Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-323
370 Az országgyűlés képviselőházának 323, Ha már most egy ország közgazdaságának a helyzetét vizsgáljuk, azt mondhatjuk, hogy a gazdaság helyes irányban való fejlődése azon múlik, hogy annak az országnak a munkaereje százszázalékig foglalkoztatva van-e és ez a foglalkoztatás milyen munka útján történik. Vájjon primitiv eszközökkel, ásóval, kapával történik-e a munka, vagy pedig a mai kornak megfelelően előállított munkagépek segítségével. Vájjon magasabbrendű, munkára térhet át az illető ország lakossága. Ha ezt elérték, akkor áll elő a miunkashiány. Megállapíthatjuk azt, hogy a környező országok között ^vannak olyanok, amelyek már eljutottak odáig, hogy munkáshiányról beszélnek, bár a munkagépek segítségével ma már a primitív munkát teljesen kiküszöbölték és áttértek egy sokkal magasabb és nagyobb értéket produkáló munkára. Ebből a szempontból itt nálunk kétségtelenül igen sok a tennivaló. Az iparügyi tárcának mindezen célok elérésére aránylag igen csekély összeg áll rendelkezésére, úgyhogy tulajdonképpen nem ennek az összegnek a hovafordítása az az eszköz, amelyen keresztül az előbb említett eredmények elérhetők lennének, hanem sokkal inkább az egyéni kezdeményezésnek a legkülönbözőbb formában való segítése, amit az iparügyi minisztérium ma kétségkívül igen nagy mértékben produkál. Ha most ezeknek az összegeknek felhasználását nézzük, akkor három főcsoportot különböztethetünk meg. Az egyik a háziipar, a másik a kisipar, a harmadik pedig a gyáripar. A kisipar fejlődése az utóbbi időben bizonyos csökkenésen ment keresztül. Ezt azonban nem kerülhetjük el. Ha visszatekintünk a kisipar történetére, akkor emlékezhetünk arra, hogy például a vasút bevezetésénél a fuvarosok ezrei és ezrei, a szövőgépek feltalálásakor a takácsok ezrei és ezrei mentek tönkre, viszont ma a kisipari fejlődésnél megint vannak olyan ágazatok, amelyek jelentősége úgy a jelenben, mint talán' a jövőt illetőleg mind nagyobb és nagyobb lesz. Nem kell semmi másra rámutatnom, mint például a szerelőiparra és a rádió iparra is, amely a fejlődésnek — különösén nálunk — még csak kezdetén van, a belső fogyasztóképesség emelésével kapcsolatban azonban ezernyi embernek fog tudni újabb munkalehetőséget adni. Az iparügyi kormányzat a kisipar fejlesztésénél elsősorban a megfelelő szakismeretnek terjesztésére fordít gondot. Kétségtelen az, hogy a gyáripar versenyével szemben csak olyan kisiparosság tudja megállni a helyét, amely felkészültség tekintetében is mindazoknak az ismereteknek birtokában van, amelyek ma egy rentábilis termelés előfeltételei. A kormányzat ebből a szempontból továbbképzőtanfolyamok rendszeresítését, illetőleg továbbfejlesztését vette tervbe, mert ezek igen jól beváltak. Hogy ezeknek a továbbképzőtanfolyamoknak jelentőségét ismerjük, felemlítem, hogy 1936/37-ben 257 ipari továbbképzőtanfolyam volt 5558 hallgatóval, míg 1937/38-ban a hallgatók száma felemelkedett körülbelül 7000-re. A kötelező mestervizsgálat bevezetése szintén egy másik olyan tevékenysége a kormányzatnak, amelynek révén az iparosok szakképzésének előmozdítását joggal lehet remélni, ugyancsak újabb mintainűjhelyek beszerzése, tanfolyami törzsek létesítése, további feladata a minisztériumnak. Megemlíthetem még az ipari szakkönyvtárak létesítését. Hogy aránylag olcsó, kis eszközökkel milyen nagy eredményeket lehet élülése 1938 június 3-án, pénteken. élni, mutatja az, hogy az ilyen ipari szakkönyvekből az első év alatt 89-000 példányt tudott a minisztérium 1 pengős áron elhelyezni. Azok az iparosok, akik ezeket a könyveket megvették, tényleg megtalálják bennük mindazokat az ismereteket, amelyekre az egyes szakmáknál feltétlenül szükségük van. Az iparossegédek önnállóisítását tmeigíkönnytendő, a iminisztéri/um egy : úgynevezett csereakciót kezdett, amely lehetővé teszi, hogy a maguk szakmájában jobb eredményt elérő iparossegédek hoszszabb időt tölthessenek el külföldön, s ott elsajátítsák azokat az új munkamódszereket, amelyekkel a külföldi iparosok dolgoznak. Ennél az akciónál a minisztérium megint aránylag csekély eszközökkel elég szép eredményeket mutatott fel. Igen fontos problémája a kisiparnak a közszállításokban való megfelelő részvétel. Ennek intézése az Ioksz-on keresztül történik, és hogy milyen eredménnyel, azt megállapíthatjuk abból, hogy 1936-ban 1,480.000 pengő körül mozgott a kisiparnak juttatott közszállítás értéke, míg viszont legutóbb, az 1937-es évben ez felemelkedett 2,100.00 pengőre. Kétségtelen azonban, hogv a kisiparon ezekkel az intézkedésekkel tulajdonképpen csak igen kis mértékben lehet segíteni; a nagymértékben való segítés a helső fogyasztóképesség emelésén keresztül kell, hogy bekövetkezzék. Külön jelentőséget érdemel azonban a kisipari kivitel megszervezése. Ezt a célt szolgálja a Kisipari Kiviteli Intézet, amely egy évi működése alatt kezdetben félmillió pengős kivitelt ért el. Nagy akadálya ennek az exportnak a tőkeszegénység, és ezért a kisipari exporthitel ellátásnak megszervezése különösebb jelentőséggel bír. Ugyancsak a kisiparosság helyzetének javítását szolgálja egy középlejáratú hitelakció, amely lehetővé teszi hoszszabb törlesztésre való átlakítását a rövidlejáratú hiteleknek. Az ipartestületi székházat terhelő adósságok fizetésének megkönnyítése végett az ipartestületek által fizetendő 8-6%-ból a minisztérium újabb 2%-ot vállalt magára, ami annyit jelent, hogy a törlesztés 5-6%-ra csökken. Az ipartestületi székházak építésére, bővítésére és javításának lehetővé tételére szintén szerepel egy kisebb összeg, 35.000 pengő, ez azonban ugyanakkor azt jelenti, hogy ennek az összegnek körülbelül négyszeresét vagy Ötszörösét használják fel az elvégzendő munkálatokra, minthogy egy aránylag kisebb százalék finanszírozása elégséges ahhoz, hogy a szükséges munkákat elvégezzék. Amint látjuk, a rendelkezésre álló igen kis összegek keretén belül minden megtörténik arra vonatkozólag, hogy az iparügyi kormányzat a kisiparosság helyzetét a maga részéről, amennyire lehet, megkönnyítse. Egy további igen fontos feladat, amely megint mezőgazdasági lakosságúink életnívójával függ szorosan össze, a háziipar fejlesztése. Faképpen azoknak a községeknek szempontjából van ennek nagyobb jelentősége, amelyek mostoha viszonyok között különösen téli időiben, lakosságuknak csak egészien minimális munkát tudnak biztosítani. A célt elsősorban háziipari tanfolyamolk rendszeresítése révén kívánja elérni az iparügyi kormányzat. 1936— 37-(ben 463 tanfolyamot rendeztek, amelyeken összesen 14.000 hallgató vett részt. 1937/38. évben 480 tanfolyam volt, a résztvevő hallgatók száma azonban bizonyos csökkenést mutat, amennyiben március végéig 13.000-et tesz ki,
