Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának êêS. ülése 193'8 június il-én, szombaton. 631 tény. nemzeti nevelés körül, de egyúttal felemlítettem a sérelmeiket is. Tisztelettel az igen t. miniszter úr iránt, — akinek múltja ebben a tekintetben biztosítékot nyújt, s akire nyugodtan rábízhatjuk ennek a tanárságnak és tanítóságnak a jövőjét és sérelmeinek orvoslását — a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen,) Elnök-. Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Midőn a kultusztárca költségvetésénél felszólalok, örömmel kell megállapítanom, hogy a t. Ház is átérezte azt a fontosságot, amelynek tudata a kultusztárca vitájánál kell hogy mindannyiunkat áthasson. Majdnem templomi hangulatban érzem magamat. Ezt a hangulatot mutatja az is, hogy előttem egyházamnak nem kevesebb, mint három ékesszóló papja szólalt fel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én, mint civilember nem versenyezhetem velük abban az ékesszólás- . ban, amelyet a magyar kultúrának szenteltek. Én olyan egyszerű és reális dolgokkal és gondolatokkal fogok foglalkozni, amelyek a kultusztárca hatáskörébe tartoznak. Különösen a falu helyzetét szeretném a kultuszkormány szeme elé tárni, annak a magyar falunak a helyzetét, amelyet én is képviselek. A falusi iskolák helyzete annak ellenére, hogy az igen t. miniszter úr elődje sokat tett ezen a téren, még mindig sok kívánnivalót hagy hátra. (Ügy van! Ügy van! bál felől.) Felvetődik bennem először is az a kérdés, helyes-e, hogy mi új iskolákat építünk, új költségeket adunk ki új iskolák létesítésére, amikor elegendő iskola áll már rendelkezésre. Nem lenne-e vájjon jobb a meglévő iskolákat tataroztatni és rendbehozatni? (Krompaszky Miksa: Ezt is, azt is!; Ha kimegyünk és megnézzük a falusi iskolákat, bizony nagyon sok olyan iskolát látunk még, amely már az összedűlésnez áll közel. Nem i» olyan rég, mint hallom, Komáromban dűlt öszsze egy iskola, az én választókerületemben pedig tavaly két iskola dűlt össze. Azt hiszem tehát, jó lenne a már meglévő iskolákat fokozottabb mértékben tataroztatni és olyan állapotba hozni, hogy azok megfeleljenek a m o - I derr. higiénia követelményeinek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Mikor a fokozódott idegenforgalom révén mostanában sok idegen jön, mutassuk meg nekik, hogy vannak szép templomaink, vannak szép iskoláink, hiszen itt kezdődik a kultúra. Nekem is el kell ismernem, hogy az a falusi tanítóság sártengerekkel zárva el a világtól, ma óriási kultúrmissziót teljesít és ezért el kell követnünk mindent, hogy megfelelő módon megépített tanítói lakások álljanak rendelkezésre. Ma a tanítók azok, akik azt a felcseperedett gyermeket minidjárt kézíbeveszik. Az az első impresszió a_ legfontosabb, amellyel a gyermek a kultúra útján elindul, mert ez az alapja egész későbbi életének. Itt említem meg, hogy ma fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy az iskolákban a gyermek megismerkedjék a kultúra szellemével, mert, Eha végignézünk ebben az országban, akkor íbizony nagyon sok olyan valamit látunk, ami nem ad lehetőséget arra, hogy gyermek az egyenes és jó úton elinduljon. Itt a családi életre gondolok, amely ma bizony meg van tépázva minden vonatkozásban. Á sok válás, amely ebben az országban majdnem szokássá vált, nem alkalmas arra, hogy ilyen körülmények között a gyermekek erkölcsi irányban elinduljanak. (Úgy van! Ügy van!) A szülők élete nem nyújt példát arra, hogy a | gyermek jót, szépet lásson és ebben a tekintetben a kultuszkiormánynak és az egyházi hatóságoknak együttesen komoly lépéseket kell tenniök, hogy az, a sok

1 válás, amely ma történik, megszűnjék. Olaszországban, Németországban már szigorú 'határozatokat és rendeleteket hoztak ennek megakadályozására, mert ennek az állapotnak megszüntetése is nemzetvédelmi feladat. (Czermann Antal: A legfontosabb!) Fontos tehát, hogy helyreállítsuk a családi életet, amelyből minden jó, minden szép erkölcsi erő kiindul. Vigyáznunk kell arra, hogy a tanítók ne teoretikusok legyenek, hanem valóban a praktikus életet nézzék; olyannak lássák az életet, amilyen tényleg és a pedagógia legyen a főszempont, nem pedig az absztrakt teória. Fokozzuk mezőgazdasági tudásukat, azoknak a falusi tanulóknak a mezőgazdasági képzését. Felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy nem lenne-e jó külön háztartási iskolákat, anyanevelő iskolákat létesíteni, amint azt Németországban tették, mert jó lenne, ha ismét rendes családanyákat, háziasszonyokat nevelnénk (Úgy van! Ügy van!), nem pedig olyan hölgyeket, akik csak korzóznak. (Tildy Zoltán: Mi lesz az agglegényekkel?!) Azok adót fognak fizetni. (Derültség.) Fektessük a fősúlyt arra, hogy a magyar gyermekek tanuljanak nyelveket. (Krompaszky Miksa: Nagyon helyes!) Még mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy míg minden zsidó vigéc beszél nyelveikéit, addig a magyarok még csak németül sem tudnak. (Tildy Zoltán: Sokszoir még magyarul sem!) Talán ez is egyik oka annak, hogy ma zsidókérdésről kell beszélnünk. A kereskedelemben, az iparban nagy szükség van arra, hogy az emberek nyelveket tudjanak. Sajnos, a magyar keresztény ifjúság nagy része nyelvismerettel nem rendelkezik. (Propper Sándor: Majd csak 20%-ban szabad nekik nyelveket tanulni?) Ezeket voltam bátor az iskolákkal kapcsolatban megemlíteni. Még megjegyzem, hogy örömmel láttán«, hogy az idei költségvetésben diákház építésére 100.000 pengő van előirányozva. (Tildy Zoltán: Nagyon helyes!) Éppen ideje, hogy a magyar ifjúságnak Budapesten is diákházat építsenek. Azt hiszem, ez elő fogja segíteni azt, hogy a magyar diákság is nyugalmat mutasson és hogy ezután nem fognak egyes felelőtlen elemek mindenféle agitációs eszközzel porondra lépni. Higyje el az igen t. miniszter úr, a magyar ifjúság nem akar felforgatást, a magyar ifjúság nem akar itt rendszerváltozást. A magyar ifjúság élni akar, a magyar ifjúság meg akarja keresni azt a kenyeret, amelyet munkájával megkereshet. Utóvégre nem csoda, ha az az ifjúság, amely 20 évig ült az iskola padjain, sokszor nélkülözve, követeli magának azt a jogot, hogy ebben az országban elhelyezkedhessék. Erről a magyar ifjúságról éppen nem mondható, hogy nem tiszteli a tekintélyeket, mert igenis tiszteli a tekintélyeket. (Fábián Béla: Akkor nem olvasta a képviselő úr a »Harc«-ot!) Olvastam. (Fábián Béla: Hogyan tisztelik ott az elnököt és a többieket!) Vannak mindenhol kilengések. (Krompaszky Miksa: De nem a tanulóifjúságnál! — Fábián Béla: Az egyetemi ifjúságról beszéltem!) Talán a tabi főrabbi éppen az ellenkezőjét teszi? (Fábián. Béla: Bocsánatot kérek, azt még nem bizonyították be, sőt az ellenkezője áll! Ügylátszik a képviselő