Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

608 Az országgyűlés képviselőházának 32 kedvezmény, akkor a községi orvosoknak is adják meg azt. Kérném a belügyminiszter urat, amint már a földmívelésügyi miniszter urat is kértem, hogy a községek és a volt úrbéres gazdák közötti ellentétek enyhítésére méltóztassék közrehatni. A volt úrbéres gazdák birtokainak és vagyontárgyainak egy részét a politikai község használja és most folyik ezeknek az elkülönítése. Több ilyen ügy eljárás alatt van és még több megindulna, ha ennek rendes menete lenne. A belügyminiszter úr adjon utasítást és gondoskodjék arról, hogy ezek az ügyek minél simábban és minél gyorsabban folyjanak le, hogy a községekben helyreálljon a béke; a volt úrbéresek kapják meg az ő vagyontárgyukat, amelyek őket megilletik, s a politikai községeknek is marajon meg az, ami tényleg az övé, de ne legyen ez a kérdés állandó zsörtölődés és visszavonás alapja köztük. A belügyminiszter úr a költségvetés indokolásában említi, hogy a kerékpárokat rendszámmal és a kerékpározókat személyazonossági igazolványokkal fogja ellátni. Részemről helyesnek tartom ezt, csak azt kérem, hogy ez ne legyen adóteher a kerékpározókra, mert hiszen a kerékpározó nép a legszegényebb réteg, attól nem lehet ezzel kapcsolatban úgy adót szedni, mint az autótulajdonosoktól. Ha tehát méltóztatik a kerékpár-rendszámozást bevezetni, méltóztassék gondoskodni arról is, hogy ez ne jelentsen külön megterhelést a szegény kerékpározók részére. Annál inkább fontosnak tartom különben a rendszámozás bevezetését, mert ma az a helyzet, hogy ha a csendőr megfogja a kerékpárost az úton, hogy felhajtott a járdára, elveszi a kerékpárt tőle és az illető Öt-hat hónapig nem kapja vissza ezt a kenyérkereseti eszközét. így különösen vidéken divatos, hogy a legkisebb kihágásért ilyen címeken elkobozzák a kerékpárt azzal, hogy nem tudják, az illetőé-e vagy nem. Ebből a szempontból igen helyes a rendszám, de akkor méltóztassék gondoskodni ar^ól is, hogy az emberek kenyérkereső eszközét kihágás miatt ne kobozzák el, illetőleg ne tartsák vissza hosszabb időre. Ha már a kerékpárokról és az autókról voltam bátor említést tenni, még egyet akarok ezzel kapcsolatban szóvátenni és be is fejezem felszólalásomat, hogy ne húzzam tovább az időt. A sofőrvizsgákat itt a budapesti rendőrségen egy helyen tartják. Méltóztassék megnézni: ott esőben, hóban, sárban kell az embereknek óraszámra, napszámra tölteniök az időt. amikor különben is nagyon nehéz díjakat kell lefizetniökl. Én azt tartanám, hogy egy kultúrállamban gondoskodni kellene legalább is arról, hogy annak a hivatali és vizsgáztató helyiségnek valami kis képe, valami formája legyen és az emberek, akik nehéz díjakat fizetnek le, ne ázzanak' vizsgáztatás közben. Ez olyan kis összegbe kerülne, hogy az nem jelentene számottevő kiadást, emellett azonban elhárítaná azt a rengeteg veszekedést, átkozódást és izgatást, amelyet ott az emberek között állandóan lehet hallani, mint azt saját fülemmel többször voltam kénytelen tapasztalni. A költségvetés elfogadása tekintetében nyilatkozva, annál az indoknál fogva, hogy a kormáy általános politikája

1 iránt nem vagyok bizalommal, a költségvetést nem fogadom el. 7. ülése 1938 június 10-én, pénteken. Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő úr következik. Cseh-Szombathy László: T. Ház! Az utóbbi időben egyre több és figyelemreméltóbb felszólalás hangzott el arról, hogy a magyarság jövője itt a Duna-Tisza medencéjében elsősorban a népesedéspolitikai, másodsorban pedig a közegészségügyi viszonyoknak megfelelő rendezésén dől el. Minél több és minél egészségesebb egyedekből áll a nemzet, sorsdöntő órákban annál jobban meg tudja állni a helyét. Az utóbbi évek során a közegészségügyi kormányzat részéről történtek ebben az irányban lépések, sajnos, azonban közel sem olyan mértékben, amilyen mértékben a fennálló viszonyok ennek a kérdésnek megfelelő rendezését kívánatossá tették volna. Én is csak csatlakozhatom a belügyminiszter úrnak ahhoz a megállapításához, hogy az utóbbi esztendők folyamán a közegészségügy terén bizonyos visszafejlődés észlelhető. Éppen ezért örömmel üdvözöltem a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében azt a megállapítást, hogy ő a közegészségügyi kérdésekkel behatóan kíván foglalkozni, különösen a családvédelem kérdésével és az egyke kérdésével, amelynek pusztító és erkölcsromboló hatásait ma már nemcsak egyes vidékek érzik, hanem attól végeredményben az egész nemzet is sorvad. Multévi költségvetési beszédemben én is részletesen foglalkoztam ezekkel a problémákkal, éppen ezért most csak a végső konklúziókat kívánom megismételni, amikor a sokgyermekes családoknak megfelelő anyagi eszközökkel történő támogatását és megfelelő kedvezményekkel történő biztosítását kívánom elsősorban, másodsorban pedig azt a kívánságomat fejezem ki, hogy az ehhez szükséges fedezet előteremtésére az agglegények, a gyermektelen és az egygyermekes családok tetemes megadóztatását kérem. Nem hazabeszélek, amikor ilyen erélyes intézkedések megtételére szólítom fel a kormányzatot, mert, sajnos, nekem is csak egy gyermekem van, ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy véleményemet ezen a téren megváltoztassam. Ilyen esetekben én még tovább is mennék és szükségesnek tartanám különösen az örökösödési adókulcs lényeges felemelését ezeknél, mert meggyőződésem, hogy egy ilyen szigorú intézkedés által nagy mértékben lehetne az egyke továbbterjedését megakadályozni. Pártom megbízásából beszédemben a közegészségügyi kérdésekről kívánok szólni és pedig nem annyira a részletekbe menően, mint inkább az irányelveket kívánom nagyjából leszegezni, amelyek mellett egy helyesen vezetett közegészségügyi politika eredményhez juthat. Közegészségügyi politikánk irányának. amint a miniszteri úr is nagyon helyesen megállapította, elsősorban a falvak felé kell irányulnia. Hiszen a falvakban lakik a magyarság túlnyomó része és tudvalevően a falvak egészségügyi viszonyai a legrosszabbak. Azok az intézkedések, amelyek a zöldkeresztes akció révén iparkodtak a falu közegészségügyi problémáit megoldani, egészen természetesen teljes és tökéletes eredményhez nem vezethettek. noha ezeknek az intézkedéseknek kedvező hatása kétségtelenül megállapítható. A falu közegészségügyének hivatott őre csak az orvos lehet, akinek tudására, lelkiismeretes munkájára és szakszerű tanácsaira a falunak elengedhetetlenül szüksége van. Nemcsak a betegségek megelőzése és a betegek