Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

608 Az országgyűlés képviselőházának 32 kedvezmény, akkor a községi orvosoknak is adják meg azt. Kérném a belügyminiszter urat, amint már a földmívelésügyi miniszter urat is kér­tem, hogy a községek és a volt úrbéres gaz­dák közötti ellentétek enyhítésére méltóztas­sék közrehatni. A volt úrbéres gazdák birto­kainak és vagyontárgyainak egy részét a po­litikai község használja és most folyik ezek­nek az elkülönítése. Több ilyen ügy eljárás alatt van és még több megindulna, ha ennek rendes menete lenne. A belügyminiszter úr adjon utasítást és gondoskodjék arról, hogy ezek az ügyek minél simábban és minél gyor­sabban folyjanak le, hogy a községekben hely­reálljon a béke; a volt úrbéresek kapják meg az ő vagyontárgyukat, amelyek őket megille­tik, s a politikai községeknek is marajon meg az, ami tényleg az övé, de ne legyen ez a kér­dés állandó zsörtölődés és visszavonás alapja köztük. A belügyminiszter úr a költségvetés indo­kolásában említi, hogy a kerékpárokat rend­számmal és a kerékpározókat személyazonos­sági igazolványokkal fogja ellátni. Részem­ről helyesnek tartom ezt, csak azt kérem, hogy ez ne legyen adóteher a kerékpározókra, mert hiszen a kerékpározó nép a legszegényebb ré­teg, attól nem lehet ezzel kapcsolatban úgy adót szedni, mint az autótulajdonosoktól. Ha tehát méltóztatik a kerékpár-rendszámozást bevezetni, méltóztassék gondoskodni arról is, hogy ez ne jelentsen külön megterhelést a sze­gény kerékpározók részére. Annál inkább fon­tosnak tartom különben a rendszámozás beve­zetését, mert ma az a helyzet, hogy ha a csendőr megfogja a kerékpárost az úton, hogy felhajtott a járdára, elveszi a kerékpárt tőle és az illető Öt-hat hónapig nem kapja vissza ezt a kenyérkereseti eszközét. így különösen vidéken divatos, hogy a legkisebb kihágásért ilyen címeken elkobozzák a kerékpárt azzal, hogy nem tudják, az illetőé-e vagy nem. Ebből a szempontból igen helyes a rendszám, de akkor méltóztassék gondoskodni ar^ól is, hogy az emberek kenyérkereső eszközét kihágás miatt ne kobozzák el, illetőleg ne tartsák vissza hosszabb időre. Ha már a kerékpárokról és az autókról voltam bátor említést tenni, még egyet aka­rok ezzel kapcsolatban szóvátenni és be is fe­jezem felszólalásomat, hogy ne húzzam tovább az időt. A sofőrvizsgákat itt a budapesti rendőrsé­gen egy helyen tartják. Méltóztassék meg­nézni: ott esőben, hóban, sárban kell az em­bereknek óraszámra, napszámra tölteniök az időt. amikor különben is nagyon nehéz díja­kat kell lefizetniökl. Én azt tartanám, hogy egy kultúrállamban gondoskodni kellene legalább is arról, hogy annak a hivatali és vizsgáztató helyiségnek valami kis képe, valami formája legyen és az emberek, akik nehéz díjakat fizet­nek le, ne ázzanak' vizsgáztatás közben. Ez olyan kis összegbe kerülne, hogy az nem je­lentene számottevő kiadást, emellett azonban elhárítaná azt a rengeteg veszekedést, átkozó­dást és izgatást, amelyet ott az emberek között állandóan lehet hallani, mint azt saját fülem­mel többször voltam kénytelen tapasztalni. A költségvetés elfogadása tekintetében nyi­latkozva, annál az indoknál fogva, hogy a kor­máy általános politikája 1 iránt nem vagyok bizalommal, a költségvetést nem fogadom el. 7. ülése 1938 június 10-én, pénteken. Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő úr következik. Cseh-Szombathy László: T. Ház! Az utóbbi időben egyre több és figyelemreméltóbb felszó­lalás hangzott el arról, hogy a magyarság jö­vője itt a Duna-Tisza medencéjében elsősor­ban a népesedéspolitikai, másodsorban pedig a közegészségügyi viszonyoknak megfelelő rendezésén dől el. Minél több és minél egész­ségesebb egyedekből áll a nemzet, sorsdöntő órákban annál jobban meg tudja állni a helyét. Az utóbbi évek során a közegészségügyi kormányzat részéről történtek ebben az irány­ban lépések, sajnos, azonban közel sem olyan mértékben, amilyen mértékben a fennálló vi­szonyok ennek a kérdésnek megfelelő rende­zését kívánatossá tették volna. Én is csak csat­lakozhatom a belügyminiszter úrnak ahhoz a megállapításához, hogy az utóbbi esztendők folyamán a közegészségügy terén bizonyos visszafejlődés észlelhető. Éppen ezért örömmel üdvözöltem a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében azt a megállapítást, hogy ő a köz­egészségügyi kérdésekkel behatóan kíván fog­lalkozni, különösen a családvédelem kérdésé­vel és az egyke kérdésével, amelynek pusztító és erkölcsromboló hatásait ma már nemcsak egyes vidékek érzik, hanem attól végered­ményben az egész nemzet is sorvad. Multévi költségvetési beszédemben én is részletesen foglalkoztam ezekkel a problémák­kal, éppen ezért most csak a végső konklúzió­kat kívánom megismételni, amikor a sokgyer­mekes családoknak megfelelő anyagi eszközök­kel történő támogatását és megfelelő kedvez­ményekkel történő biztosítását kívánom első­sorban, másodsorban pedig azt a kívánságo­mat fejezem ki, hogy az ehhez szükséges fede­zet előteremtésére az agglegények, a gyermek­telen és az egygyermekes családok tetemes megadóztatását kérem. Nem hazabeszélek, ami­kor ilyen erélyes intézkedések megtételére szólítom fel a kormányzatot, mert, sajnos, ne­kem is csak egy gyermekem van, ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy véleménye­met ezen a téren megváltoztassam. Ilyen ese­tekben én még tovább is mennék és szükséges­nek tartanám különösen az örökösödési adó­kulcs lényeges felemelését ezeknél, mert meg­győződésem, hogy egy ilyen szigorú intézke­dés által nagy mértékben lehetne az egyke továbbterjedését megakadályozni. Pártom megbízásából beszédemben a köz­egészségügyi kérdésekről kívánok szólni és pe­dig nem annyira a részletekbe menően, mint inkább az irányelveket kívánom nagyjából leszegezni, amelyek mellett egy helyesen ve­zetett közegészségügyi politika eredményhez juthat. Közegészségügyi politikánk irányának. amint a miniszteri úr is nagyon helyesen meg­állapította, elsősorban a falvak felé kell irá­nyulnia. Hiszen a falvakban lakik a magyar­ság túlnyomó része és tudvalevően a falvak egészségügyi viszonyai a legrosszabbak. Azok az intézkedések, amelyek a zöldkeresztes akció révén iparkodtak a falu közegészségügyi pro­blémáit megoldani, egészen természetesen tel­jes és tökéletes eredményhez nem vezethettek. noha ezeknek az intézkedéseknek kedvező ha­tása kétségtelenül megállapítható. A falu közegészségügyének hivatott őre csak az orvos lehet, akinek tudására, lelkiis­meretes munkájára és szakszerű tanácsaira a falunak elengedhetetlenül szüksége van. Nem­csak a betegségek megelőzése és a betegek

Next

/
Oldalképek
Tartalom