Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-316

34 Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1938 május 19-én, csütörtökön. becsületes ember. Miniszter csak becsületes ember lehet. Rupert Rezső: Sokszor tapasztaltuk t. Képviselőház,, hogy a törvények gyengék, a hatalom pedig erős. Elnök: Más kifejezést tessék használni. Rupert Rezső: Vannak kormányok, -amelyek erosebbek, mint a törvény. (Farkas István: Vagy gyengébbek!) Hiszen ezt tapasztaltuk a legutóbbi években is. Éppen ezért fenntartom módosító indítványomat és fenntartom különösen azért, mert a belügyminiszter úr felszólalásában említett irányzatot bizonyos szempontból aggodalmasnak tartom. Mint a miniszterelnök úr, ő is említette a modern koreszméket & azt mondotta, hogy a modern koreszméknek utat kell engedni, 'hogy azok a maguk hatását kifejthessék. Hát t. Képviselőház, megtörténhetik az, hogy az egyesületek alapszabályainak lattamozását ezeknek a modern koreszméknek jegyében fogják végezni, (Tuffer Gábor: De megbuktatja a minisztert a parlament!) ebben pedig nem nyugodhatom meg, mert szerintem Magyarországon modern koreszmék nincsenek (Derültség jobbfelől.) és modern koreszméknek nincs létjogosultságuk, hanem csak a magyar koreszmék vannak és pedig olyan koreszmék, amelyek a mi multunkban, — hogy egyébre ne hivatkozzam — Széchenyinek, (Rajniss Ferenc: Kossuthnál, éljen!) Kossuthnak és többi nagyjainknak tanításában még egy száz esztendőre előre meg vannak írva. Ha ezeket az igaz magyar koreszméket meg tudjuk valósítani, akkor boldogok lehetünk és akkor csakugyan helyes magyar úton járunk. Nekem tehát semmiféle modern koreszme nem kell, amint nem kellenek az efféle modern eszmék Angliában és más nagy kultúrállamokban sem, mert mindegyik halad a maga becsületes hagyományainak útján, amely hagyományokban századokra ki van szabva ezeknek az országoknak fejlődését illetőleg mindenféle koreszme. De azt a »modern koreszmét« sem fogadom el modernnek, hogy szociálisan kell berendezni társadalmi és állami életünket, mert ez is r régi magyar követelés. A magyar nyomor régóta kiabál helyesebb vagyonelosztás és jövedelemelosztás után. Erre nézve sem kell a sablont sehonnan külföldről vennünk, hanem a magunk józan magyar esze és érzése szerint meg tudjuk csinálni a szociális berendezkedést a nélkül, hogy erre nézve külföldről veszélyes sablonokat, veszélyes patronokat kelljen kölcsön vennünk. Én tehát sokkal jobban szerettem volna, ha nem volnának ilyen »modern eszmék«, mert a modern eszmék a mi számunkra már száz esztendővel ezelőtt meg voltak írva, és elég szép feladatot végzünk, ha Isten segítségével ezeket a magyar koreszméket meg tudjuk valósítani. T. Képviselőház! A tekintetben azonban természetesen magam is helyesléssel és megnyugvással fogadom a miniszter úr felszólalását, hogy ő mindenkit fel afeair szabadítani a lellkiismeretíbeli kényszer nyomása alól .(Tauffer Gábor: Ez a lényeg !)^ Ez a lényeg, de aggodalommal hallottuk itt és a bizottságban is, hogy már nagyon is sokan vaunak: -a köztisztviselői karban s még a bírák között^ is olyanok, akik kiváltottak bizonyos igazolványokat, fogadalmat tettek (Tauffer Gábor: Gyenge idegzetű emberek!), helyes tehát, hogy tarost a törvény felszabadítja őket ezek alól a fogadalmak alól, de vájjon, felszabadítják-e őket azok az egyesületek, azok ta mozgalmak és azok a külső tényezők, amelyektől igazolványailkat kiváltották, vagy amelyeiknek fogadalmat tettek? (Horváth Zoltán: Nem fontos!) Én majd megmagyarázom a képviselő úrinak, hogy miért fontos. Elhiszem, hogy ezek az emlbe-rek hisztéria hatása alatt, hisztéria atmoszférájában léptek err iaz ú

tria. Ezt nagyon elhiszem. Tudom, hogy becsületes töirékvésűek és szeretnének visszatérni a helyes útra, azoktól a külső tényezőktől azonban mindig félniök kell, hogy leleplezik őket, azok zsarolva kezükben; tartják ezeket az emberebet. Azt kérném tehát a t. kormánytól, menjen tovább, méltóztassék felhívni [miniden köztisztviselőt s minden bírót, hogy titoktartás kötelezettsége mellett jelentse be, mely ilyen egyesületnek, mozgalomnak volt tagja, honnan váltotta ki igazolványát, hova tett esküt. (Mózes Sándor: Revolverezni akarja a tisztviselőket? — Rajniss Ferenc: Diktátor! — Nagy zaj a balközépen,) Ezzel az a tisztviselő a titoktartás emellett és a teljes amnesztia biztosításával — úgyhogy ez a bejelentése a minősítésében, sem fog hátrányt jelenteni — felszabadította magát minden külső tényező hatalma alól, amely megzsarolhatná. Hiszem, hogy 99%-a ezeknek az embereknek csak megtévedt, de szívesen visszatér; a helyes útra. Ezt a felszabadítást meg kell tennünk, mert hiszen a legnagyobb aggodalommal látjuk, hogy kiknek a -kezében van a közhatalom kezelése, kiknek kezébe van letéve a jogkereső közönség sorsa. Egyáltalában elmeimnek odáig, hogy mindenkinek, aki ezekkel a mozgalmakkal szemben bűnbe esett, teljes bűnbocsánatot adnék. Nem ezek az emberek az okai annak, ami történt, belevitte őket az előző kormánynak érthetetlen tüj relme és belevitte őket az a hivatalos sajtó, | amelyről Bethlen István a bizottságban is megemlékezett. Igeiniis, mostantól kezdve a legnagyoiblb szigorral, kérlelhetetlenséggel kell eljárnunk, de hogy erre az erkölcsi alapja a kormánynak meglehessen és ez a szigorúság annál inkább érvényesülhessen, arna kérem a t. kormányt, 'hogy ezeket az emberéket egy ifeegyeleimmel méltóztassék felszabadítani, méltóztassék lehetővé tenni (nekik, hogy a tisztességes életbe vissza térhessenek. (Mozgás és derültség a balközépen és a jobboldalon — Meizler Károly: A köztisztviselői kart ilyesmivel nem lehet illetni! — Rajniss Ferenc: Disznóság, amit mond a képviselő úr!) T. képviselőtársam, önt nem tartom méltónak arna, hogy válaszoljak, egyébként bizonyítékul hivatkozóul tegnapi felszólalásaira, mert éppen ön leplezte le, hogy a tisztviselői kariból még az előkelőségek közül is igen sokan kiváltották igazolványukat. Én tehát éppen az ön beszédére taimaszko difcaim, akkor, amikor a (kormány elé ilyen bizonyos óhajtással, ilyen kívánsággal, ilyeim kéréssel járulok. Az önök kezéből akarjuk kiszabadítani a köztisztviselőket. (Derültség és zaj a jobboldalon és a balközépen.) T. Képviselőház! Hogy mennyire nem volt komoly ez a csatlakozás, mennyire nem a lélek vezethette ezeket a tisztviselőket, arra nézve egy példát hozok fel. Még a Darányikormány utolsó napján az Andrássy-út 60. alatt 1500-an jelentkeztek tagfelvételre. (Ras* say Károly: Vagy még kevesebben!) Amikor már híre ^jött annak, hogy más kormány jön, a jelentkezők száma 65-re szállott le. Az emberek tehát nem tudtak eligazodni az előző kormányok magatartása folytán; nem tudott eligazodni a köztisztviselő, a bíró. (Zaj.) Mindenki igyekezett ambícióval belépni az ríj pártba, — egy idegen állam mintájára, ahol