Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

594 Az országgyűlés képviselőházának 327, kell számolnunk. Ennek azonban természetszerű következménye az, hogy a betegápolás kérdésében a haladás lassúbb. Sajnos, ezen most nem tudok segíteni. Az idei költségvetés nem nyújt módot arra, (Cseh-Szombathy László: Eosszabb, mint a tavalyi!) hogy a kórházi ellátmányokat nagyobbra szabjam, mint amilyenek eddig voltak, sőt bizonyos tekintetben még visszafejlődés is van annyiban, amennyiben nem tudom még a régi tartozásokat sem fizetni, azonban gondoskodni kívánok, éppen a beruházási programmal kapcsolatban arról, hogy azok az elmaradhatatlan beruházások, amelyek egyes vidéki kórházaknál szükségesek, ebből a beruházási programmból fedezhetők legyenek. Legnagyobb sajnálatomra nem tudok továbbmenni az ingyenes betegellátás terén sem. Méltóztatnak tudni, hogy eddig elment az állam odáig, hogy az 1000 pengőt meg nem haladó vagyomí embereket ingyenes kórházi ápolásban részesítette és ugyanez vonatkozik bizonyos mértékig a hadirokkantakra. Ebben a tekintetben továbbmenni, ezen túlmenő kedvezményeket biztosítani nem. tudok, mert a rendelkezésre álló pénzügyi keret erre nem nyújt lehetőséget. Ha majd sikerül javítani ezen a helyzeten, akkor talán lehet továbbmenni, de egyelőre semmi lehetőségem nincs arra, hogy ezen a téren bármiféle Ígéretet tehessek. Két képviselő úr, éspedig elsősorban Némethy Vilmos képviselő úr, terjesztett elő határozati javaslatokat. Némethy képviselő úr határozati javaslata a jegyzők áthelyezhetőségét kívánja lehetővé tenni, "másrészt állami szolgálatba átvétetni az adóügyi jegyzőket. Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel ezúttal foglalkozni nem lehet, hiszen ezek beletartoznak az egész községi adminisztráció rendezésének kérdésébe és ezért kérem, méltóztassék a képviselő úr határozati javaslatát mellőzni. Ugyancsak mellőzni kérem Kertész Miklós képviselő úr határozati javaslatát is, amely szintén nem időszerű. Ezeket voltam bátor ezúttal a költségvetésre vonatkozólag előterjeszteni és kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Tauffer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szo. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr expozéja után bőséges anyag kínálkozik a belügyi igazgatás bírálatára, de elsősorban annak megállapítására, hogy hosszú évek teltek el Magyarországon, olyan idők, amikor a költségvetés bőven ontotta a pénzt, többet, mint amennyit várt az állam kormányzása s amikor a feleslegek idejét éltük, ezek a feleslegek bőséges alkalmat nyújtottak volna az akkori belügyminiszternek, precízebben: az akkori népjóléti minisztériumnak, a közegészségügyi közigazgatásnak, hogy azokat az égető sebeket, amelyek a magyar egészségügyön ma láthatók, behegesszék és meggyógyítsák. Ma itt állunk óriási problémák előtt, hála Istennek, elérkezve oda, hogy felismertük a problémákat s hogy tudjuk, mi az, amit a közegészségügy terén cselekedni kell, itt vagyunk azonban pénz nélkül vagy pedig nagyon kevés' pénzzel, mégis, amint lát; juk, azzal a szent elhatározással, hogy ami ülése 1938 június 10-én, pénteken. pénz rendelkezésre áll, azt helyesen és jól fogják felhasználni. Először vagyok abban a helyzetbe a, hogy mint képviselő, hozzászólva a költségvetéshez, azt elfogadjam. Elfogadom azért, mert bizalommal viseltetem a kormány iránt é* elsősorban a belügyminiszter úr iránt. Bizalom^ mai viseltetem azért, mert látom, hogy a mai magyar élet legfőbb problémáit jól oldja meg. Itt hónapokon keresztül hiányzott a rend és ma úgy látom, a rend olyan kézben van, amely kéz biztosítja azt, hogy ez az állam, ez a nemzet a maga életét normális viszonyok között vezetheti tovább. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr a rend kérdésével mai nagy beszédében nem foglalkozott. Nyilvánvalóan azért, mert az a meggyőződés hatja őt át, hogy ma a reud elintézett kérdés. Hónapokkal ezelőtt, bár éppen úgy megvolt a rendőrség, éppen ágy megvolt a csendőrség, az egész társadalmat mégis hallatlan nyugtalanság fogta el, (Fábián Béla: Igaz!) mert nem volt meg az állam liormányzásában a rendhez való szilárd ragaszkodásnak és a rend fenntartásának elhatározása é** öntudata. Ma megváltozott a helyzet. Ma olyan kormány vezeti ezt az országot, amely a rendet tényleg fenn akarja tartani és feui is tudja tartani. (Zaj a baloldalon.) Nagyon érdekes dolog, t. képviselőtársaim, hogy a kormánynak nem is kellett még semmit tennie, elég volt egy olyan kormánynak megjelenése, amelyről a közvélemény tudta, hogy elszántan fenn fogja tartani a rendet és íme, máris látjuk, hogy a rendet nem akarják megzavarni vagy legalább is nem merik megzavarni. (Rassay Károly: Fontos, hogy tudjuk, mit akar a kormány. Eddig azt nem tudtuk!) A miniszter úr beszélt a községi közigazgatásnak bizonyos bajairól. A községi közigazgatás egyik legfőbb baját magam is abban látom, hogy a községi jegyzők annyira túl vannak halmozva munkával, hogy ők azt a feladatot, amely reájuk vár, betölteni nem tudják. Ezt a munkakört meg kell osztani. A községi jegyző mellé még más szerveket is kell állítani, amelyek a köziségi közigazgatás munkájában nekik segítségükre vannak azért, hogy a községi t jegyző ne csak adminisztrátora legyen a községnek, hanem tekintélyénél fogva a község polgárságának tanácsadója, támasza legyen és barátja is lehessen. Ne csak végrehajtója, hanem az a szerve legyen, amely igazán lelke annak a községnek. T. Képviselőház! Másik ilyen komoly hibája az állami igazgatásnak, amelyre a belügyminiszter úr beszédében kiterjeszkedett, az, hogy a minisztériumok apró-cseprő ügyekkel is foglalkoznak. Odafejlődiöitt nálunk a bürokratizmus és a felelősségtől való irtózás elve, hogy első fokon és másodfokon semmit sem tudnak véglegesen elintézni, hanem minden ügyet felterjesztenek a minisztériumba és a belügyminisztérium — ahogyan a miniszter úr mondta — szinte elsőfokú közigazgatási hatósággá süllyed. Ennek a problémának a megoldását jelentené a közigazgatási bíróság második fokának felállítása. Ennek azonban megvannak a nagyon jó előfeltételei is, mert ha arra gon

: doilok, hogy mennyi vidéki ügyvéd van, aki minden munka nélkül áll, aki a vidéki közigazgatási életet kitűnően ismeri, aki a vidéki életet és a jogi viszonyokat, az általános gazdasági viszonyokat ismeri, s aki igazán hivatva lenne, hogy a közigazgatási bíróság e fokoza-