Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Az országgyűlés képviselőházának 327. hogy a gyermekek háromesztendős koruktól hatesztendős korukig nem tanításra, hanem nevelésre és gondozásra, különösen egészségügyi gondozásra szorulnak s ennélfogva a kisdedóvás problémája elsősorban nem tanügyi, hanem egészségügyi és szociális probléma. (Ügy van! Ügy van!) Most, hogy a kisdedóvó intézetek a belügyminisztérium hatáskörében vannak, az első feladat ezeknek napközi otthonokká való átépítése (Helyeslés. — Kun Béla: Ezt az, de nines rá ©lég pénz!),, mert hiszen tulajdonképpen a napközi otthonok felelnek meg a célnak és szaporítanunk is kell ezeket, hiszen olyan kevés és primitív kisdedóvó intézettel, amennyi ma az országban van, nem lehet elérni a célt. Az is fontos feladata tehát a 'belügyi igazgatásnak, hogy a rendelkezésre álló eszközökhöz képest — itt megint a beruházási összegek igénybevételére gondolok — törekedjék a kisdedóvó intézetek kiépítésére. A vita során felmerült a társadalombiztosítás problémája is. Engedelmet kérek a t. Háztól azért, hogy nem foglalkozom ezzel a problémával a maga egész átfogó mivoltában, de a probléma olyan nagy, hogy egy ilyen beszéd keretében nem is tudnék vele megbirkózni, és ezenkívül, őszintén megvallva, nem is ismerem még a kérdések jelenlegi állását annyira, hogy határozott állást mernék foglalni egyik vagy másik vonatkozásban. Egyet azonban már látok: társadalombiztosító intézetünk helyzete javult, hiszen idei költségvetése az eddigi költségvetésekhez képest, ha jól tudom, 2 millió pengő többletet mutat ki. Amint 1931-ben, amikor ezt a tárcát átvettem, erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy a deficit megszüntetése végett a lehető legmesszebbmenő megszorításokat eszközöljem a társadalombiztosítás kérdéseiben, úgy most is erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy amennyiben a szufficitek lehetővé teszik, tágítsak a kereteken (Élénk helyeslés.) s azokat a feleslegeket, amelyek állandóknak ígérkeznek, — mert hiszen efemer feleslegek feleit nem merek és nem fogok diszponálni — megosszam egyrészt a szolgáltatásokat élvező munkásság, másrészt az orvosi kar, harmadsorban a tisztviselői kar között, mert mind a három kategória súlyosan érzi azokat a kényszerű megszorításokat, amelyeket 1931-ben voltunk kénytelenek eszközölni. Nem akarok ma ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert hiszen még nem is volt időm arra, hogy részleteiben kidolgozzam a programmot, de azt az ígéretet már nagyjában meg merem tenni, hogy most javítani fogok valamit mindhárom kategória helyzetén. (Helyeslés ) T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy egy kissé talán rendszertelen egész előadásom, de — őszintén megmondom — nem volt időm ahhoz, hogy igazán alapos rendszerbe foglaljam a kérdéseket. (Halljuk! Halljuk!) Még röviden rátérek tárcám rendészeti vonatkozásaira. E tekintetben nagy hálával és elismeréssel kell adóznom hivatali elődömnek, aki módját ejtette annak, hogy a mostani költségvetésben mind rendőrségi, mind csendőrségi vonatkozásban javítsunk a helyzeten. A rendőrségi cím a tavalyihoz képest 900.000 pengő többlettel dotáltatott. (Helyeslés.) Ezt a többletet a státusban mutatkozó igazságtalan helyzetek kiküszöbölésére és a rendőri személyzet megélhetésének bizonyos fokú javítására lehet fordítani, amit, azt hiszem, ez a státus a legmesszebbmenőleg meg is érdemel. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezenkívül bizonyos létszámszaporítást is k-3reszKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XIX. ülése 1938 június 10-én, pénteken. 593 tül lehet vinni az idén a rendőrségnél, úgyhogy fokozatosan haladva el fogjuk érni azt a létszámot, amelynek elérése feltétlenül szükségesnek mutatkozik. T. Képvselőház! Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket a költségvetéssel kapcsolatban röviden ki akartam emelni. Most még legyen szabad egészen röviden kitérnem a felszólalásokkal kapcsolatban néhány kérdésre. Az egyik képviselő úr szóvátette a hadikölcsöntamogatás kérdését. Sajnos, a jelenlegi költségvetés keretei nem nyújtanak nagyobbmérvű támogatásra módot, mint amennyi eddig volt, arra sem, hogy a legkisebb hadikölesöncímletek tulajdonosainak támogatásához hozzányúljunk. Ha jól emlékszem, Dulin képviselő úr tette szóvá ezt a kérdést. A képviselő úr téved, ha azt gondolja, hogy valami rendkívüli szociális jelentősége volna annak, hogy ezeket a legkisebb címlettulajdonosokat is támogatásban részesítenénk. Miről van szó? Valaki annakidején 1000 korona hadikölcsönt jegyzett. Elismerem, hogy arra a szegény emberre nézve ez óriási megerőltetés volt és talán egész vagyonát, egész megtakarított pénzét fektette bele, de az az 1000 koronás' hadikölcsön ma — ha átszámítjuk — 8 fillért ér. Ha én ezt százszázalékig valorizálom, mit kap vele? Nyolc fillért nem adhatok annak az embernek, nagyobbmérvű valorizációt pedig nem tudok most kilátásba helyezni. (Meizler Károly: Nem a tőzsdei értéke a fontos!) Természetesen nem a tőzsdei értéke, csakhogy de facto így van. Ha most 1 pengőt, vagy 3 pengőt is adok neki, hát segítettem rajtái És ez is sok pénzébe kerülne az államnak. (Farkas István: Nem így kell venni!) Nem volna elérve az a szociális cél sem, amit el akarnánk érni és az állam is nagy öszszeget adna ki, úgyhogy én ma, tekintettel arra, hogy pénzügyi keretek nem állanak erre a célra rendelkezésre, egyelőre nem tudok továbbmenni a hadikölcsönsegélyezésnél. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak külön párbeszédeket folytatni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Péchy képviselő úr szóbahozta az ivóvíz ellátás kérdését. (Blés József: Ez fontos!) Az ivóvíz ellátással úgy vagyunk, hogy az idei költségvetés is ugyanolyan összeggel dotálja ezt a címet, mint az eddigiek. Hát ez bizpny roppant lassú tempót enged meg az ivóvízellátás tekintetében. Éppen ezért igen jelentékeny öszszeget akarok erre a célra a beruházások kapcsán igénybe venni és pedig a tervek szerint 6 millió pengőt, (Élénk helyeslés és taps.) amely 6 millió pengővel, ha most hozzáadom a költségvetés évi dotálását, remélem, 5—6 év alatt az ország falusi ivóvíz ellátásának kérdése megoldható lesz. (Helyeslés) Több képviselő úr szóvátette és én sem hagyhatom szó nélkül, a betegápolás kérdését. ÍCseh-Szombathy László: Nagyon fontos kérdés!) Egészen kétségtelen, hogy a betegellátás kérdése nálunk nehézségekkel küzd. En magam voltam kénytelen erre az útra lépni annakidején, mert választani kellett a között, hogy a betegellátás kérdésében, a megelőzés : kérdésében haladjunk-e előre 1 ? En a megelőzés fejlesztésének az álláspontjára helyezkedtem, mert az a nézetem, hogy nemzeti szempontból egészéges generációk teremtése és biztosítása a legfontosabb. De másfelől az a meggyőződésem, hogy ha a megelőzés kérdésében eljutunk egy megfelelő nívóra, akkor sokkal kevesebb beteggel 85
