Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Ölé Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június 10-én, pénteken. képesek megkapni, úgy, hogy ma nagyon sok helyen az emberek nem is akarnak vállalkozni ezekre a tisztségekre. Mélyen t. Ház! Kérem a miniszter urat arra, hogy necsak hangoztassa jószívét a községekkel .szemben, ihanem végre-valahára lássunk tetteket is ebben a vonatkozásban. Különösen szükségesnek tartom a költségvetésben is biztosított több községi állás megszervezését, inert igenis munkatöbblet, munkaszaporodás van a községi irodákban, tehát tessék megfelelő munkaerőket is beállítani. Ez ia munkanélküliséget, ha nem is nagyon, de mégis csökkenteni fogja. Ezeket kívántaim felemlíteni; a költségvetést nem fogadom eL Elnök: Kíván-e még valaki ehhez a címűhez szólni 1 ? (Csoór Lajos szólásra jelentkezik.) Csoór Lajos képviselő urat illeti a iszó. Csoór Lajos: Mélyen t. Ház! Ezzel a címmel kapcsolatban egyetlen mondatban csupán egy kérdést kívánok a belügyminiszter úrhoz intézni. Még pedig azt, hogy vájjon a községi kisegítő alkalmazottak alkalmazásbavételie csak erre az esztendőre, vagy pedig hosszabb időre van-e tervbe véve, mert ezt ia jövő szempontjából igen fontos volna tudni. Elnök: Kíván-e még valaki a 2. címhez szólni! (Nem!) Ha szólni senki m am kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 2. címet elfogadni! (Igen!) A Ház a 2. címet elfogadta. Következik a 3. efimi. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (felolvassa a 3—6. címeket, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad' — Felolvassa a 7. címet). Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladott voltára tekintettel; csak egészen röviden említsek fel egy kérdést. A következőkre szeretném felhívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét. Meg vagyunk győződve (arról, hogy a sajtótörvény hatásait már a közel jövőben érezni fogjuk, van lazonban egy kérdésein] a röpoédulák és sajtótermékek utoai árusítását, értékesítését illetőleg. őszintén meg kell vallanom, engem nagy meglepetés ért ezen a téren, mert nem látom, hogy a íörvényt olyan szisztematikusan és olyan erővel hajtanák végre, mint amire a törvény módot ad. Az 192Ô január 26-án kelt 1153/1920. M. E. számú rendelet a sajtótermékek házbeli és utcai terjesztését egészen precízen szabályozza, úgyhogy semmi kétség és félreértés nem lehet a tekintetben, hogy egyáltalán kinek van joga terjeszteni sajtótermékeket, vagy röpcédulákat. Mi, akik a városban járunk, nagy sajnálattal látjuk, hogy egészen kis gyermekek, —* lehet rajtuk látni, hogy elemisták, vagy legfeljebb első, második vagy harmadik gimnazisták — karjukon karszalaggal bemennek a kávéházakba, vagy más nyilvános helyiségekbe és olyan újságokat kínálnak megvételre, amelyek tulajdonképpen be vannak tiltva. Most nem beszélek arról, hogy lehetséges az, hogy egy betiltott lapot árusítanak. Megjegyzem, hogy a miniszter urat e tekintetben nem terheli felelősség, mert ez a jelenség főleg még az elődje idejében volt tapasztalható, de éppen azért teszem szóvá, mert meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr a törvényes rendelkezéseknek érvényt fog szerezni. A törvény egészen precízen előírja először is azt, hogy 18 éven aluli gyermek nem is kaphat, erre jogosító igazolványt. Másodszor a rendelet kimondja, hogy minden rikkancsigazolványnak, különösen tízezer főt meghaladó lakosságú városokban, tehát még inkább a fővárosban, arcképpel kell ellátva lennie és azonkívül tar talmaznia kell azt is, hogy az igazolvány mi lyen sajtótermékek árusítására jogosítja fel tulajdonosát. Ha tehát a joga több sajtótér mék terjesztésére terjed ki, mindet fel kell sorolni. Széll belügyminiszter úr 1938 május 11-éiJ kelt és a Budapesti Közlöny ugyané hónap 13-iki számában megjelent rendelete precízen meghatározza azt a sémát, amely szerint az igazolvány űrlapját ki kell tölteni. Annál ért hetetlenebb, ami velem is (megtörtént. Amikor a Krisztina-kőrúton egyszer figyelmeztettem egy rendőrt, hogy olyan sajtóterméket árusítanak az utcán, amely tudomásom szerint el van kobozva, azt mondta: kérem szépen, én erro utasítást nem kaptam. Erre figyelmeztettem, hogy ha erre utasítást nem kapott, kérdezze meg, van-e az illetőnek árusítási igazolványa. ö azonban erre sem kapott utasítást, holott törvényben van kimondva, bogy csak az árusíthat, akinek igazolványa van. Miután nem volt kétséges, hogy az illető betiltott terméket árusít és rikkancsigazolvánnyal sem rendelkezik, meg lett volna a mód az árusítás beszüntetésére és a nála lévő példányok elkobzására. Sőt ez a rendelet még azt az igen precíz rendelkezést is tartalmazza, hogy ha valaki nem rendelkezik igazolvánnyal, be kell kísérni személyazonosságának igazolása céljából, nyomtatványait pedig el kell kobozni mindaddig, amíg a szükséges adatokat igazolni nem tudja. Van azonban it még egy kérdés, amit tisztázni szeretnék. Hogyan állunk az elkobzott példányok dolgával? Sajnos, azt látom, hogy például az egyik szélsőséges párt egyik budai irodájának kirakatában hirdeti, hogy elkobzott példányok az Andrássy-út 60. alatt kaphatók. Lehetetlenség az, hogy nyíltan kitegyenek a kirakaba olyan cédulát, (Fábián Béla: Hol van ez kitéve?) — a Toldy Ferenc-utca 12. szám alatt ki van téve a kirakatba — amelyen az van, hogy elkobzott számok és betiltott példányok az Andrássy-út 60. alatt kaphatók- Szeretném tudni, hogyan kobozták el ezeket a példányokat. Még egy dolgot említek fel, bár ez megint némi tartozik az igen t, miniszter úr hatáskörébe. Nagyon szomorú dolgokat látunk a sajtóügyészségnél: a sajtótermékek lefoglalása ugyanis aiem mindig attól függ, hogy van-e olyan deliktum az illető sajtótermékben, vagy nyomtatványban, .amelyéirt azt le kell foglalni, hanem nagyon sokszor bizony attól függ, hogy ki aznap a sajtóügyész. Ha véletlenül netou olyan sajtóügyész van aznap soron, aki kellő szigorral szexez érvényt a törvény rendelkezéseinek, akkor bizony kikerül az utcára az illető sajtótermék és csak másnap^ vagy harmadnap szaladgálnak utána, amikor a minisztériumból már utasítás jött, hogy az illető sajtóterméket be kell tiltani és árusítását meg kell szüntetni. Tisztelettel arra kéretmi az igen t. miniszter urat, akinek erélyessége közismert és akiről tudjuk, hogy érvényt szerez a törvénynek, szüntesse ímeg ezt a rendszert. Igazán szerények
