Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

Az országgyűlés képviselőházának 326. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a i. címet). Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Nirnsee Pál! Nirnsee Pál: T. Képviselőház! Miután Knefély képviselőtársam szíves volt ezekről a kérdésekről elmondani azt, amit én akartam elmondani, ahhoz a magam részéről erről az oldalról is hozzájárulok. (Tolnay-Knefély Ödön: Az államtitkár úr nem akar hozzájárulni!) Jobban mondva kormánypárti oldalról járulok hozzá. Méltóztassék megengedni, hogy a magas kormány, a földmívelésügyi kormány figyelmét felhívhassam arra, hogy dunántúli viszonylatban a hidegvérű lótenyésztőkerületek szaporítására is szükség van. Ezek a kerületek már hosszú évekkel ezelőtt, még a régi békevilágban rögzíttettek meg és nem szaporíttattak. Ha megfigyelem a lóexportot, azt mondhatom, hogy ma talán a hidegvérű lónak van külföldön a legnagyobb keleté, de különösen a magyar hidegvérű lovat szeretik végtelen edzettsége miatt. Ügy hiszem, hogy az ezen a dombos vidéken tenyésztett hidegvérű ló, — amely vidék megfelel a nyugati országokban az ardennei vidéknek — a külföldi igényeknek különösen meg fog felelni. Lehetetlen, hogy ebben a beszédemben meg ne emlékezzem arról az értékesítési szövetkezetről, amelyet a Hangya és tudomásom szerint a Mezőgazdák Szövetkezete tavaly áprilisban felállított. Ennek kitűnő munkája azt eredményezte, hogy 1937 áprilisa után 5265 lovat értékesített, amelyből több mint 2000 darabot vett igénybe a magyar királyi honvédség, a többit pedig külföldre szállította. Az összes lebonyolított forgalom meghaladta a 45 millió pengőt. A szövetkezet évzáró mérlege csupán 6700 pengő nyereséget mutat fel, amely a forgalomnak körülbelül másfél ezreléke. A szövetkezet által fizetett különböző fuvardíjak, hatósági illetékek, stb. levonása után a lebonyolítás költsége körülbelül 1%. A megejtett számítások szerint a szövetkezet legalább is 1 millió pengővel fizetett többet a lótenyésztő gazdáknak, mint ha a kereskedelem exportálta volna a lovakat. Mintegy 6000 közigazgatási községnek több mint 95%-ában tartott sorozást. Ennek következménye természetesen az volt, hogy a lóárak, akkor, amikor meglehetősen mélyek és rögzítettek voltak, bel- és külföldi viszonylatban egyaránt emelkedtek Tudomásom szerint ebben az évben * néhány hónap alatt közel 2000 lovat sorozott a Hangya, illetőleg az exportszerv, az egykéz és a honvédelmi bevásárlásokra csak most fog rátérni. Fel kívánom hívni még a miniszter úr figyelmét arra, amit a gazdák súlyosan kifogásolnak, ez pedig az, hogy a közüzemek is foglalkoznak lótenyésztéssel. Itt elsősorban a fővárosra, másodsorban pedig a magyar királyi postára gondolok. A régi világban mindenesetre örültünk volna annak, ha akkor, amikor a lónak külföldön nagy piaca volt, ők is bekapcsolódtak volna a lótenyésztésbe, ma azonban, amikor ez konkurrenciát csinál a gazdának, ezt mindenesetre mellőzendőnek tartom. A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Ifj. Balogh István! Ifj. Balogh István: T. Ház! A lótenyésztési ügy agrárviszonyaink mellett olyan fonto? téma, amellyel nem lehet eleget foglalkozni ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. 537 Én tisztán a Tiszániúl szempontjából, éppen a Nónius-tájfajtára kívánok rámutatni és export szempontjából ezt minősítem elsőrendűnek, szemben Nirnsee képviselőtársam állításával Bizonyos, hogy ő tisztában van a dunántúli lehetőségekkel az értékesítés szempontjából, én viszont a tiszántúli kis és nagy Nónius-tájfajta területeit ismerem. Ezeket igen kedvelik és ez a lófajta a harcászati szempontból kiváló hátasló típusát adja úgy a nyugati, mint a keleti államoknak. örömmel fogadom azt az ígéretet, amelyei itt a mélyen t. államtitkár úr tett előző felszólalásában, hogy a fedeztetés! állomások létszámát felszaporítja. De praktikussá tenné a miniszter úr intézkedését azzal, ha ezeket kisebb állomásokra elparcellázná, elosztaná. Ugyanis igen sok kanca maradt üresen a miatt, mert a parasztnak nincs ideje rá, hogy bizonyos időben, amikor erre szüksége van a kancának, azt elvezesse és fedeztesse. Ez nemzetgazdasági szempontból nagyon káros éséppen azért kérem a földmívelésügyi kor; mányt, hogy ezt komolyan figyelembe venni szíveskedjék. A Hangya egykéz rendszerét nem tudom ennyire üdvözölni. Tudniillik'igen nagy rezsivel dolgozik, igen nagy összeget vesz igénybe saját bizottságának kiszállása, annak javadal mazása. (Nirnsee Pál: Beszélő számadatokat hoztam fel!) Lótenyésztésünknél, amely Magyarországnak mint agrár, lótenyésztő államnak, igen nagy jövedelmi forrása, fontosnak tartottam ezeket megemlíteni és kérem a miniszter urat, hogy az ügy érdekében a legjobb akarattal a legnagyobb támogatásban méltóztassék ezt részesíteni. Elnök: Kíván-e még valaki a címhez hozzászólnia (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bozárom. Az államtitkár úr kíván szólni? (Gr. Teleki Mihály államtitkár: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 4. ei met elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Há? a 4. címet elfogadja Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 5. címet felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa az 5 címet). Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Ifj. Balogh István! Elnök: Ifj. Balogh István képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! A magyar állattenyésztés annyira elhanyagolt és rendszertelen volt eddig, hogy feltétlenül szólnom kell a szérumtermelő intézetek teljesen egyoldalú kalkulációja ellen. Ugyanis a helyzet az, hogy 60—70 pengős árakat számítanak literenkent bizonyos szérumokért. Ez olyan kibírhatatlanul nagy szám, hogy ezt a mostani alacsony árak mellett nem tudja a mezőgazda megfizetni. Ebből az származik, hogy elpusztul az állata, pedig az a nagy nemzeti vagyon, amely így százezerszámra hull el az országban, megmenthető volna, ha a földmívelésügyi kormány erős kézzel nyúlna bele ebbe a kényes kérdésbe. Ezt már nagyon sokan kifogás tárgyává tették és sok kérelem is ment ilyen irányban a miniszter úrhoz, hogy a szérumtermelők két nagy