Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. figyelembe, amelyeknek a törlése, ahogyan a múltban sem volt helyes, most sem lenne az. A községek gyalogjárók létesítésére, fásításra, a községi orvos számára rendelőszoba építésére vagy bizonyos más szükséges kiadásokra szavaztak meg különböző költségeket, de mindezeket törölték a községi költségvetésekből. Községi utak, hidak karbantartására 20—40 pengőket, a népművelés céljaira 16— 20—40 pengőket hagytak meg. Ilyen összegekkel nem lehet dolgozni s a mellett nem is mentik meg a községeket azzal, hogy egy százalékkal vagy félszazalékkai kevesebb lesz a pótadó. A községek képviselőtestülete — ismétlem — úgyis eléggé maradi és tartózkodó, de ha már megszavaz valamit, akkor méltóztassék azt meghagyni. Méltóztassék tehát a költségvetések felülvizsgálatában olyan szellemet inaugurálni, hogy ne restringáljanak, hanem inkább tegyék lehetővé a községek fejlődését. Ugyancsak említette a mélyen t. miniszter úr azt is, hogy a kórházi ápolási költségek tekintetében nem tud túlmenni az ezerpengős határon. Koncedálom, hogy egy olyan családnál, amely csak az asszonyból és az- emberből áll, az ezer pengő^ értékű vagyon elég erre. Ha azonban egy családban nyolc gyermek van, akkor az ezer pengőből egy személyre már csak száz pengő esik és leginkább éppen ezekben a családokban fordul elő betegség, esetleg éppen az anya ibeteg- Ilyen esetben nem lehet merevein nagaszkodni az

1 ezerpengős határhoz, én tehát azt kérném, méltóztassék ezt rábízni — ha nem is teljes mértékben — a községi vezetőségre, hogy az határozza meg, hogyan arkalnnaziza^ ezt a határt; az döntse el, hogy az a proletár tényleg tönkremegy-e a kórházi költség megfizetése esetén, vagy nem. Előfordul, hogy 70—80 éves embereknél, akiknek -egy kis házuk és fél hold földjük van, 200—300 pengő kórházi költség merül fel. Ilyen öreg ember nem tud napszámba járni, nem bír dolgozni, teljesein képtelen tehát arra, hogy valahonnan megkeresse azt a kórházi költséget. Ha azonban egy fiatal, 30 éves, életerős családapa és felesége ezer pengő vagyon felett rendelkezik, attól — esetleg hosszabb részletfizetés mellett — bizony meg lehet követelni a kórházi költség fizetését, mert az, ha alkalma van rá, meg tud keresni annyit. E tekintetben tehát méltóztassék bizonyos latitüdöt engedni az alsóbbfokú hatóságoknak, hogy mit csináljanak, milyen javaslatokat tegyenek és ezeket a javaslatokat méltóztassék elfogadni. A belügyminiszter úr beszélt a tüdő beteggondozó intézetek fejlesztéséről. Elismerem, hogy nagyon helyes és fontos dolog ez, ma azonban a tüdőbetegség mellett egy másik ugyanilyen súlyos népbetegség is jelentkezik, és pedig a reuma. Mindnyájan, akik háborúban voltunk és nem vagyunk rokkantak, reumásak vagyunk, mert hónapokig és évekig feküdtünk a lövészárkokban és a fedezékekben. Akkor nem éreztük a reumát, ma azonban kiütközik rajtunk. A munkásembernek, a szegény proletár embernek a reuma úgyszólván még sokkal nagyobb betegség, mint a tüdőbaj, mert a tüdőbajban is elçusztul ugyan, de a reumában, — ami sokkal súlyosabb — éhen pusztul, mert nem tud dolgozni. Én tehát arra kérem, a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy ugyanúgy, amint a tüdőgondozás tekintetében kedvezményt és segítséget nyújt az állam, éppen úgy nyújtson bizonyos kedvezményt a reuma kezelésénél legalább a tűzharcosok részére. ülése 1938 június 10-én, pénteken. 607 Több képviselőtársam beszélt rendőrségi dolgokról. Ezzel kapcsolatban én is felhozok egy kérést abban a reményben, hogy a belügy^ miniszter úr teljesíteni fogja, amint hivatali elődje is rövid úton kedvezően elintézte egy hasonló kérésemet, amelyet a nemzeti munkavédelmi hivatal tisztviselőinek ügyében adtam elő. Arról van szó, hogy a rendőrségi díjnokok között körülbelül 30—40 olyan ember van, aki már 15—18 éve szolgál és nem tud ott előlépni a fogalmazói státusba, mert 1925jtől 1935-ig a szanálás miatt nem volt kinevezés s ezalatt meghaladták a 35 éves kort, — megnősültek, gyermekük van — most pedig a belügyminisztérium azt mondja, hogy azért nem lehet őket fogalmazókká kinevezni, mert családosak. Azt hiszem azonban a családvédelem korszakában múlhatatlanul szükséges és igazságos dolog ezeknek a 15—18—20 éve szolgálatot teljesítő rendőrségi közegeknek a fogalmazói karba való előléptetése. Hiszem és remélem, hogy amint az előző belügyminiszter úr teljesítette egy ehhez hasonló méltányos kérésemet, a belügyminiszter úr is meg fogja vizsgálni és teljesíteni fogja ezt a kérést annál is inkább, mert hiszen maga a szabályzat előírja, hogy a fogalmazói karba elsősorban a már szolgálatot teljesítő rendőrközegeket kell előléptetni. De a mellett, a rendőrség is nyer azzal, ha ilyen hosszú szolgálatot teljesített díjnokokat és nem az egyetemről éppen kikerült és egészen gyakorlatlan egyéneket neveznek ki a rendőrfogalmazói karba. Csak rövid mondatokban vagyok bátor felemlíteni még néhány általam feljegyzett és a miniszter úr beszédével nem kapcsolatos dolgot. Ügy tudom, a közlekedési kódex értelmében meg fogják követelni, hogy a parasztszekerek keréktalpát az előírt méretre szélesítsék ki. Kérem a belügyminiszter urat, hogy amint eddig eltekintettek ettől, úgy a jövőben is tokintsenek el s maradjon meg a mai helyzet, hiszen a nép nem bírná el az ezzel járó nagy költségeket. Egy másik kérésem a belügyminiszter úrhoz, amelynek teljesítését nagyon szükségesnek tartom, a következő: amikor a közegészségügy országos szervezéséről és nagyarányú kiterjesztéséről van szó, méltóztassék lehetővé tenni a községeknek, amelyek községi orvost akarnak alkalmazni, hogy a községi orvosi állást tényleg rendszeresíthessék is. Igen sok községet tudok, 3—4000 lakossal, ahol a képviselőtestület elhatározta községi orvosi állás létesítését, de a belügyminisztérium évek óta nem járul hozzá ahhoz, hogy ezek a községek megszervezhetnék ezeket a községi orvosi állásokat. Teljesen érthetetlen előttem, hogy amikor az egyik oldalról erőltetik azt, hogy a községekben a közegészségügyet jól szolgálják, a másik oldalon, amikor jelentkeznek községek, hogy ők akarnak községi orvost, akkor a belügyminisztérium nem engedélyezi ennek a tételnek a költségvetésbe való felvételét A községi orvosokkal kapcsolatban még csak azt vagyok bátor kérni, hogy részükre méltóztassék biztosítani azt a kedvezményes vasúti utazást, amely minden más községi alkalmazott részére biztosítva van. A községi orvos igen sokszor kénytelen beteget kísérni és más közszolgálati utat is megtenni és teljes vasúti költséget kénytelen fizetni. Ha tehát az egyéb községi tisztviselőknek jár ez a