Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-326
538 Az országgyűlés képviselőházának 32 csoportjának ezt a kellemetlen önkénykedését szüntesse meg. Legutóbb Debrecenben alakult egy társaság, amely szérumtermelő üzemet akar felállítani. Ügy tudom, a földművelésügyi miniszter úr előtt van ez az ügy, és én kérem, hogy az ügyet vegye pártfogásába és igyekezzék a közvéleménynek azt a hiedelmét megcáfolni, mintha annakidején még Kállay miniszter úr olyan megállapodásra jutott volna a széruimtermelőkkel, mely szerint biztosította volna őket, hogy tíz esztendeig nem enged szérumtermelő vállalatokat létesíteni az országban. Ez nagyon kellemetlen támadás a földmívelésügyi kormányzat ellen, és őszintén szólva, ezt magam is rendkívül nehezményezem, és arra kérem az államtitkár urat, cáfolja meg ezt a hiedelmet azzal, hogy ennek a szérumtermelő vállalatnak a létesüléséhez engedélyt ad. Anyagi megtámasztásra ennek nincs szüksége, mert olyan társaság állott össze, amely biztosítani tudja ennek az egyébként is nem nagy rezsivel dolgozó vállalatnak a működését. Szükségesnek tartanám különösen a nagyobb legelőterületeken a sercegő üszög és a lépfene elleni, a hatóság által előírt időben végzendő oltás bevezetését. Mint ahogy a pesTT aszfalton szaladgáló kutyák beoltása egészségügyi szempontból kötelező, hogy a tulajdonos bebiztosítsa magát, ugyanúgy, sőt fokozottabb mértékben kívánatos volna nemzetgazdasági szempontból, ha a hatóság az említett oltást előríná, forszírozná, sőt büntetés terhe mellett kötelezővé tenné a felügyeleti hatóságnak. Az állategészségügy szempontjából nagyon fontos volna arra is figyelemmel lennünk, 'hogy a lép fene-járvánnyal, azután a szájés^ körömfájással fertőzött területeket valami módon szűkítsük és az e célból alakított nem nagy járások területét lezárjuk. Ez igen nagy közgazdasági érdek volna, és szerintem, okszerű fertőtlenítéssel a miniszter úr foganato síthatná ezt az intézkedést. A címet egyébként a miniszter úr kimerítő válasza és beszéde után elfogadom. Elnök: Kíván még valaki a címhez hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bazárom, i A.z államtitkár úr kíván szólni*? (Nemű A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatike az 5. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 5. címet elfogadja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a fi. címet felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a 6. címet). Elnök: Szólásra következik? vftéz Miskolczy Hugó jegyző: Beniczky Elemér! Elnök: Beniczky Elemér képviselő urat illeti a szó. Beniczky Elemér: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr a gazdasági szakoktatás kérdésével behatóan foglalkozott, s az ő fejtegetéseivel és Programm jávai mindnyájan meg lehetünk elégedve. Itt csak egy dologra kívánom felhívni a földmívelésügyi kormányzat figyelmét. Amint méltóztatnak tudni, a földmívelésnek több ága van, így van szántóföld, rét, legelő, szőlő, gyümölcsös és erdő, szóval ezek a földbirtoknak mind részei. Ezzel szemben, ha a költségvetést nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az erdő, amely szintén része a földmíve>. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. lésnek, illetve az erdészeti szakképzés ki van véve a földmívelésügyi minisztérium hatásköre alól. Az erdészeti képzés együtt van a bányászati képzéssel, mert már régi százados szokás alapján együtt volt az erdészeti és bányászati akadémia, és ezeket az újabb korszakban sem választották • el egymástól. Ez tulajdonképpen nem volna baj, de az a baj a szétválasztás következtében, hogy egészen el van különítve az erdészeti képzettség a mezőgazdasági képzettségtől, holott ez a két üzemág egymással kapcsolatos és egymástól egészen elválasztani tulajdonképpen nem is lehet. A hegyvidéken, ahol a gazdaságok vegyesen erdőből és mezőgazdasági részből, esetleg szőlőből is állanak, olyan szakembert kívánnak a vezetésre, aki nemcsak az egyik vagy másik ágat érti, hanem akinek a szakképzettsége kiterjed az összes ágazatokra. Ennek hiányát ugyanis a gazdaság nagyon megérzi, mert ha az illető földbirtokot erdészeti képzettségű ember kezeli, az esetleg elhanyagolja a mezőgazdasági részt, ha viszont mezőgazdaságilag szakképzett ember kezeli, akkor elhanyagolja az erdészeti részt. Kívánatos volna olyan képzettségű szakembereket kiképezni, akik járatosak volnának mind a kettőben. Ez pedig nagyon könnyen el volna érhető, ha az oktatás rendje úgy módosulna, hogy az illető — mondjuk — egyévi kiegészítő tanfolyam útján, vagy valami más módon úgy képeztetnék ki, hogy amikor elvégzi a tanfolyamot és képesítésre kerülj akkor mind a kettőből képesítést nyerne, mégpedig úgy, hogy a felesleges anyagot kihagynánk a gazdasági akadémiák tantervéből és kihagynánk a sok felesleges anyagot az erdészeti akadémia tantervéből is. Ott, amint tudjuk, a tananyag túlnyomó része tulajdonképpen nem erdészeti anyag, hanem mindenféle más anyag, amit egy mérnöknek jö tudni, de egy gyakorlati erdőmérnöknek vagy erdőkezelőnek azt tudni nem szükséges, vagy felesleges. Én csak erre kívánom felhívni a földmívelésügyi kormányzat . figyelmét, nem azért, hogy rögtön intézkedjék, hanem csak azért, hogy tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává, hogy miként lehetne megoldani. Egyébként különös súlyt helyezek az alsó szakoktatásra és ezekre a tanfolyamokra, mégpedig nemcsak a gazdasági téli tanfolyamokra, hanem különösen a háztartási tanfolyamokra is. Erre még nagyobb súlyt helyeznék, mint a másikra és ezeknek a szaporítását látnám szükségesnek, mert csodálatos dolog, de mégis úgy van, hogy a mi népünk a gyümölcsök feldolgozásához, a zöldségek, főzelékek megfőzéséhez nem ért kellően. Ennek a hiánynak pótlására annál is inkább szükség ván, mert a, mostani orvosi tudomány is kimutatta, hogy az eddigi étkezési rend sok módosításra szorul: néma húsételek fogyasztása kívánatos, hanem inkább az ilyen vitamintartalmú gyümölcsök, főzelékek fogyasztása egészséges. Ha ezek a, tanfolyamok szélesebb körben el fognak terjedni, akkor a falusi élet és a falusi étkezés majd egészen át fog alakulni, sőt. ha esetleg hosszabb időn keresztül tartják fenn ezeket a tanfolyamokat, akkor még arra is meg lehet tanítani a falusi népet, hogy ne csak a saját szükségletére használja fel ezt a gyakorlati tudományát, amelyet majd elsajátít, hanem esetleg háziiparként foglalkozzék konzervek előállításával, befőzéssel és ezek útján még pénzhez is juthat. (Jenes j András: Drága a cukor!) A cukor drágasága nem tartozik ennek a költségvetésnek keretébe,
