Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Àz országgyűlés képviselőházának 327. gyökeres racionalizálására vonatkozó törvényjavaslat most már kétségtelenül összeállítható lenne. Az anyag feldolgozásánál azonban a gyakorlatiasság legmesszebbmenő alkalmazását es érvényesítését is kérem. Üibben a tekintetben teljes garancia van a belügyminiszter úr személyében, aki mint most is kiemelte, át van hatva a racionalizálás szükségességének tudatától, azonkívül ismeri a vidéki életet, mert niszen vidékről került fel Budapestre. JWn csak arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a racionalizálás szempontjából lefektetett alapelvekre vonatkozó munkálatokat kegyeskedjék minél előbb befejezni és törvényjavaslat alakjában idehozni. Legyen annak a törvényjavaslatnak alapprincipiuma: a bürokrácia leépítése, a közigazgatás decentralizálása, a jogorvoslati rendszer korlátozása, a minisztériumok tehermentesítése és a középfokú közigazgatási bíráskodás behozatala. Én ismerem a belügyi és a többi tárca kebeléhe tartóz^ miniszteriális tisztviselőknek kiváló felkészültségét és széleskörű gyakorlati ismereteit is és ennek ellenére meg kell állapítanom azt, hogy több minisztériumban az ügyvitel nem felei meg a mai élet követelményeinek. Nem felel meg pedig éppen abból az okból is, amit a belügyminiszter úr kiemelt, hogy t. i. maholnap alsófokú hatósággá degradálódnak a minisztériumok, mert a jogorvoslati rendszer korlátlansága miatt úgyszólván minden apró-cseprő ügy felvihető a minisztériumba, ahol pedig a legfőbb irányítás, kor mányzás^ és a felügyelet gyakorlása lenne a feladatuk és kötelességük a miniszteriális tisztviselőknek, nem pedig ilyen apró és magánosok jelentéktelen konkrét ügyeivel való foglalkozás, amely elvonja Őket ezen szélesebb skálájú közérdekű munkájuk teljesítésétől. (Brogli József: A minisztérium hibája, hogy folytonosan centralizál.) Igen üdvösnek és kívánatosnak tartanám azt, ha a minisztériumokban nagyobb gond fordíttatnék arra, hogy ne az akták, hanem az ügyek intéztessenek és minél kevesebb legyen a közbenszóló rendelkezés és. minden tárcához rendeltessenek be például műszaki szakképzettséggel, magánjogi vagy büntetőjogi szakképzettséggel biró tisztviselők is, hogy ne kelljen egy aktát három-négy minisztériumban megjáratni, ahogyan köznyelven mi szoktuk mondani: az aktával futballozni. mert ez az ügy érdemleges elintézését jelentékenyen hátráltatja. T. Ház! Az önkormányzati igazgatási életben kiválóan bevált a számonkérőszék intézménye. Én tisztelettel kérem a

# belügyminiszter urat, sőt a kormány összes tagjait is arra, hogy a minisztériumaikban a számonkérőszéket honosítsák meg. Minden tisztviselő az osztályfőnöknek bizonyos időn túl jelentést tegyen arról, ha valamely aktát nem tudott elintézni, s adassék neki idő arra, hogy azt elintézze, s ha annak lejártával sem tudja elintézni, akkor már az államtitkár vagy a miniszter uraknak tétessék erről jelentés, mert ez a késedelmes elintézés, ami az egyes minisztériumokban, megengedem, teljesen az illető tisztviselő urak hibáján kívül, a rendszer hiányosságán és fogyatékosságán alapszák, és a munkával való túlterheltség miatt áll elő — nem felel meg a mai élet követelményeinek, a bürokratizmus túltengésére mutat és a nagyközönség előtt igen ellenszenves. A községi jegyzők megterhelésére vonatkozólag maga a belügyminiszter úr is elismerte azt, hogy tényleg munkaerejüket meghaladó ülése 1938 június lö-én, pénteken. 509 mérvben vannak megterhelve közigazgatási 1 teendőkkel. Azi előadó úr is megemlékezett a Fluck András könyve nyomán arról a matematikai adatokkal is támogatott óriási munkateherről, amely a jegyzőkre hárul. Idevonatkozóllag tehát nyitott ajtót döngetnék, ha szorgalmaznám a jegyzők tehermentesiítését, azt azonban kérem, hogy a községi jegyzőket legalább az adóügyi igazgatástól mentesítsék, mert az az ellenszenv, amely a közönség körében az adóvégrehajtásokkal kapcsolatosan a községi jegyzőkkel szemben sajnosán kifejlődött, a közigazgatás menetét igen hátráltatja és a jegyzőnek a község szociális, gazdasági, lelki és erkölcsi vezetése körüli ténykedéseit 'bénítja meg. (Brogli József: Elveszi történelmi hivatásától !) Hogy az önkormányzati tisztviselők tevékenységével szemben is elég gyakran merülnek fel kifogások, ez főleg abban leli a magyarátát, hogy rengeteg teendővel vannak túlhalmozva. Ugyanis 1931-ben, az úgynevezett racionalizálás alkalmával a normálstátus Prokrusteságyába szoríttattak az önkormányzati tisztviselők, létszámuk leszállíttatott azzal az indokolással, (Brogli József: Minden magasabb elgondolás nélkül!), hogy küszöbön van a közigazgatás racionalizálása és hogy az így megapadó közigazgatási teendőket a esekélyszámú tisztviselői kar is el tudja látni. A közigazgatásnak ez a racionalizálása azonban, tudjuk nagyon jtól, hogy 7 év alatt nem következett he, sőt ellenkezőleg az azóta hozott törvényhozási és kormányzati intézkedések csak újabb és újabb terhet hárítottak az önkormányzati tisztviselőkre, úgyhogy ma már azokat nyugodtan és alaposan elvégezni nem képes. (Brogli József: Nem így lehet racionalizálni!) Statisztikai adatokkal megállapították, hogy ezt a munkatöbbletet 8—10 órai munkával sem lehet elvégezni. Tudjuk nagyon jól, hogy a gazdasági, szociálpolitikai, közegészségügyi és statisztikai teendők tekintetében is milyen óriási munkatöbblet hárul évről-évre az önkormányzati tisztviselőkre, legújabban pedig éppen az előttem szólott igen t. képviselőtársam által is említett választói névjegyzék összeállítása , körül is rendkívül nagy túlterhelésben lesz részük. Az önkormányzati tisztviselők szociális helyzete hátrányosabb az állami tisztviselőkénél, így például nem tagjaik az Otbá.-nak és ez végtelenül hátrányos a tisztviselők és családtagjaik egészségügyi szolgálatára nézve, mert azt nagyon jól tudjuk, hogy a szerény tisztviselői fizetésből egy súlyosabb betegség vagy operáció költségeit vagyoni romlás nélkül fedezni nem lehet. Kérem a belügyminiszter urat, tegye ezt jóindulatú megfontolás tárgyává és az egyenlő elbánás elve alapján terjessze ki az Otba. kedvezményeit az önkormányzati tisztviselőkre, mert hiszen alig várható fokozottabb szociális buzgóság attól a tisztviselő kartól a gondjaira bizott közönséggel szemben, amely a munkaadó részéről nem érzi a szociális támogatás melegét. (Brogli József: A pénzügyminiszter ellenkezik!) A közigazgatási eljárások hosszadalmasságának és a tisztviselők túlterhelésének egyik fő okozója a jogorvoslati rendszer túltengése. Míg a polgári eljárásban a törvénykezés egyszerűsítése óta a 2000 pengőnél nem magasabb perérték esetében általában csak egyfokú fellebbezésnek van helye, addig a közigazgatási ügyek túlnyomó részében kétfokú fellebbezésnek van helye, sőt ezen túlmenöleg felülvizsgálati kérésnek is van helye jelentéktelen, cse-