Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Az országgyűlés képviselőházának 327.. tában fejtse ki működését, akkor látom, hogy szinte adva van a megoldás, mert hiszen osak pénzt kellene hozzá szerezni. Azt hiszem, az a nagy érdek, amely ehhez fűződik, rá fogja bírni pénzügyi igazgatásunkat, hogy a fedezetet erre megadja, mert az arra alkalmas egyének, akik ezt a funkciót elvégeznék, tényleg megvannak. T. Képviselőház! A belügyminisztériumban talán kicsit furcsán hat, hogy a régi ügyosztályok mellett ott vannak a közegészségügyi osztályok is. Tulajdonképpen kétféle mentalitással kell dolgoznia egy belügyminiszternek, mert a rend fenntartása és a közegészségügyi igazgatás fogalmilag tulajdonképpen nem valami nagy közelségiben vannak egymáshoz, de mégis egy vonatkozásban nagyon jó, hogy # a belügyminisztérium foglalkozik a közegészségügyi ügyekkel és ezzel kapcsolatosan a szociális ügyekkel, hiszen a rend fenntartása s a szociális problémák nagyon szoros összefüggésben vannak egymással. Ebben az államban, ahol nagy és megoldatlan szociális problémák vannak, a rend fenntartása igen-igen nagy probléma s a belügyminiszter, aki a rend fenntartásával foglalkozik és ugyanakkor a szociális problémákat látja, sokkal jobban kézben tudja tartani ennek a két ügykörnek intézését, mert az egyik függvénye a másiknak. Az ország közegészségügye hallatlanul el van maradva s a belügyminiszter úrban garanciát látunk arra, — éppen múlt működéséből kifolyólag — hogy , a kcízegészségügyet nem fogja elhanyagolni. Ott látjuk mellette kitűnő munkatársát, Johan államtitkár urat, akinek működéséről a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk, aki valóban nagyszerű koncepcióiban átlátja az összes közegészségügyi problémákat. Egy ilyen kitűnő munkatársat örömmel üdvözölhetünk a miniszter úr mellett. Alföldy képviselőtársam az évi 12.000 kis koporsóról beszélt, amelyben évenként 12.000 apró gyermeket temetnek el. Ez talán egyik legnagyobb problémája fajunknak, hogy nem tudunk kellőképpen szaporodni, mert a gyermekhalandóság olyan .méretű, hogy rendes szaporodásunkat súlyosan befolyásolja a gyermekek egészségügyének nem kellő ápolása. A zoldkeresztes mozgalom garanciája annak, hogy ha ezt tényleg ki fogják fejleszteni az egész országban, a gyermekhalandóság redukálódni fog, nemzetünk a szaporodás terén előre fog haladni és nem fenyeget majd ibennünket az a veszedelem, hogy a szláv és a germán áradat közepette a magyar nemzet elsorvad. T. Képviselőház! A miniszter úr beszélt arról, hogy az ivóvíz pr obiéimáj át is meg kívánja oldani. Hallatlanul súlyos problémája a magyar életnek az, hogy nagyon sok olyan falu van Magyarországon, ahol megfelelő ivóvíz nem áll rendelkezésre. Ez a legelemibb része a közegészségügyi problémáknak. Ha látjuk azt, hogy a belügyminiszter úr ezzel a problémával ilyen komolyan fog foglalkozni, az biz tosítéka annak, hogy ez a kérdés is megoldáshoz fog jutni. Az Országos Társadalomibiztosító Intézetről is szó volt itt. Legyen szabad megállapítanom, hogy az a betegkezelés, amely az Oti.-nál fo" lyik a tömegrendelések során, valójában betegkezelésnek nem mondható, mert ha egy orvosnak egy óra alatt 100—120 heteget kell gyógy kezelnie, akkor mindenki belátja, hogy tényleg nincs orvos, aki ilyen problémával ímeg tudna birkózni, mert a 60 percből egy fél perc jut egy betegre. Ez még arra sem elég, hogy éppen ülése 1938 június 10-én, pénteken. 595 csak szóba álljon a beteggel, annál kevésbbé elég arra, hogy azt a beteget alaposan megvizsgálja, de még sokkal kevésbbé elég arra, hogy azt meg is gyógyítsa. Az Oti.-nak első hivatása a betegek gyógyítása. Ha éppen ezzel a problémával nem tud megbirkózni az Oti., akkor nem felel meg annak a hivatásnak, amelyre teremtődött. Na gyón kérem a belügyminiszter urat, foglalkozzék ezzel a problémával nagyon intenzíve, mert általában olyan felfogás kèzd lábra kapni, hogy azok, akik az Oti.-ra vannak utalva, á rendelést elkerülik, mert mindinkább csökken a bizalom, amellyel a betegek az Oti. iránt viseltetnek. (Ügy van! half elől.) Ha ilyen nagy költségvetéssel dolgozik az Oti., akkor mégis csak első és legnagyobb feladatával kellene foglalkoznia és azt kellene jól megoldania, hogy a hozzáforduló beteget meggyógyítsa. Legyen szabad most a saját szakmámmal, a gyógyszerészetiéi is foglalkoznom. A belügyminiszter úr 1935-ben törvényjavaslatot terjesztett ide a Ház elé, amely gyógyszerészi jóléti alapot létesített és ez a törvényjavaslat tör vény erőre is emelkedett. Itt az ország nyilvánossága előtt ki kell jelentenem, hogy a belügyminiszter úrnak ez az alkotása kitűnő alkotás, mert azt a feladatot, amelyet felvett, nagyszerűen megoldani alkalmas. Ez a jóléti alap azóta már palotát vásárolt itt Budapesten és most készül egy ház építésére. Ez azt mutatja, hogy kitűnő gazdasági elgondolás alapján olyan jóléti alap keletkezett, amely a gyógyszerészi szociális prohlémák megoldására mindenképpen alkalmas. De nemcsak arra alkalmas, amire tervezték, mert a terv tulajdonképpen csak az volt, hogy nyugdíjintézet létesüljön, hanem alkalmas a további szociális problémák megoldására is. A belügyminiszter úr e törvény indokolásálban kilátásba helyezte, hogy a gyógyszerészi jogviszonyokat új törvénnyel kívánja szabályozni. Az azóta elmúlt idő alatt a belügyminisztérium ia ' igyógyszerészérdiekeltségekkel, úgy a tulajdonosokkal, mint az alkalmazotti karral, azok vezetőségével nagy munkát végzett és. az új gyógyszerészi törvény tervezetét előkészítette. Az a mód; ahogyan ez elkészült, , mintája lehet annak, hogyan kell törvényjiaI vaslatokat előkészíteni. Először is a gyógyszerészi kar mindkét fele, eltelve attól a gondolattól, hogy alkalma nyílik a gyógyszerészi kérdésit törvényben szabályozni, elsősorban is maguk között intézték el a szociális és egyéb érdekellentéteket felmutató problémákat. Árra törekedtünk, hogy a kar mindkét rémze, amikor ehhez a nagy kérdéshez hozzászólt, lélekben megbékülve nyúljon elhihez az ügyhöz. Az alkalmazotti és tulajdonosi kart sikerült egy plattiformra helyezni, mégpedig azáltal sikerült hogy a tulajdonosi Isar belátta azt, hogy szociális téren az alkalmazotti kar kívánságait ki kell elégíteni. Igen súlyos szociális probléma az, amely a gyógyszerészi kart foglalkoztatta, mert az adott helyzet az, hogy kora' előrehaladtával a gyógyszerészi alkalmazott munkaképességébei] csökkenve kissebb fizetést kap, ugyanakkor, amikor családi érdekei, problémái és igényei folytonosan nőnek. Ezt az ellentétet kellett áthidalni és az áthidalásnak az volt a módja, hogy a törvénytervezetiben egy fizetést kiegészítő pénztárt statuáltunk, amelynek aiz a^ hi • vatása, hogy az alkalmazottaknak a gyógyszertáriaktól kapott fizetését! kiegészítse abbap 85*
