Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328, ismeretesek azok a nehézségek, amelyekkel ezek a középosztálynak igazán értékes elemei közé tartozó egyének küszködnek különösen a családneveléssel kapcsolatban. Ezeken az állapotokon változtatni kell. Nem akarok beszélni azokról a tanítókról, akik különösen tanyákon áldozatteljes munkát végeznek, nehéz életet élnek és akiknél a gyermeknevelés szinte lehetetlenségbe ütközik. A másik (kérelem, amelyet már tavaly is előterjesztettem és amelyre vonatkozólag akkor az taJkkori [kultuszminiszter úrtól határozott ígéretet is kaptam, a következő. A volt kultuszminiszter úr megígérte, hogy végre-valahára rendezni fogja a katolikus tanítóságnak azt a már 18 éves panaszát, amely a felekezeti kántortanítói fizetések és az ér'fcékegységes fizetések rendezésére vonatkozik. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak pénzíkérdés!) Bízom benne, hogy ez meg fog történni. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak pénzkérdés!) Igen, de a pénzlt elő kell teremteni, mert, igen t. miniszter úr, ha egy állami tanító kántori funkciót végez, az megkapja a rendes állami tanítói fizetést és ezenkívül megkapja a kántori fizetést is, ha azonban az illető tanító felekezeti tanító, akkor megbüntetik, mert levonják a kántortanítói fizetést, tehát súlyos igazságtalanság történik a felekezeti tanítókkal szemben. (Müller Antal: Ez tényleg igazságtalan; ság! — Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az argumentációt teljesen elfogadom; csak pénzkérdés!) Kérjük, [hogy ne maradjon ez csak ígéret, hanem legyen valóság is, (Müller Antal: Az igazságtalanságot meg kell szüntetni!) mert az illető tanítót végeredményben büntetik azért, mert az egyház szolgálatában áll, büntetik azért, mert kántori teendőket vállal magára. Annál is inkább rendezni fcel'1 ezt a kérdést, igen t. miniszter úr, mert annak a felekezeti tanítónak, ha kántori funkciót^ is vég'ez, a nyarat is ott kell töltenie, míg az állami tanító elmehet. Ez is olyan súlyos áldozat, amelyet honorálnunk kell. Tekintetbe jöhet az is, hogy az eucharisztikus kongresszuson láttuk, milyen felemelő volt annyi ezernyi ezer ember éneke. Ez megmutatja .azt, hogy mit jelent az egyházi ének és milyen lélekemelő hatása van. De viszont a kántortanítóból kiölik a lelibet is, amikor azt látja, hogy elismerés helyett olyaoi súlyos, igazságtalan áldozatot kell hoznia, amelynek orvoslását már régóta követelik. Annyi idő óita mi már sok mindenfélére költöttünk pénzt, de ennek az igazságtalanságnak kiküszöbölésére eddig még nem jutott pénz. Tavaly határozott ígéretet kaptunk az akkori kultuszminiszter úrtól arra. hogy eat a kérdést rendezni fogja, de a rendezés nem történt meg. EUbiszem, hogy ez pénzkérdés, de azt a pénzt elő kell teremteni, mert ami az egyiknek méltányos és igazságos, az a másiknak is méltányos és igazságos. (Úgy van! Úgy van! bal felől. — Strausz István: Élvezték már ezt, de elvonták!) Igen, elvonták tőlük, leszámították a tanítói fizetésből a kántori jövedelmet. Ami tehát az állami tanítónál pluszt jelent; azt a felekezeti tanítónál leszámították. Ez nagy sérelem, mert az állami tanító is ugyanazt a munkát végzi, ha kánitori funkciót vállal. Két különféle munkát nem lehet egy fizetéssel kifizetni, hanem meg kell hagyni mind a kettőt a maga eredeti nagyságálban. A tanítóság kérelme csak az volna, — nagy bizalommal vannak az igen t. miniszter úr iránt — hogy ezt a kérdést méltóztassék egyese 1938 június 11-én, szombaton. 629 szer már lehetőleg elintézni, hogy ez a régtáta sérelmezett dolog végre megoldáshoz, jusson. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Máris foglalkoztam vele! ígéretet még nem tehetek!) Éppen azért, mert méltóztatott foglalkozni vele, nagy bizalommal vannak a rendezés tekintetében, és hiszik is, hogy a miniszter úr ezt a rendezést meg is fogja valósítani, (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter; ígéretet nem tehetek!), mert ezt a pénzt elő kell teremteni. Azt is hangsúlyoznom kell ugyanis, hogy ezek az emberek százszázalékos munkát végeznek (Gr. Teleki Pál vallásos közoktatásügyi miniszter: Tudom!) mind az iskolában, mind a templomban, el kell tehát már egyszer ismerni annak a kérésnek jogosságát, hogy ezt a régóta felhánytorgatott sérelmet orvosolni kell és ennek az, igazságtalanságnak véget kell vetni. De nemcsak ez sérelmes, hanem az is, hogy amikor a felekezeti és állami tanítók ugyanazt a munkát végzik, odaadó szeretettel és lélekkel foglalkoznak a neveléssel, akkor még másutt is hátrányiban vannak a felekezeti tanítók az állami tanítókkal szemlben. így például a felekezeti tanítók nem lehetnek az Otba. tagjai. Amikor a csendőrlegénytől fel egészen a miniszterig mindenki az Otba.-nak a tagja, akkor ez a felekezeti tanító nem lehet az Otba. tagja. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Foglalkozom ezzel a kérdéssel és keresem a megoldást, de kötelező Ígéretet tenni ma még nem tudok. Csak három hete vagyok ezen a helyen.) örömmel tudomásul vesszük, hogy a miniszter úr foglalkozik ezzel a kérdéssel és reméljük, hogy a felekezeti tanítóság szintén részesül majd ebben az ellátásban. Azt is kérjük, illetőleg a lehetőség határáig oda kell hatni, hogy ne tarthasson egy évnél tovább a helyettesi minőség, mert hiszen ha éveken át tart,, akkor képtelen az a tanító valamikor is bejutni a VII. fizetési osztályba, mert közben kitölti a maga szolgálati idejét, nyugdíjba fogjak küldeni és akkor elvész az az idő, amelyet helyettesi minőségben töltött el, ami, nem mondom, az iskolafenntartóra előnnyel jár, de arra a tanítóra csak sérelmes. Méltóztassék tehát határozatban kimondani, hogy a helyettesítés egy évnél tovább nem tarthat, amint az államnál sem szokott tovább tartani. Egy másik sérelmük is van ezeknek a tanítóknak. Kérik, hogy az arcképes igazolványt illetőleg is történjék intézkedés. A 25 pengős díj, amelyet az arcképes igazolvány kiváltásáért fizetniöik kell, azt eredményezte, hogy egyes lüizletvezetőségek területén már 75'%-kai kevesebb arcképes igazolványt váltanak ki. Ez sérelmes dolog, sérelmes különösen azért, mert hiszen azt szokták mondani, hogy a tanítónak mindent meg kell néznie, mindent át kell élnie, mert csak akkor tudja odaadó lélekkel híven visszaadni azt, amit tanít, ha mindezt lehetővé tesszük számára, de ma nincs megadva a lehetőség arra, hogy mindenhova elutazhassék, hiszen az a 25 pengő egy tanítónak nagy összeg. Azt is kérik a felekezeti tanítók, hogy a hadipótlék reájuk is vonatkozhassék, necsak éppen az állami tanítókra, hiszen azt a harctéri szolgálatot nyugodtan mondhatjuk állami szolgálatnak és ha az állami tanítónak jár hadipótlék, ugyanaz a hadipótlék járjon a felekezeti tanítóknak is. További kérelmük az, hogy a VII. fizetési osztályba is automatice bejuthassanak, amint az óvónők is kérik, hogy a VIII. fizetési osztályt elérhessék. 90*