Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-326
Az országgyűlés képviselőházának 326. ügyi minisztériumtól erre felhatalmazást kapott volna. Tény az, hoigy tervbe van véve, hogy még azt a résizit iis megves>ziik gróf Wenckheim [birtokából, amely fennmaradt, egyelőre azonban a minisztériumnak nincsen pénze és nem is tudják az urak megmondani, hogy -mikor kerül pénz arra, hogy azt a birtokrészt megvegyék. Ezek a szerencsétlen emberek pedig imost a levegőben lógnak és nem tudnak miit csinálni. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat és az államtitkár urat, hogy a jövőben nagyobb gondossággal és körültekintéssel nézzenek egyszer a jegyzők körmére, nézzenek a gazdasági felügyelőik körömiére, hogy ilyen dolgok elő ne forduljanak, mert azok a szerencsétlen emberek, akiket említettem, anyagilag úgyszólván teljesen tönkrementek, mindenüket eladták, mindenüket pénzzé tették, hogy ahhoz a kis földhöz hozzájussanak, a pénz be van fizetve, elkótyavetyélték a holmijukat és most itt állanak munka nélkül, föld nélkül s ha kikérik a pénzüket, elvesztik az igényüket, úgyhogy most félőrülten .szaladgálnak ide-oda. Ilyen dolgok elkerülésére nem kell egyebet tenni, maint határozott kijelentést kell tenni, hogy eddig és eddig megyünk a parcellázásban, ennyi ós ennyi embert tudunk letelepíteni, ennél többet nem, hogy az emberek abban a hiú ábrándban ne ringassák magukat, hogy ha befizetik a vételár 35%-át, akkor a jövőbeli telepítésnél előnyben részesülnek. Nem nagy dolog ez olyan országos nyomor közepette, mint amilyen nyomorban a mezőgazdasági lakosság él, de mégis sok szegény, derék ember tragédiája az, ami ott történt. Kérem tehát a földmívelésügyi kormányt, hogy oktassa ki mindazokat, akik ezzel a telepítéssel foglalkoznak, abban a tekintetben, hogy túlzott és kellőleg meg nem alapozott ígéreteket ne tegyenek, Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Esztergályos János! Elnök: Esztergályos János képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Most, amikor a földmívelésügyi tárcának új gazdája van, amikor új miniszter jött, aki ma' délelőtt nagyszerűen felépített [beszédében túllicitálta az Összes eddigi földmívelésügyi miniszter urak ígéreteit, a lelkekben valahogy a reménység tiüze kezd. éledni és éppen ez késztet engem erre a irövid felszólalásra. Már délelőtt megkíséreltem abban a kérdésben felszólalni és most megismétlem, hogy annakidején, 1921-ben, földbirtokrendezés címe alatt nekimentek egyes birtoktesteknek és azon a címen, hogy azok háborús szerzemények, földet, birtokokat vettek el emberektől. Ez, a eíim azonban nem fedte azokat az intézkedéseket, amelyek akkor történtek, mert vettek el földet becsületes magyar állampolgároktól is, akik örökség címén jutottak a földhöz, amelyet már a nagyapjuk szerzett, amelyek tehát nem voltak háborús szerzemények. De vettek el földet olyanoktól is, akik a megszállott területről jöttek át, hogy kifejezést adjanak magyar hűségüknek. Egyébiránt erről a kérdésről már beszéltem, azt hiszem, minden költségvetési vitában felhoztam ezt a kérdést és most is szükségesnek tartom, hogy felemlítsem. Elvettek, elkoboztak tehát földet olyan emberektől, akik lelkükben hűséges magyarsággal iparkodtak dolgozni és saját maguk megmüvélni a földet- Átjöttek a megszállt területről, 'eladták ott a földjüket, i] ülése 1938 június 9-én 3 csütörtökön. 559 amelyet odaát örököltek, iszintén ínég az őseiktől. Az új idők ' következtében átjöttek, nem akartak jugoszláv állampolgárokká válni, átjöttek ide a Dunántúlra és itt vettek maguknak újabb birtokot. Ilyen volt például Hangya Sándor, egy becsületes derék magyar ember, aki szorgalommal és becsülettel végezte a földjén a munkáját, odaát eladta a birtokát, 60.000 pengő készpénzzel jött át magyar területre, érdeklődött, körülnézett és Nagyatád község határában megvett ezen a pénzen egy tanyát. Szépen berendezkedett, abban a reményben, hogy életének hátralévő napjait ott fogja eltölteni Nagyatád község határában, becsülettel megszerzett birtokán, de csalódott, mert egy napon azzal jöttek, hogy arra a tanyára, arra a birtokra az államnak elővételi joga van és az állam élni kíván ezzel a jogával. Nekimentek ennek a szerencsétlen Hangya Sándornak, elvették az — ismétlem — becsülettel megszerzett földjét. Elvették attól a Hangya Sándortól, — hangsúlyozva mondom — aki átjött a túlsó oldalról, a Dráva túlsó oldaláról, csak azért, hogy magyar érzésének, a magyar földhöz és a magyar hazához való hűségének kifejezést adjon. És mi történt ezzel a földdel? Odaadták egy volt miniszter egykori főkortesének azon a címen, hogy majd mintabirtokot csinál belőle és Hangya Sándornak ki kellett mennie jogos tulajdonából, az egykori miniszter főkortese pedig beleült az új tanyába és ma is benne ül. (Mocsáry Dániel: Mikor történt ezl) 1922-ben vagy 1923-ban. De várjon csak, mélyen t képviselő úr! Nem ez az oka, hogy én idejövök ezzel a kérdéssel, amelyet minden esztendőben felhozok itt 1922 óta, hanem az, hogy amíg a főkortes úr ott a nagyatádi birtokban jól érzi magát, vagyonosodik és gazdálkodik Hangya Sándor birtokán, addig Hangya Sándor ma koldusszegény, úgyszólván a koldulásból kell élnie. Miért? Azért, mert annak idején a földbirtokrendező bíróság ítéletet hozott, hogy Hangya Sándor majd megkapja pénzét a birtokáért, megállapította, hogy mennyit és mennyi idő alatt és Hangya Sándor nem tudott hozzájutni ehhez a követeléséhez a mai napig sem. (Mocsáry Dániel: Ha így volt, szomorú!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a birtokrendezésből beszélni. Amiről a képviselő úr szól, az interpellációs anyag. Esztergályos János: Ez birtokrendezés. Ha a mondatot befejeztem, meg méltóztatik látni. Elnök: Méltóztassék. Esztergályos János: Hangya Sándor tehát az 1921. évi földbirtokrendezéssel kapcsolatban a mai napig sem bírta megkapni a pénzét. Van egy előkelő hivatal, ennek van egy előkelő főnöke, a hivatal megvan, a jövedelem ebben a hivatalban kijár, azok azonban, akiknek jogos követelésük van, nem jutnak a pénzükhöz. Én tehát tisztelettel arra kérem az új földmívelésügyi miniszter urat, aki mai felszólalásával, egyéniségével tekintélyt ás fényt hozott a földmívelésügyi minisztériumba, hogy ezt a tekintélyt, ezt a presztízst és fényt iparkodjék megóvni azzal, hogy ezeket a kérdéseket, amelyek az 1921. évi földbirtokrendezéssel kapcsolatban homályt vetnek a földmívelésügyi minisztériumra, iparkodjék megoldani és ezt a homályt iparkodjék eltüntetni azzal, hogy mindent elövet arra, hogy ezek a szerencsétlen emberek,
