a gyermekeket arra. hogy kedvük legyen valamihez, nevelni az órában nem lehet, (Krompaszky Miksa: így vau !) legalább úgy nem. hogy előírjuk, hogyan kell nevelni, szóval prédikálva, vagy pláne ^löírt prédikációval, amelynek a tanterve is elkészült. (Derültség.) Ezzel nevelni nem lehet. Tjphet nevelni szóval annak, aki,tud. Embere válogatja. Igazán nevelni példával lehet, igazán ne/velmi iföglalkozáslsal lehet. Igazán nevelni nem lehet osztályokat, csak egyes gyermekeket és ha egv osztályban ötven gyermekből tízet megnevelünk, ezzel talán meg tudjuk nevelni az osztályt, de ha ötvennek prédikálunk, akkor semmit sem érünk el. (Igaz! Üay van!) Nem az osztályokban való tanitónevelés kell tehát, hanem lehetővé kell tenni a tanároknak, hogy neveljenek az iskolán kívül, példaadással is. de ezután rá is kell nézni, fiogy igazán meg is tegyék ezt és ezt ellenőrizzük. Még egy kis dolgot Jkell itt felemlítenem. A tanárképzésnél szeretném felhasználni a kulturális egyezményeket Olaszországgal, Németországgal. Lengyelországgal és más államokkal arra, hogy egyes tantárgyak tanárait, illetőleg tanárcsoportokat — ez régebbi gondolatom, tulajdonképpen a saját szakmámból indult ki ez, de nemcsak erre vonatkozik, hanem kezembe veszem a földrajzon kívül a gazdaság-