Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június 10-én, pénteken. 609 meggyógyítása terén van elengedhetetlenül szükség az orvosokra, hanem ha azt akarjuk, hogy a szemünk előtt felnövő generáció ne satnya és gyenge, hanem erős, munkabíró egyedekből álljon, akkor ezen a téren is elengedhetetlenül szükség van az orvosok közreműködésére. Orvost kell tehát juttatni minden olyan faluba, amelynek lakossága legalább 3000 lelket számlál és így

1 egy orvos munkáját tökéletesen igénybe veszi, és ugyancsak orvost kell juttatni minden olyan faluba is, amelynek geográfiai viszonyai, más községektől való távolsága egy ilyen orvos alkalmazását feltétlenül szükségessé teszik. Ugy látóin, a miniszterelnök úr is osztja ezt a felfogásomat és így megvan a remény arra, hogy a falu egészségügyi viszonyai idővel £11*1*3» 3 színvonalra emelkednek, amely a mai kornak és a nemzet kívánalmainak egyaránt megfelel. Az egészség védelmének és biztosításának érdekében azonban az orvos egyedül nem tehet meg minden szükséges intézkedést. Éppen ezért a közegészségügyi problémák a falvaknak orvosokkal történő ellátásával még koránt sincsenek megoldva; az orvos komoly és eredményes munkájához szükség van még arra is, hogy azok az intézkedések, amelyeket ő jóknak, helyeseknek és kiviendőknek tart, tényleg ímeg is történjenek. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele az is, hogy (mindezeknél a fórumoknál, amelyeknek az egészségügyi közigazgatásban szerepük van, a mainál sokkal nagyobb hatáskör biztosíttassék az orvosnak, úgyszintén mindazoknak a kérdéseknek elintézésében, amelyek a közegészségüggyel összefüggésben vannak. Azonban még ez sem elég, mert még két tényező feltétlenül szükséges és pedig megfelelő kultúra és kellő anyagi eszközök, melyek nélkül a közegészségügyet eredményesen szolgálni nem lehet. Ezek közül a fontosabb a falu intelligenciájának fokozása és olyan fokra eme lése. hogy meg tudják érteni a tervezett intézkedések jogosultságát, helyességét és célszerűségét. A legtöbb intézkedés eredményes végrehajtása anyagi áldozatokat is követel, éppen ezért olyan anyagi körülmények közé kell juttatni a falu lakóinak túlnyomó részét, hogy módjukban legyen a tervibevett és rájuk kirótt intézkedéseket meg is tenni. Sajnos, nálunk, faluhelyen a kulturális viszonyok különösen ebben a vonatkozásban még mindig nagyion rosszak és igen sok kívánni valót hagynak maguk után. Ezen a téren sokat lehetne várni a zöldkeresztes akció folytatásától és a bevezetett védőnői intézménytől. A védőnőnek éppen ilyen irányban kifejlesztett egyénisége, a falu lakosaival való állandó együttléte s az azokkal való gyakori érintkezése a családok bizalmába való férkőzés sokban hozzájárulhat egy egészséges közvélemény kialakulásához, egyes téves eszmék tisztázásához, egyes helytelen felfogások megváltozásához, a nemcsak káros, hanem egyenesen életveszélyes kuruzslások felderítéséhez és megszüntetéséhez és ezáltal egy olyan közszellem kialakulásához, amelyben a közegészségügyi szempontok a kívánt megvilágításban szerepelnek. Amint már említettem, a betegségek megelőzése és gyógyítása érdekében az. anyagi körülmények rendezése is elsőrendű jelentőséggel bír. A fertőző betegségek elleni védekezés akárhányszor azért nem vezet eredményhez, mert hiszen ezek a fertőző betegségek, különösen a falun, legtöbbször csak úgy 'küzdhetők le, hogy a betegeket el kell különíteni, ez pedig másképKÉPVISEU">TTÁZT NAPLÓ XIX. pen, mint kórházba való szállítás útján nem vihető keresztül; már pedig ezeknek az embereknek igen nagy része nincsen abban az anyagi helyzetben, hogy a kórházi költségeket viselni tudja. A tuberkulózisnak, mint egyik legpusztítóbb népbetegségnek, a tovaterjedése elleni védekezést elsősorban az a körülmény nehezíti meg, hogy nincs annyi tüdőbetegszanatóriumunk, osztályúnk és férőhelyünk, amelyen csak a nyilt tuberkulózisban szenvedő betegeket is el lehetne helyezni, akik így otthon további fertőzések állandó forrásaivá válnak. Egyéb fertőző betegségek leküzdése is igen sokszor anyagi kérdéseken múlik. Éppen ezért falun lakárhányszor ma is előfordul az, hogy egy-egy kiterjedt és emberéletteket is ;áldozatul kívánó járvány kiindulópontja csak hosszas keresés és kutatás után válik nyilvánvalóvá, mert a beteg hozzátartozói nem hívnak orvost. Egyrészt nem hívnak orvost azért, mert keresetükből még azokat az alacsonyan (megállapított orvosi díjakat sem képeseik ^ megfizetni, másrészt pedig egyenesen eltitkolják a betegeket attól való félelmükben, hogy azokat kórházba szállítják és így a kórházi költségek őket anyagilag teljesen tönkreteszik. Az elmondottak alapján önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy mi volna az a megfelelő intézkedés, amivel ezeket a kérdéseket rendezni lehetne és tmi volna itt a legtöbb eredményt ígérő tennivaló. Véleményein szerint a falunak azokat ia rétegeit, amelyek anyagi helyzetük miatt arra rászorulnak, sürgősen be kellene szervezni valamilyen biztosító intézet tagjai közé. Az utóbbi évek folyamán számos ilyen biztosító intézet létesült, amelyeknek tagjai aránylag csekély anyagi ellenszolgáltatások fejében jutnak orvoshoz, gyógyszerhez és szükség esetén kórházi ápoláshoz is. Ezek az intézmények túlnyomó' részükben nemcsak hogy az egyetemes orvosi rend érdekein ütöttek súlyos sebeket azáltal, hogy ennek az igazán életbevágó fontosságú társadalmi rendnek az elproletarizálódását, az elszegényedését eredményezték, hanem akárhányszor sem szociális, sem pedig egészségügyi szempontokból nem tudták elérni a kívánt eredményt. Nem; tudták elérni pedig azért, mert a túlzásba vitt takarékosság révén tömegrendeléseket állítottak fel, egyúttal pedig az orvosaiknak olyan nevetséges, szinte azt mondhatnám, szégyenletesen alacsony díjazásokat adtak, amelyekből azok tisztességesen megélni nem tudtak és így kénytelenek több ilyen biztosító intézetnél állást vállalni, hogy valahogyan összehozzák a megélhetésükhöz szükséges minimumot. Csak példaképpen kívánok rámutatni az Oti.-nál lévő tömegrendelésekre. Az Oti.-nál kétféle szerződéses orvos van alkalmazva, vannak körzeti kezelőorvosok és rendelőintézeti orvosok. Ilyen körzeti kezelőorvos az Oti. orvosi tanácsának megállapítása szerint 1280 van, a rendelőintézei orvosok száma 928, összesen tehát 2208 ilyen szerződéses orvos áll az Oti. szolgálatában, akiknek 800.000 betegnek és azok -hozzátartozóinak, családtagjainak rendelkezésére kell állaniok. Hogy ezek az orvosok aránylag milyen alacsony díjazásban részesülnek, arra legjobban rávilágít az .a megállapítás, hogy egy-egy ilyen orvos átlagos évi jövedelme 1740 pengő, ami havi 145 pengőnek felel anieg. Arra pedig, hogy ezért a csekély összegért 87