Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-326
Az országgyűlés képviselőházának 326. munkaidővel esett egybe, amikor a parasztok el voltak foglalva és nem értek rá elmenni a választásra politizálni. Mivel a nemzeti szocialisták bekapcsolódtad, ezt a hatvanas választói számot felemelték közel háromezerre. Ezt természetesen olyan agresszivitással fogadta a kormánypárt, hogy azt nem lehetett leküzdeni, úgyhogy csak csekély számmal 1 tudtak a nemzeti szocialista jelöltek a választáson bejönni. Tovább megyek, közeledem a címhez. Arra akarok kitérni, hogy a gazdasági felügyelőség létszámának feltétlen felemelését kérem a mélyen i miniszter úrtól. t Ez igen nagy felelősséggel járó állás s ezért nem lehet, hogy a jelenlegi birtoikpolitikai fordulatok idején 50 vagy 60 státuson kívül álló olyan fiatalember intézze az ügyeket, — mégpedig az igazságnak megfelelően — akinek 100—120 pengő fizetése van. Nem volna szabad ilyen lelki tornának kitenni őket, amilyen egy-egy birtoikpolitikai felterjesztésnél előfordul. Tíz ilyen gyakornok felvételét helyezte kilátásba a miniszter úr, holott sokkal több, 40—50 gyakornoki állásra volna szükség agrárpolitikánk vitelénél. Amikor ezeket az embereket 160 pengős fizetéssl dotálják és csak a IX., X. és XI. fizetési osztályba sorozzák, akkor nem lehet megkövetelni, hogy az a tisztviselő anyagi gondjai mellett százszázalékos munkát végezzen, kiszállásokat tartson és egyéb dolgokat csináljon, amelyeket ez a nagyon fontos ügy megkíván. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a gárdát, amelyen egész mezőgazdaságunk, egész földbirtokpolitikánk alapul, hozza jobb anyagi helyzetbe és juttassa jobban elbírható szolgálati viszonyok közé, mert ezt ez a pompás, munkáját kötelességtudással végző társadalmi réteg joggal megérdemli. Ezek után áttérek a cím másik részére, az állattenyésztésre. A miniszter úr pompás, gyakorlati gazdára valló megjegyzéseket tett az állattenyésztéssel kapcsolatban a rideg gazdálkodásról. Arra próbálom felhívni az igen t. államtitkár úr figyelmét, hogy a rideg szarvasmarhatartás és a rideg juhtartás, sőt a rideg sertéstartás a Tiszántúlon elfogadható, mégpedig annál az oknál fogva, mert ezáltal olyan szikes területeket hasznosíthatunk, amelyek intenzív állattartás mellett nem volnának hasznosíthatók. A zöldmező-gazdálkodás kérdésében az államtitkár úr kiválóan járatos. Tudom, hogy álláspont, amelynek itt kifejezést adok, talán idegenül hat, de aki a hortobágyi, a karcagi, a kunsági és a hajdúmegyei szikes területeket ismeri, az elfogadja azt az álláspontot, hogy ezek az egyébként haszontalan, parlagon heverő földek kisebb, aprótestű juhokkal, ridegen tartott mangalicákkal hasznosíthatók. Biztosan tudom, hogy a nagy hizlalóvállalatok éppen ezeket a ridegen tartott sertéseket tudják kiválóan értékesíteni. Ez tehát a későbbi időre semmiképpen nem káros és mint említettem, az állattenyésztésnél és termelésnél hasznossá és jövedelmezővé teszi az egyébként nagyon rosszul, sőt egyáltalán nem hasznosítható szikes területeket. A legelőkre vonatkozólag ugyancsak hortobágyi viszonylatban a vízügyek rendezéséről szeretnék néhány szót szólani. Majdnem országos gazdasági kérdést csináltak belőle, amikor a Hortobágyon 900 katasztrális holdnyi területet, az úgynevezett Borsós-Laponya részt öntözéses rendszerrel, öntözéses módszerrel hasznosítani kívánták. Bejelentem a t. Háznak, hogy ez a Borsós ... Elnök: A képviselő úr, úgy látszik, a 7. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. 535 címhez, a vízgazdálkodásról szóló címhez akar hozzászólni. Méltóztassék erről majd a megfelelő címnél beszélni. If j. Balogh István: Ez a kérdés kapcsolatos a legelőgazdálkodással. Ez a hortobágyi terület mindenütt legelő. Ezt ma már át akarjak venni és öntözéssel akarják hasznosítani, amit én teljesen feleslegesnek tartok, mert hiszen a talajtani intézet vizsgálata megállapította, hogy ott több mint 60 cm-es humuszréteg van. Ez a Hortobágy nagy sziktengerébe csodálatos módon beékelődő terület, amelyet amost öntözni kívánnak, amely azonban egyébként is nedves, humuszos, kiváló kaszáló- és legelőterület, felesleges tehát, sőt káros, hogy ezt a nagy területet nagy befektetésekkel kísérleti célokra felhasználják. Vannak ott nagy szikes területek, amelyeknél semmiféle kár nem származik abból, ha kihasítanak belőlük egy-egy részt és öntözéssel, ezzel az igen tiszteletreméltó kísérletezéssel, a szik kilúgozásával hasznossá próbálják tenni. Ezek után ennek a címnek még a harmadik részéhez szeretnék hozzászólni azzal, hogy a budapesti tejárakat, amelyek ma túlmennek a 30 filléren, kifogásolóin. Felhívom az igen t. államtitkár úr figyelmét erre a dologra és kérem, legyen szíves valami módon felvilágosítást adni a gazdaközönségnek, a tejtermelőknek arra vonatkozólag, hogy miből adódik elő ez a helyzet, vájjon az Országos Tejszövetkezeti Központ nyerészkedési vágya vagy micsoda okozza > az óriási árakat, holott szociális szempontból folyton azt hangoztatjuk, — szinte nem tudunk kiapadni ebben a tekintetben — hogy az iskolás az óvodás, az ínséges gyermekeket és a napközi otthonokban elhelyezett gyermekeket tejjel kell ellátni. A tejnek ez a horibilis ára azonban olyan magasra növeli a rezsiköltséget, hogy ez csakis a fogyasztás, a mennyiség rovására fog menni, s ennek következtében kevesebb tejet kaphatnak az arra igen rászoruló gyermekszervezetek. (Mózes Sándor: Kétszáz százalékot keresnek a tejen!) Tudni kell azt, hogy még a közeli, tehát kevés fuvardíjjal megterhelt tejgazdaságok is csak 8, maximum 10 fillérrel tudják értékesíteni a gazdaságukból kikerülő tejet. Kérdem, hogyan lehetséges az, hogy a pesti családapának ezt a tejet 30 fillérért kell megvásárolnia? Kifogásolom ugyancsak azt is, hogy Budapest környékén, Kőbányán, Kispesten és Újpesten, amely területek tehát közigazgatási szempontból a központi városháza bürokráciája alá tartoznak, 20 pengővel, sőt ennél többel is megadóztatják a tehéntartó, tejtermelő gazdákat. Nem tartom ezt észszerűnek még akkor sem, ha a dolgot a tejszövetkezeti központnak, mint egykéznek a szempontjából ítéljük is meg, mert hiszen ha istállóvizsgálatot, tejvizsgálatot vagy egészségügyi vizsgálatot foganatosítanak is, feleslegesnek tartom, hogy ilyen borzasztó tehertétellel sújtsuk ezeket az egyébként kis exisztencíákat, kispolgárokat, s lehetetlennek tartom, hogy rájuk tehenenként 20 pengő adót rójanak ki. Ha a földmívelésügyi kormányt valóban szociális szempontok vezetik, akkor nem hiszem, hogy ezt továbbra is fenn fogja tartani. Helyesnek és jogosnak minősíthetem, a földmívelésügyi kormánynak azt az eljárását, amikor vidéki szempontból csökkenteni kívánja a milimárik munkálkodását, azoknak rossz tejjel való kereskedését, az azonban nem helyes, hogy a Tejszövetkezeti Központ vidéki
