Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Ö98 Az országgyűlés képviselőházának 327, bizonyos időszakokat — és ezen belül kell lehetővé tenni az igazolás megszerzését. Ezeket a kérdéseket óhajtottam a miniszter úr figyelmébe ajánlani (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Benkő Géza! Benkő Géza: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam a belügyi tárcához szólva úgyszólván kizárólag csak a választói névjegyzék összeállítása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelettel foglalkozott Ez mindenesetre elég fontos kérdés, de annyira detail kérdés a belügyi tárca nagyjelentőségű kérdései között, hogy ezzel ilyen részletességgel foglalkozni annyival kevésbbé sem lehet, miután maga az ellenzék sürgette és szorgal- . mázta a titkos választójog bevezetését, igen helyesen. Most tehát, amikor a kormány törekszik a terminusok megrövidítésével is minél előbb életbeléptetni a törvényt, akkor tulajdonképpen az ellenzék egy régi kívánságának tesz eleget. Igen t. képviselőtársam szíves engedelmével tehát nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ő különösen budapesti vonatkozásban tette szóvá e rendelet végrehajtásának nehézségeit, amely nehézségek leküzdésére azonban a választójogi törvény megadja a jogi lehetőséget. T. Ház! A közigazgatás és a bíróság — Concha klasszikus megállapítása szerint — »a politikai anyagcsere által egészben véve nem érintett állami institúciók, amelyeknek működésében az államnak állandó, a politikai pártváltozásoktól független örök eszméi érvényesülnek«. E szerint tehát az igazságszolgáltatás és a közigazgatás egyforma értékű és jelentőségű államhatalmi intézmény. Amikor azt látjuk, hogy a közvélemény a kétségtelenül igen kiváló és magas nívón álló bírói kar működéséről mindig a legnagyobb dicséret és elismerés hangján emlékezik meg, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a közigazgatás iránt is tartozunk elismerni mindazt, ami jó a közigazgatásban, mert hiszen a közigazgatás szerepe az államhatalom szervei között napról napra fokozódik. Az államhatalom ugyanis kifelé a legpregnánsabban a közigazgatásban és éppen a belügyminiszteri igazgatás alá tartozó hatóságokban és intézményekben nyilatkozik meg, amelynek hatóerejét és működését mindenki úgyszólván mindennap igénybe veszi. A jó közigazgatásnak a pártatlanság és alaposság mellett a gyorsaság is egyenlő értékű attribútuma, mert a repülés korszakában a régi jó táblabíróvilág munkamenetével egyáltalán nem lehet a közigazgatást ellátni. Igen népszerű dolog, hogy a közigazgatást sokan egyes valódi vagy vélt sérelmek általánosításával szeretik diszkreditálni és nem mindig jóindulatú kritikában részesíteni. Ezzel szemben minden tárgyilagos kritikusnak meg kell állapítania, hogy a mi közigazgatásunk viszonylag jó és hogy annak alaposságában, szakszerűségében, — főleg a gyakorlati közigazgatási vizsga életbeléptetése óta — továbbá szociális és népszerető jellegében is évről évre örvendetes előrehaladás állapítható meg. A belügyi tárca hatáskörébe tartozó rengeteg probléma közül ez alkalommal a közigazgatás racionalizálásával, a középfokú közigazgatási bírósággal és közegészségügyig problémákkar leszek bátor foglalkozni. Méltóztassék megengedni azonban, hogy az elismerő | szavak mellett — tekintettel arra, hogy 30 : ülése 1938 június 10-én, pénteken. éves tisztifőügyészi működésem alatt volt _ alkalmam gyakorlati tapasztalatokat szerezni — a közigazgatás hiányosságai közül néhányat tárgyilagosan, az igazság reflektorfényébe állítva törekedjem itt feltátrni. Megjegyzem, hogy ezeknek túlnyomó része csak a közigazgatás rendszerváltozásával és racionalizálásával orvosolható. Vannak ezek között olyan kifogásaim is, amelyek a közigazgatás mai rendszere mellett legalább részben orvosolhatók. Tudott dolog, hogy az 1886-ban alkotott községi és törvényhatósági törvény a maga idejében jó és eléggé időt álló rendelkezéseket tartalmazott, az elmúlt 52 év alatt azonban az sok rendelkezésében elavult, hiszen azóta az életviszonyok megváltoztak s hazánk közjogi helyzetében is lényeges és gyökeres változások következtek be. Kétségtelen dolog tehát, hogy a novelláris törvényhozási intézkedések nem tudtak az élet ütemének gyorsaságával lépést tartani s a novellák és kiegészítő rendelkezések nem tudták pótolni mindenben ezeknek az alaptörvényeknek a hiányosságait. Nagyon jól tudjuk, hogy 1901 : XX. te. a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény is kiválóan bevált a maga idejében, ennek azonban 31. %-éá, nem hajtotta végre 37 év alatt egy kormány sem, amely pedig nagyon fontos rendelkezést tartalmazott, nevezetesen azt, ihogy a kormányhatalom az összes szabályrendeleteket és rendeleteket dolgozza át, módosítsa és egészítse ki a változott igényeknek megfelelően és ezeket külön ügycsoportok szerint nyomassa ki és bocsássa a tisztviselői kar rendelkezésére. A közigazgatási jog óriási joganyagában és joghalmazatában tehát nem állott a tisztviselői karnak rendelkezésére a hatályos jogot tartalmazó törvény- és rendelettár. Igen jó törvényünk a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. is, amely azonban a közigazgatás egyszerűsítése tekintetében igen kevés rendelkezést tartalmazott és^ ennek csakhamar a kiegészítése is szükségessé vált, amint a belügyminiszter úr is megemlítette, az 1933 : XVI. alakjában. Ennek a törvénynek azonban éppen az a része, amely a közigazgatás egyszerűsítését és jogorvoslatok szállítását tartalmazza, az 1—34. §-ig terjedő része nem hajtatott végre a belügyminiszter úr által említett abból az indokból sem, hogy nem szerveztettek meg bizonyos fórumok, különösen nem szerveztetptt meg a középfokú közigazgatási bíróság. Ügy a közjogi rend szempontjából, mint a jogbiztonság érdekében tehát sürgetnem kell az egységes közigazgatási kódex megalkotását külön községi, külön városi és külön törvényhatósági törvénnyel és az alföldi viszonyokhoz alkalmazkodva kérem a mezőgazdasági városoknak, mint közigazgatási egységeknek a beiktatását is, nemkülönben a tanyai közigazgatásnak külön jogszabályokkal való rendezését. Ne feledjük -el, hogy a törvényhozás nemcsak jog, hanem ha azt az életviszonyok megkövetelik, erkölcsi kötelesség is. Ilyen fontos és úgy az elméleti, mint a gyakorlati jogászok által már évtizedek óta sürgetett közigazgatási reform mielőbbi megvalósítása elől kitérni többé nem lehet. (Úgy van! Ügy van!) A közigazgatás racionalizálása céljából annakidején ezelőtt hét évvel éppen a belügyminiszter úr egy bizottságot alakított és kormánybiztost is nevezett ki a racionalizálási ügyek intézésére. Ennek a bizottságnak hét évi munkája alatt bőséges alkalma volt a legkiválóbb elméleti és gyakorlati jogászok bevonásával olyan óriási joganyagot összegyűjteni, hogy a közigazgatás
