Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-328
630 Az országgyűlés képviselőházának 328, Mélyen t. Ház! Ezek olyan sérelmek, amely ek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Igaz, hogy majdnem évről-évre fel szokták említeni ezeket a sérelmeket, de ezek még mindig ott élnek a tanítóság lelkében, pedig ez a tanítóság az, akitől ennek a keresztény nemzeti Magyarországnak a jövője függ, mert hiszen tulajdonképpen a nevelés az igazi honvédelem. (Müller Antal: Ügy van!) Független keresztény Magyarországot nem is képzelhetünk el akkor, ha onnan alulról, az óvódáktól kezdve az elemin végig nem foglalkozunk az emberek lelkével és nem szaturáljuk a keresztény nemzeti gondolattal, hogy az emberek, ha kell, a hazáért meg is tudjanak halni. Ez feltétlenül igaz. És nagyon igaza volt Kleb elsb erg Kunó volt miniszter úrnak, amikor azt mondta, hogy az igazi honvédelmi tárca a kultusztárca. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen azért minden áldozatot meg kell itt hoznunk 1 , hogy a tanítóságnak ezek a sérelmei is orvosoltassanak. (Müller Antal: Helyes!) Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a „miniszter úr figyelmét egy memorandumra, amelyről bizonyára szintén tudomása van, a testnevelési tanárok kérelmére, akik azt kérik, hogy az iskolatípusnak megfelelően, amelyben tanítanak, egyenjogosíttassanak a többi tanárokkal. (Krompaszky Miksa: Nagyon helyes, jogos kívánság!) Az ő nevelési munkájuktól rengeteg sok függ. Az igazi honvédelmet tulajdonképpen ők készítik elő és igazán fáj nekik, amikor azt kell látniok, hogy abban az iskolában első- és másodosztályú tanárok vannak. Nem lehet velük ilyen mostohán bánni. Elhiszem, hogy régebben a testnevelési tanárok képzése nem felelt meg a főiskolai nevelésnek, de annyi átképesítésnek mentek keresztül, hogy feltétlenül megérdemlik azt, hogy a többiekkel egyenrangúaknak nyilváníttassanak, amint az maguknak a tanári testületeknek is óhaja. A tanárok maguk is azt mondják, hogy teljesen igazságos volna, ha a testnevelési tanár azonos elbánásban részesülne velük. Olyan kérdés ez, amelynek megadása nem is fog sokat jelenteni, mert az egész egyenjogúsítás mindössze 70.000 pengőt tesz ki, ha megcsinálják. (Gr. Teleki Pál vallásés közoktatásügyi miniszter: Sok 70.000 pengő kellene!) Elhiszem, igen t. miniszter úr, hogy sok ilyen 70.000 pengőre volna szükség, de viszont be kell látni, hogy ez jogos kívánság, amelyről gondoskodni kell. T. Ház! Tegnap a belügyi tárca tárgyalásában szó esett arról, hogy a közigazgatást minél jobban mentesíteni kell a politikától. A szegedi tankerületi főigazgató gyűlést hívott egybe, amelyen Kosa Kálmán miniszteri tanácsos úr ő méltósága elnökölt. Itt az az óhaj nyilvánult meg, hogy a pedagógia terén minél kevésbbé érvényesüljön a politika és az elbírálás mérővesszője ne a politikai tevékenység, hanem a (rátermettség és a felkészültség legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Sajnos, olyan szomorú adatokkal tudok majd a miniszter úrnak szolgálni, amelyek mutatják, mennyire hátrányos az, amikor nem a felkészültség, nem a rátermettség, hanem a politikai szerep adja ismérvét annak, hogy valaki az igazgatói állásra rátermett-e vagy sem. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez nálam nem lesz! (Élénk helyeslés a baloldakm.) Hála Istennek! En ezt köszönettel tudomásul veszem. Nem hatalmazták fel rá, de mondhatom, az egész tanítóság és tanárság' ülése 1938 június 11-én, szombaton, hálás lesz a miniszter úrnak, ha ezentúl nem a politika, hanem a rátermettség, a felkészültség lesz az előmenetel és a kinevezés alapja. (Felkiáltások a jobboldalon: Eddig is az volt!) Éppen ezért ezekkel a sérelmekkél tovább nem is foglalkozom, ellenbein kérem a miniszter i urat, ne méltóztassék alkalmatlankodásnak venni, ha ezeket az adatokat majd személyesen előadom, a Ház elé nem akarom ezeket hozni. Mindesetre nagy megnyugvást fog kelteni a miniszter úrnak ez a kijelentése, mert rengeteg sok elkeseredést, elkedvetlenedést okozott a tantestületekben, amikor látták az odavaló emberek mellőzését és mások előretörését. Ez semmükép sem keltett nyugalmi állapotot, hanem letörte az emberek ambícióját. • (Zaj a jobboldalon.). Tudomásul vesszük, hogy ennek a rendszernek, mint sok mindenféle másnak is, egyszer s mindenkorra vége kell hogy legyen. Az iskola legyen iskola és amikor a tanító belép abba a tanterembe, tényleg tanító legyen és ne gondoljon arra, hogy künn milyen szervezési feladatok várnáik rá. Az legyen a fontos, hogy az iskolában milyen eredményt mutat fel, mert ettől várhatja a maga előmenetelét, ettől várhatja azt, hogy az életben hogyan tud boldogulni. Meg vágyóik róla győződve, hogy ez a tanítóság és tanárság, amely ennek tudatában fog dolgozni, produkálni fogja azt a százszázalékos erkölcsi és hazafias nevelést, amelyet! tőle joggal el is várunk. Mélyen t. Ház! Van egy említésireméltó pont a költségvetésben és ez a vándortanítók tételte. Hála Istennek, eljutottunk már odáig, hogy ezt megcsinálták. A magyar Alföld kulturális történetében alig tudok elképzelni fontosabb dolgot, mint ezeknek a vándortanítóknak a beállítását. Bizonyos, hogy ide idoáüs lelkületű emberek kellenek, akik átérzik a vándartanítói hivatás fontosságát. A vándortanító a nemzetnek igazi nagy apostola, ha át; érzi feladatának fontosságát. Nem lehet eléggé megköszönni azt az óriási áldozatot, amelyet az a tanító akkor hozott, amikor a kényelmes falusi, vagy városi élet helyett magára vállalta a magyar Alföld elhagyatott tanyáinak oktatását és elmegy sokszor földes szobába, vagy pedig dohánypajtáiba összegyűjteni a magyar jövendőt és azt ott oktatja, tanítja. A I legnagyobb elismerésistel vagyok a vándortanii tók munkája iránt. Arra kérem csak az igen j t. miniszter urat, hogy erre a célra minél többet költsünk és nagy gondot fordítsunk. Én olyan helyről vagyok itt, ahol nem lehet panaszkodni az elmaradottságról, de múltkor kinn voltam a tanyák közt és láttam, hogy közel kilencvenon vannak ott, akik úgy cseperedtek fel, hogy soha az iskola belsejét nem látták. Mi van ott, ahol 10, vagy 20 kilométerre nincs falu? Nincs nagyobb fontosságú dolog, mint az, hogy ezt a vándortanítói intézményt kibővítsük és ennek fenntartására minden áldozatot meghozzunk. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azért is hozta be elődöm! Most kísérleti stádiumban vagyunk.) Ügy van, de bevált. Az eredmények legalább, amelyekről olvastam, nagyon szépen számolnak be ezeknek a működéséről. A kísérlet tehát bevált, éppen ezért ennek az intézménynek a további fejlesztését kérjük, mert ettől függ f a magyar nép jövendője, hiszen csak az a nép bízhatik a maga jövőjében, amely a maga öntudatos életét tudja élni. Mélyen t. Ház! Törekedtem arra, hogy kiemeljem a tanítóság, a tanárság és általában az oktatószemélyzet nagy érdemeit a keresz-
