Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. figyelembe, amelyeknek a törlése, ahogyan a múltban sem volt helyes, most sem lenne az. A községek gyalogjárók létesítésére, fásításra, a községi orvos számára rendelőszoba építé­sére vagy bizonyos más szükséges kiadásokra szavaztak meg különböző költségeket, de mindezeket törölték a községi költségvetések­ből. Községi utak, hidak karbantartására 20—40 pengőket, a népművelés céljaira 16— 20—40 pengőket hagytak meg. Ilyen összegek­kel nem lehet dolgozni s a mellett nem is mentik meg a községeket azzal, hogy egy szá­zalékkal vagy félszazalékkai kevesebb lesz a pótadó. A községek képviselőtestülete — is­métlem — úgyis eléggé maradi és tartózkodó, de ha már megszavaz valamit, akkor méltóz­tassék azt meghagyni. Méltóztassék tehát a költségvetések felülvizsgálatában olyan szel­lemet inaugurálni, hogy ne restringáljanak, hanem inkább tegyék lehetővé a községek fejlődését. Ugyancsak említette a mélyen t. miniszter úr azt is, hogy a kórházi ápolási költségek tekintetében nem tud túlmenni az ezerpengős határon. Koncedálom, hogy egy olyan család­nál, amely csak az asszonyból és az- emberből áll, az ezer pengő^ értékű vagyon elég erre. Ha azonban egy családban nyolc gyermek van, ak­kor az ezer pengőből egy személyre már csak száz pengő esik és leginkább éppen ezekben a családokban fordul elő betegség, esetleg éppen az anya ibeteg- Ilyen esetben nem lehet merevein nagaszkodni az 1 ezerpengős határhoz, én tehát azt kérném, méltóztassék ezt rábízni — ha nem is teljes mértékben — a községi vezetőségre, hogy az határozza meg, hogyan arkalnnaziza^ ezt a határt; az döntse el, hogy az a proletár tény­leg tönkremegy-e a kórházi költség megfizetése esetén, vagy nem. Előfordul, hogy 70—80 éves embereknél, akiknek -egy kis házuk és fél hold földjük van, 200—300 pengő kórházi költség me­rül fel. Ilyen öreg ember nem tud napszámba járni, nem bír dolgozni, teljesein képtelen tehát arra, hogy valahonnan megkeresse azt a kórházi költséget. Ha azonban egy fiatal, 30 éves, életerős családapa és felesége ezer pengő vagyon felett rendelkezik, attól — esetleg hosszabb részlet­fizetés mellett — bizony meg lehet követelni a kórházi költség fizetését, mert az, ha alkalma van rá, meg tud keresni annyit. E tekintetben tehát méltóztassék bizonyos latitüdöt engedni az alsóbbfokú hatóságoknak, hogy mit csinál­janak, milyen javaslatokat tegyenek és ezeket a javaslatokat méltóztassék elfogadni. A belügyminiszter úr beszélt a tüdő beteg­gondozó intézetek fejlesztéséről. Elismerem, hogy nagyon helyes és fontos dolog ez, ma azonban a tüdőbetegség mellett egy másik ugyanilyen súlyos népbetegség is jelentkezik, és pedig a reuma. Mindnyájan, akik háborúban voltunk és nem vagyunk rokkantak, reumásak vagyunk, mert hónapokig és évekig feküdtünk a lövészárkokban és a fedezékekben. Akkor nem éreztük a reumát, ma azonban kiütközik raj­tunk. A munkásembernek, a szegény proletár embernek a reuma úgyszólván még sokkal na­gyobb betegség, mint a tüdőbaj, mert a tüdő­bajban is elçusztul ugyan, de a reumában, — ami sokkal súlyosabb — éhen pusztul, mert nem tud dolgozni. Én tehát arra kérem, a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy ugyanúgy, amint a tüdőgondozás tekintetében kedvezményt és se­gítséget nyújt az állam, éppen úgy nyújtson bizonyos kedvezményt a reuma kezelésénél leg­alább a tűzharcosok részére. ülése 1938 június 10-én, pénteken. 607 Több képviselőtársam beszélt rendőrségi dolgokról. Ezzel kapcsolatban én is felhozok egy kérést abban a reményben, hogy a belügy^ miniszter úr teljesíteni fogja, amint hivatali elődje is rövid úton kedvezően elintézte egy ha­sonló kérésemet, amelyet a nemzeti munkavé­delmi hivatal tisztviselőinek ügyében adtam elő. Arról van szó, hogy a rendőrségi díjnokok között körülbelül 30—40 olyan ember van, aki már 15—18 éve szolgál és nem tud ott előlépni a fogalmazói státusba, mert 1925jtől 1935-ig a sza­nálás miatt nem volt kinevezés s ezalatt meg­haladták a 35 éves kort, — megnősültek, gyerme­kük van — most pedig a belügyminisztérium azt mondja, hogy azért nem lehet őket fogal­mazókká kinevezni, mert családosak. Azt hi­szem azonban a családvédelem korszakában múlhatatlanul szükséges és igazságos dolog ezeknek a 15—18—20 éve szolgálatot teljesítő rendőrségi közegeknek a fogalmazói karba való előléptetése. Hiszem és remélem, hogy amint az előző belügyminiszter úr teljesítette egy ehhez hasonló méltányos kérésemet, a bel­ügyminiszter úr is meg fogja vizsgálni és tel­jesíteni fogja ezt a kérést annál is inkább, mert hiszen maga a szabályzat előírja, hogy a fo­galmazói karba elsősorban a már szolgálatot teljesítő rendőrközegeket kell előléptetni. De a mellett, a rendőrség is nyer azzal, ha ilyen hosszú szolgálatot teljesített díjnokokat és nem az egyetemről éppen kikerült és egészen gyakorlatlan egyéneket neveznek ki a rendőr­fogalmazói karba. Csak rövid mondatokban vagyok bátor felemlíteni még néhány általam feljegyzett és a miniszter úr beszédével nem kapcsolatos dolgot. Ügy tudom, a közlekedési kódex értel­mében meg fogják követelni, hogy a paraszt­szekerek keréktalpát az előírt méretre széle­sítsék ki. Kérem a belügyminiszter urat, hogy amint eddig eltekintettek ettől, úgy a jövőben is tokintsenek el s maradjon meg a mai hely­zet, hiszen a nép nem bírná el az ezzel járó nagy költségeket. Egy másik kérésem a belügyminiszter úr­hoz, amelynek teljesítését nagyon szükséges­nek tartom, a következő: amikor a közegész­ségügy országos szervezéséről és nagyarányú kiterjesztéséről van szó, méltóztassék lehe­tővé tenni a községeknek, amelyek községi or­vost akarnak alkalmazni, hogy a községi or­vosi állást tényleg rendszeresíthessék is. Igen sok községet tudok, 3—4000 lakossal, ahol a képviselőtestület elhatározta községi orvosi állás létesítését, de a belügyminisztérium évek óta nem járul hozzá ahhoz, hogy ezek a köz­ségek megszervezhetnék ezeket a községi or­vosi állásokat. Teljesen érthetetlen előttem, hogy amikor az egyik oldalról erőltetik azt, hogy a községekben a közegészségügyet jól szolgálják, a másik oldalon, amikor jelentkez­nek községek, hogy ők akarnak községi orvost, akkor a belügyminisztérium nem engedélyezi ennek a tételnek a költségvetésbe való felvé­telét A községi orvosokkal kapcsolatban még csak azt vagyok bátor kérni, hogy részükre méltóztassék biztosítani azt a kedvezményes vasúti utazást, amely minden más községi al­kalmazott részére biztosítva van. A községi orvos igen sokszor kénytelen beteget kísérni és más közszolgálati utat is megtenni és tel­jes vasúti költséget kénytelen fizetni. Ha te­hát az egyéb községi tisztviselőknek jár ez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom