Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

590 Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június ÍÖ-en, pénteken. mint négy éven át foglalkoztam, a most rendelkezésemre állott idő távolról sem volt elegendő ahhoz, hogy a feladatkörök részleteibe belenézzek és hogy elhatározásra tudjak jutni egyes fontos részletkérdések tekintetében. T. Képviselőház! Legyen szabad először elvi elgondolásaimat ismertetnem az államigazgatás vezetése és azoknak a reformoknak tekintetében, amelyeket én az államigazgatás javítása szempontjából feltétlenül szükségesnek látok. Ebben a tekintetben változatlanul ragaszkodom ahhoz az állásponthoz, amelyet volt szerencsém itt a Ház előtt már 1932-ben és 1933ban ismételten kifejteni, változatlanul ragaszkodom ahhoz a meggyőződéshez, hogy a magyar igazgatásnak többek között rendkívüli nagy hibája a túlságos mérvű centralizáltság, (Ügy van! Ügy van!), amely lassanként odafejlődött annál a — nem is tudom, minek nevezzem — vis inertiae-nél fogva, amellyel minden bürokrácia elsősorban rendelkezik, hogy a kormányzásra hivatott minisztériumok ma Magyarországon, mint elsőfokú közigazgatási hatóságok szerepelnek. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang a jobboldalon: Tiszta igaz!) Mondom, volt alkalmam ezt az álláspontomat már a képviselőház előtt ismételten kifejteni és a törvényhozás az 1933 : XVI. tc.-kel bizonyos mértékig már elfogadta az én álláspontomat és^ irányt szabott a tekintetben, hogy azt a rendkívül túltengő centrális adminisztrációt, amely ma van, le kell építeni, és a minisztériumokat át kell adni igazi rendeltetésüknek, (Helyeslés.) amely a kormányzásban, a közigazgatás irányításában és az ellenőrzésben kell hogy álljon. (Helyeslés.) Ezért tette magáévá a törvényhozás az 1933 : XVI. tc.-ben azt az elgondolásomat, hogy a tulajdonképpeni közigazgatást az alsóbbfokú hatóságokra kell rábízni és a fellebbezési forumok leszállításával tartsuk távol az egyes konkrét ügyeket a minisztériumoktól. Sajnos, ez a törvény még ma sem emelkedhetett ebben a részében törvényerőre azért, mert azokat a fórumokat, amelyek hivatva lettek volna megnyugtató módon intézni az igazgatást, alsóbb fokon kiépíteni nem sikerült; nem sikerült pedig elsősorban az alsófokú közigazgatási bíróság kiépítése, (Egy hang a középen: Az kellett volna!) amelynek kiépítése megnyugtatóan tette volna lehetővé a miniszteriális hatáskörök leszállítását. Én változatlanul maradok azon az állásponton, hogy minden nehézség ellenére egészségessé tenni a magyar államigazgatást csak akkor lehet, ha erre az útra lépünk és az alsófokú közigazgatási bíróságok kiépítésével — akárcsak kezdeti, a legprimitívebb módon való kiépítésével is — leheitővé tesszük a miniszteriális hatáskörök leszállítását. (Helyeslés,) T. Képviselőház! Ezzel a témakörrel kapcsolatban rendkívül fontossá válik közigazgatási tisztviselői karunk nagyobbfokú képzettsége is. Ha mi megnyugtató alsófokú közigazgatást akarunk, akkor olyan közigazgatási tiszt viselőkről ikell '.gondoskodnunk, akik feladataikat teljesen megnyugtatóan tudják elintézni. (Ügy van! Ügy van!) E tekintetben nagy örömmel kell konstatálnom azt, hogy e téren máris igen sok történt. A közigazgatási szakvizsgának ugyancsak az 1933: XVI. tc.-kel történt bevezetése révén a közigazgatási tisztviselőik fiatal generációja ma már tényleg olyan nívójú, amely megnyugtathat bennünket abban a tekintetben, hogy a közigazgatás jövő intézése megfelelő kezekibe lesz letéve. Csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhetem meg a közigazgatási továbbképző tanfolyamokról, amelyek saintén lényeges faktoraivá váltak közigazgatási tisztikarunk nívója emelésének. És itt mindjárt bejelentem, hogy ezt a közigazgatási továbbképző tanfolyamot a legnagyobb energiával fenntartani és fejleszteni akarom és a legközelebbi tanfolyam egyedüli feladatiává a szociális igazgatás kérdését akarom tenni, (Helyeslés.) mert azt hiszem, hogy a szociális politikának és a szociális igazgatás követleményeinek ismerete az, ami ma közigazgatásunkból leginkább hiányzik és amire leginkább szükség van. (Farkas István: Igaz, ez hiányzik!) Természetesen nem lehet megállanunk ott hogy szabályozzuk a közigazgatási hatásköröket, mentesítjük a miminisztériumokat és azokat visszaadjuk hivatásuknak, hanem meg kell néznünk és törekednünk kell javítani azokat a hiányokat is, amelyek igazgatásunkban az alsóbb fokon mutatkoznak és itt elsősorban a községi igazgatásra gondolok. A vita során is szóvátették, hogy a községi igazgatás mai rendszere és mai helyzete tarthatatlan. Egészen kétségtelen, hogy a községi jegyző, aki tulajdonképpen oszlopa es gerince, sőt egyedüli tényezője a községi igazgatásnak, [helyzeténél és túlterhelésénéji

1 fogva nem képes a rábízott feladatokat elvégezni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) T. Képviselőház! Méltóztatnak tudni, hogy tárcám keretébe utaltatott 1932-ben a racionalizálás irányítása. Ennek az ügykörnek számára akkor programmot állítottam fel, amelyen az illetékes szerv szép csendben dolgozott és ha szemmel látható eredményeket nem is tudott elérni, egészen bizonyos, hogy lényeget? előrehaladást tett az anyag Összegyűjtése és feldolgozása tekintetében. Éppen a község'i igazgatás hiányai és a jegyző helyzete szempontjából is készült egy elaborátum, amelyet legközelebb leszek bátor a nyilvánosság elé bocsátani azért, hogy a magyar közvélemény lássa, hogy milyen sürgősen megoldandó probléma a községi igazgatás és a községi * jegyző problémája. (Ügy van! a középen.) Azt hiszem, le kell számolni azzal, hogy igenis, községi igazgatásunk modernizálása több pénzt fog igényelni, mint amennyiben a községi igazgatás ma kerül, de ezt a pénzt nem szabad sajnálnunk, ezt a pénzt elő kell teremtenünk és meg vagyok róla győződve, hogy ha némi áldozatokkal megjavítjuk községi igazgatásunkat, ez a pénz bőségesen meg fog térülni más oldalakon. (Ügy van! Ügy van!) A másik probléma, amelyet itt röviden érinteni akarok, a tanyai igazgatás problémája. A belügyminisztériumnak a racionalizálással megbízott szervezete ezzel a kérdéssel is nagyon alaposan foglalkozott és örömmel konstatálom, ma már ott tartunk, hogy a tanyai igazgatás problémája, már mint belügyi igazgatási probléma, teljesen ki van dolgozva, lígyhogy most már közigazgatási szempontból tulajdonképpen csak a vonatkozó törvényes rendelkezések megteremtése válik szükségessé. A tanyai igazgatásra vonatkozó előkészítő munkát is leszek bátor a közvélemény elé bocsátani, de, azt hiszem, rövidesen abban a helyzetben leszek, hogy a törvényhozást is foglalkoztathatom ezekkel a kérdésekkel. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Természetesen nem szabad abban a tévedésben lennünk, hogy a tanyaprobléma meg van oldva akkor, ha a tanyai közigazgatást rendbehozzuk. A tanya kérdése más vonatkozásokban is éppen olyan nehéz vagy talán még