Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

534 Az országgyűlés képviselőházának 3í vésszel kapcsolatosan rendkívül sok káruk van. A kisembereknek elhull az állatállományuk, azért, mert kétségtelenül bizonyos idegenkedés van az oltásokkal szemben, de azonkívül azért is, mert rendkívül drágák az oltóanyagok. A szérumok a kartel kezében vannak, az államnak tehát, szerintem, kötelessége volna, hogy kivegye a karteiek kezéből a védekező szerek forgal'ombahozatalát és a sertés- és baromfivész elleni védekezést olcsóbbá tegye. Főleg pedig vezesse be a megelőző védekezést, hogy ne akkor kapkodjanak, amikor egy-egy vidéket már meglep a sertésvész és a baromfivész, aminek azután az a következménye, hogy a vész teljesen letarolja azt a vidéket. A baromfineveléssel kapcsolatosan helyesnek tartom, hogy az utóbbi esztendőkben felhagytak a külföldi baromfinak mindenáron való propagálásával és nagyon helyesen áttértek, az állam is áttért a parlagi baromfi propagálására, a parlagi baromfi nevelésének forszírozására. A keltető állomásoknak igen nagy szerepük van. Én azt látom, hogy ahol ilyen keltető állomások vannak, ott az állatállomány a keltető állomások szerepén keresztül feljavul. Nagyon helyes az is, hogy a keltető állomások kisgazdaságokat is igénybevesznek a tojásbeszerzésnél. Ez mindenképpen helyes és a minisztériumnak az a kötelessége^ hogy a keltető állomások számát szaporítsa és a meglevőket megfelelően kiszélesítse. A címet egyébként nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Gróf Festetics Domonkos! Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Amint az előttem szólott igen t. képviselő úr mondotta, én is helyesnek tartom azt, hogy a kamarákba semmiféle politizálást ne vigyünk bele, lévén a kamaráknál tulajdonképpen arról szó, hogy olyan szervezeteket alakítsunk, amelyek éppen olyan komoly tényezői legyenek az ország gazdasági életének, mint az iparkamarák vagy a kereskedelmi kamarák, amelyek már komolyan dolgoznak ebben az országban. Én mindenesetre azt hiszem, — legalább a Dunántúlon úgy van — hogy semmiféle ilyen sérelmet nem említhetünk fel, sőt eddig a választások a legnagyobb rendben és békében mentek végbe és sikerült is oda azokat a gazdákat bevinni, akik produkáltak. Én sem tartom helyesnek, hogy olyan embereket vigyünk be, akiket talán mindenáron csak azért akarunk bevinni, mert tekintélyes emberek. Megtettük azt, hogy ma igenis, minden kúriában bent van az az ember, aki odavaló és aki már évek hosszú során át dolgozott. Veszélyesnek tartom és azt hiszem, a kormánynak nem is intenciója az, hogy a közigazgatási hatóságok beavatkozzanak a dologba, hanem valójában úgy menjenek a dolgok, ahogy azt az agrárérdekek megkövetelik. Ezt óhajtottam mondani a kamarákról. Most áttérek a második alcímre, az állattenyésztésre. Itt az első pillanatra kevésnek látszik az a 415.000 pengős összeg, amely a tavalyi 330.000 pengővel szemben állattenyésztésre van beállítva, örömmel állapítottam meg, hogy a beruházási kölcsönből is bizonyos summa jött ehhez az összeghez, úgyhogy ebben az esztendőben 1 millió pengő fog rendelkezésre állni állattenyésztési célokra. De felvetem itt a kérdést, hogy ezekben a mai időkben érdemes-e az állattenyésztést nagy erővel forszíroznunk? Innen is felhívom a kormány 3. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. figyelmét az export teljes lehetetlenségére, ami az állattenyésztés rentabilitását borzasztóan veszélyezteti. Éppen ma értesültem például arról, hogy a Dunántúlon, Kaposváron a hízómarha ára leesett 30—40 fillérre. Teljesen lehetetlen az embereknek megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi az oka ennek. Mondjuk meg őszintén, az emberek nagyon meg vannak ijedve, úgyhogy itt valamit tenni kell. Nagyon kérem a kormányt, hogy az intervenciós alapot, amely ma már kifogyott, újból dotálja valamiképpen, hogy ezáltal lehetővé tétessék, hogy a Hangya és más szövetkezetek intervenciós vásárlásokat végezzenek. Az egész Dunántúl nyugtalanságban van már, ; mert itt van az adófizetés ideje. A gazda egy éven keresztül számított erre a bevételre és most nem tud fizetni. Nagyon kérem a mélyen >t. kormányt, hogy ezt az intervenciós alapot valamilyen formában dotálja, hogy ezáltal az említett lehetőség megnyíljék. Azt hiszem, a gazda megelégszik 21—22 pengős búzaárral is, csak azt tartja fontosnak, hogy az állatárak ismét 80—90 fillérre emelkedjenek. Még egy kérdésre térek ki itt, amely tulajdonképpen nem .egészen ehhez a címhez tartozik, de ezzel is összefügg. Ez a lótenyésztés kérdésének az a része, amely az exportra és importra vonatkozik. Somogy vármegyében is tudniillik éveken keresztül megtették, hogy Belgiumból méneket importáltak, sőt tavaly még kancákat is. Nagyon helyes, ha a vér felfrissítésére importálunk állatokat, de mégis vigyáznunk kell arra, hogy azt a fajtát, amelynek érdekében importálunk, ne rontsuk el. Somogyban ti Z cl helyzet, hogy azok a belga mének, amelyeket importáltunk, hazai lovainkat nehézzé tették, úgyhogy ebben a tekintetben már lesznek nehézségek az exportban. Nagyon jó lenne, ha a belga importot egyelőre beszüntetnénk. Van itt a szomszédban, Jugoszláviában is nagyon jó lóanyag, amelyet szintén importálni lehetne. Azt hiszem, a kormány figyelemmel lesz arra, hogy az az anyag, amelyet tenyésztünk, olyan legyen, hogy az olaszok is és a németek is átvegyék: ne legyen túlnehéz, ami egyes esetekben már előfordult. De éppen így nagyon meg kell néznünk azokat az állatokat is, amelyeket behozunk, mert sokszor előfordult már, hogy azok a mének, amelyeket behoztunk, állattenyésztési szempontból teljesen használhatatlanok voltak. Felhívom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy itt a felügyeleti jogot szíveskedjék gyakorolni. A címet elfogadom. Elnök Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Ifj. Balogh István! Ifj. Balogh István: T. Képviselőház. Az általános vita során éppen akkor járt le félórás beszédidőm, amikor a mezőgazdasági bizottsági választások kérdésével akartam foglalkozni. Most folytatom, ahol elhagytam. (Derültség.) A mezőgazdasági bizottsági választás Debrecenben a következőképpen ment végbe. Csupán a kirívó kellemetlenségekre akarok rámutatni. (Felkiáltások: Rangosabban.) Debrecen gazdaközönségének körében ötezren vannak, akik mezőgazdasági bizottsági választójoggal rendelkeznek. A múltban, az előző választásnál a 48 mezőgazdasági bizottsági tagok éppen a kormány és a kormánypárt pompás szervezete útján hatvanan választották meg, azért, mert — mint Takács Ferenc t. képviselőtársam mondta — olyan időpontot jelöltek ki a választás megtartására, amely egy hetivásárral vagy