Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. nehezebb. A tanya problémája elsősorban útkérdés, másodsorban kulturális kérdés. Ebben a tekintetben rengeteg tennivalónk van. Én azonban hiszem és tudom, hogy a kormány, amelynek programmjában a legelső helyen áll falusi népességünk és természetesen tanyai népességünk életszínvonalának emelése, nem fog elzárkózni azoktól az áldozatoktól, amelyek a tanyaprobléma egészséges megoldása végett meghozandók és amelyek nélkül ezt a problémát előrevinni nem lehet, hiába próbálkozunk is közigazgatási úton azt előbbrevinni. Leszek bátor még majd erre a kérdésre visszatérni ott, ahol szociális és közegészségügyi elgondolásaimról és terveimről fogok beszélni. Ezek voltak — igazán csak dióhéjban — azok a kérdések, amelyekkel az igazgatás javítása tekintetében elsősorban foglalkozni akarok. Hangsúlyozni kívánom, nehogy tévedés történjék, hogy abszolúte azon az állásponton vagyok, hogy az autonómiákat nemcsak kímélni, hanem egészséges módon kiépíteni is kell. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Meg kell azonban állapítani, hogy a mai viszonyok közt mi való az autonómiák igazgatásának keretébe és mi való az állami igazgatás keretébe. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a tekintetben ma meglehetős nagy konfúzió uralkodik, sok mindenfélét végeztetünk az autonómiákkal, amit ők helyesen nem tudnak elvégezni és ami nem az ő kezükbe való, viszont nagyon sok mindenfélét végez az állami igazgatás, amit nyugodtan rá lehet bízni az autonómiákra és amit az autonómiák sokkal hatékonyabban és helyesebben tudnának elvégezni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Eltekintve az alkotmányjogi szempontoktól, nem lehet nélkülözni az. autonómiák működését azért sem, mert vannak az. életnek bizonyos vonatkozásai és megnyilvánulásai, amelyek sokkal inkább valók az élethez közelebb álló, rugalmasabb autonóm igazgatás körébe, mint az állami igazgatás körébe. Nem akarok most ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, mert ez nagyon messze vezetne, csak az elvi szempontokat akarom röviden kitűzni, hogy méltóztassanak látni azokat az elgondolásokat, amelyek szerint elindulni akarok. A másik nagy problémakör, amely tárcám gondozására van bízva, a közegészségügyi és a szociális szolgálat nagyban-egészben, ide tartozván természetesen a társadalombiztosítás, a szegenyellátás és egyáltalán a közjólét kérdése is. Megint csak elvi szempontok szerint foglalkozom ezzel a kérdéssel. Meggyőződésem az, hogy helyes szociálpolitikát csak akkor lehet csinálni, ha egységes elvi célkitűzés és Programm szerint dolgozunk. Szociálpolitikát úgy csinálni, hogy pillanatnyilag segítünk ott, ahol arra legnagyobb szükség van, ötletszerűen kapkodunk ide-oda és szórjuk a pénzt, ezt én nem nevezem szociálpolitikának és ezzel segíteni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon. — Farkas István: Ügy van! Meg kell csinálni a munkanélküliség elleni biztosítást legelőször!) Nekünk tehát a kormány alapvető elgondolása szerint a szociálpolitikát ott kell megfognunk, hogy egészséges gazdaságpolitikát csinálunk, egységes gazdaságpolitika útján iparkodunk népünk foglalkoztatását és népünk életszínvonalát emelni. Ez feltétlenül helyes célkitűzés, amelyet minden körülmények között meg kell valósítani. Ez azonban olyan út, amelyet nagyon nehéz megjárni és olyan ülése 1938 június 10-én, pénteken. 591 cél, amelyet elérni hosszú időbe telik, sőt meggyőződésem szerint ilyen kis országban és ilyen szegény országban, mint amilyen mi vagyunk, százszázalékosan megvalósítani sohasem lesz lehetséges. Addig tehát, amíg nem hatnak azok a tényezők, amelyeket mi itt sürgősen be akarunk állítani népünk életnívójának emelése érdekéi ben, addig elengedhetetlen, hogy igenis olyan I szociálpolitika működjék, 'amely népünk elesettségén más eszközökkel kíván segíteni: Az a véleményem, hogy nekünk igenis szorgosan figyelembe kell vennünk az össizes tényezőket, amelyek itt figyelembe jöhetnek, szerves szociálpolitikai programmot kell kidolgoznunk az egész országra vonatkozólag és ezt a szerves szociálpolitikai programmot magfelelően megszervezett szociális igazgatás útján kell megvalósítani. Ebben a tekintetben az a nézetem, hogy ennek a szociálpolitikának teljesen összeforrva ós karöltve kell érvényesülnie a közegészségügyi szolgálattal, már csak azért is, inert a rendelkezésre álló anyagi eszközök nem elegendőek ahhoz, hogy ezeket a célkitűzéseket lehetőleg ne együttesen és szorosan összeforrva iparkodjunk megvalósítani. Ebben a tekintetben ismételten voltam már bátor álláspontomat kifejteni a t. Képviselőház előtt 1932-ben és 1933-ban, amikor tulajdonképpen megindítottuk a ipreventív egészségügyi szolgálat szerves és rendszeres kiéipítését. Már akkor bátor voltam rámutatni arra, hogy külön szociálpolitikát^ és külön egészségügyi politikát inaugurálni és vezetni a ani kis primitiv falusi viszonylatainkban nem lehet, Ihiogy a dolgot úgy kell tulajdonképpen megszervezni, hogy a szociálpolitikának és az egészségügyi politikának, az egészségügyi prevenciónak a vezetése ezekben a kis viszonylatokban egy kézben tömöríttessék és csak akkor ágazzéik széjjel, ha azt a viszonyok megengedik, a magasabb tagozatokban. így született meg a zöldkeresztes akciónak az az elgondolása, hogy a legprimitívebb falusi^viszonylatokban a 'közegészségügyi és szociális szolgálat egy kézbe, a zöldkeresztes védőnő kezébe adalssék. A zöldkor eszties szolgálat — mint méltóztatnak tudni — azóta nagyon szép előrehaladást tett és az a tízéves programm, amelyet annakidején megállapítottunk, a megvalósítás stádiumába lépett. Ma, ha jól tudom, az ötö dák évben tartunk .és minden jel arra mutat, hogy amennyiben a költségvetés keretei ezentúl is az eddigi határok között fognak mozogni, akkor ezt a tízéves programmot le lenéit bonyolítani és tíz év leteltével már felállítottuk azt a 800 körzetet, amely alkalmas lesz arra, hogy az egész országot behálózza a közegészségügyi ellátás terén. Nékem az a reményem, hogy most, a nagy beruházási programmnak és azoknak az akcióknak a kapcsán, amelyeket résziben a kormány, részben a társadalom iniciál, — értem ez alatt a falu szociális-alapot is — sikerülni fog bizonyos főikig meggyorsítanom ezt a programmot es sikerülni fog ezt az egész szervezetet aránylag; rövidebb idő alatt, vagy ha nem is rövidebb ido alatt, de tökélatlesen kiépítenünk, ami által kétségkívül lényegesen előre fogjuk vinni a falusi közegészségügyi szolgálat ügyet. En most mindig csak a faluról beszélek, mert egeszén kétségtelen, — hiszen sokszor megállapítást nyert már — hogy a mi falusi viszonylataink annyira elmaradtak a városi nívó alatt, (Ügy van! Ügy van!), hogy lelkiismeret béli