Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

592 Az országgyűlés képviselőházának 327. kötelességünk moist minden rendelkezésre álló eszközt a falura fordítani, (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) még akkor is, ha az a szemrehányás ér bennünket, hogy a városi viszonylatokat elhanyagoljuk. A közegészségügyi prevenciónak ez a megszervezése természetesen nem meríti ki azt a feladatkört, amelyet a higiénia tekintetében magunk előtt látunk és ezért éppen most a beruházási Programm lehetőségeit akarom arra felhasználni, hogy ezt az egész dolgot továbbépítsük, jobban kiterjesszük és különösen a közegészségügyig védekezés terén, a tüdő- és a nemibetegségek tekintetében döntő és elhatározó lépéseket tegyünk a védekezés megfelelő megszervezése irányában. Áz a gondolat, — és remélem, hogy ez hamarosan törvényjavaslat alakjában is a Ház elé fog kerülni — hogy kellő számú tüdőbeteg-dispanzer kiépítésével és kellő számú igen olcsó, a tüdőbetegek részére fenntartott ágy létesítésével közelebb juttassuk a megvalósuláshoz azt a célt, hogy a fertőző tüdőbetegek elkülöníthetők legyenek és ezáltal a tuberkulózis fertőző hatása lehetőleg csökkenttessék. A venereás betegségek elleni küzdelem tekintetében megfelelő számú dispanzer és tanácsadó kiépítését tervezzük, amivel — azt hiszem — a bajt gyökerében lehet megfogni és lényegesen csökkenteni lehet azokat a veszélyeket, amelyeket ezek a betegségek rejtenek magukban. Megint csak a falusi viszonylatokról beszélve, mindezeknek a terveknek a megvalósítása rendkívüli akadályokba ütközik, amíg községeinket és tanyáinkat nem tudjuk megfelelően ellátni orvosokkal. Ebben a tekintetben a helyzet bizony nagyon szomorú, mert — amint méltóztatnak tudni — Magyarországnak nagyon sok vidéke van, ahol &y. orvosi szolgálat úgy van ellátva, hogy egy körorvos egy hónapban legfeljebb, ha egyszer jut ki egy helyre. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez annyit jelent, hogy ha ma valaki megbetegszik ott tüdőgyulladásban, akkor az orvos megnézi és azt mondja neki: majd egy hónap múlva megint eljövök és megnézem. (Br. Berg Miksa: A temetőben megláthatja!) Nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez mit jelent. Általában az orvosnak kell az egész közegészségügyi szolgálat ferincének lennie, mert hiszen orvos nélkül özegészségügyi szolgálat el sem képzelhető. Ennélfogva minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy a falusi viszonylatokban olyan orvosi hálózatot építsünk ki, amely elegendő arra, hogy a falun egyrészt a gyógyászati feladatok megfelelően elláthatók legyonek, mondjuk annyira, hogy az az orvos legalább hetenkint kétszer megjelenhessék egy helyen, másrészt pedig a közegészségügyi szolgálat ellátása is megfelelőképpen biztosíttassék. Ebben a tekintetben az egészségügyi kormányzatnak bizonyos mértékben segítségére jött a Nemzeti önállósítási Alap elgondolása, amely nagy súllyal foglalkozik az orvostelepítés kérdésével is. Azok & lehetőségek azonban, amelyek ezen a réven kínálkoznak, sajnos, még mindig nem elegendők és ezért más eszközöket és módokat kell találunk arra, hogy letelepíthessük azt a 170 orvost, akikre az országban feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a közegészségügyi ellátás csak valamennyire is biztosítottnak legyen tekinthető. A mai költségvetés keretei erre, sajnos, nem nyújtanak módot, de ülése 1938 június 10-én, pénteken. én azt hiszem, hogy a kérdés oly óriási fontosságú, hogy a legrövidebb idő alatt meg keli találnunk azokat a financiális eszközöket, amelyeknek segítségével ezt az orvostelepitest megvalósíthatjuk. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Mozgás a középen.) Nagyon szívesen beállítanám a szükséges összeget erre akár holnap, de ez nincs módomban és így egyelőre arra kell szorítkoznom, hogy megkeressem azokat a módokat, amelyek révén ezt a pénzügyi keretet elő tudom teremteni. (Kun Béla: A nagyvállalatokat jobban meg kell adóztatni, mindjárt lesz pénz orvosra, meg kútra! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A magyar életnek és különösen a magyar falunak egy másik nagy problémája a gyermekvédelem kérdésé. Azt hiszem, igazat fognak nekem adni abban, hogy gyermekvédelmünk mai állapotában nem felel meg teljesen céljának. Nem felel meg ennek az a gyermekvédelem, amely tenyészti az elhagyott, elzüllött gyermekeket, de nem éri el azt a nagy szociális célt, amely ehhez a kérdéshez fűződik. (Lang Lénárd: A legjobb megoldás a magasabb napszám! — Kéthly Anna: Ez igaz! Ott kezdődik!) Igaza van a képviselő úrnak, mindennek a vége az, hogy az embereknek jobb módot kell teremteni és erre törekszünk is, de — sajnos — ezt sokáig nem fogjuk elérhetni, addig pedig más eszközökről kell gondoskodnunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, a gyermekvédelem terén is reformokra szorulunk s ezeket a reformokat elsősorban a gyámügyi igazgatás terén kell megvalósítanunk. En már régen foglalkozom a gyámügyi igazgatás refomjávai (Váry Albert: Nagyon okosan!) s már előbbi belügyminiszterségem alatt kidolgoztam erre vonatkozólag egy törvényjavaslatot. Ezt a gondolatot nem vagyok hajlandó elejteni, (Helyeslés. — Taps.) mert az a meggyőződésem, hogy csak a gyámügyi igazgatás államosítása révén (Némethy Vilmos: Az egész közigazgatás államosítására van szükség!) lehet biztosítani azt, hogy gyermekvédelmünk megfelelő vágányokra terelődjék. (Helyeslés.) Falusi népességünk mai elesettsége mellett igen nagyfontosságúak azok az akciók, amelyeket a kormány ezen a téren — elismerem, rendkívül csekély pénzzel — igyekezett eddig megvalósítani s amelyeket továbbra is fenn kell tartanunk és fejlesztenünk kell. Gondolok itt a cukor-, a tej-, az étkeztetési akciókra stb., amelyek az országban folytak s amelyekkel a kormány különösen a szegény gyermekek sorsán és egésaségi állapotán iparkodott javítani. Ezeket lehetőleg fokozottabb mértékben akarom folytatni és szisztematikusan ki akarom fejleszteni (Helyeslés.) ott, ahol arra szükség van, mert — őszintén megvallva — a szisztéma hiányát érzem és látom ebben az egész kérdésiben s ezért indíttatva érzem magam arra, hogy ezt a szociális szolgálatot magában a belügyminisztériumban úgy építsem ki, hogy a szisztéma azután az egész országra áthasson és azt mindenütt ki lehessen építeni. Ezen a téren aránylag kevés pénzzel nagyon sokat lehet tenni, ha szisztematikusan fog'juk meg a dolgot. A kisdedóvóintézetek, amint méltóztatnak tudni, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium gondozásából röviddel ezelőtt átkerültek a belügyminisztérium gondozásába. Én ezt már annakidején sürgettem, mert az. a nézetem»