Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323, alatt kb. 50%-kai szaporodott, hiszen a nnai Magyarország területén 1880-ban még csak 5,332.000 lakos volt. Ez. a szám 1900*an felment 6,857.000-re, 1910-ben 7,615.000-re, 1920Hban 7,990.000-re, r 1930-ban 8,688.000^re, ma pedig a 9 milliót néhány tízezerrel meg is haladtuk. Kétségtelen, hogy népességünk szaporodása az utóbbi időben folyton hanyatló tendenciát matat, olyan hanyatló tendenciát, amelyet, ha nem sikerül megállítanunk, akkor a jövőben igen súlyos következményeket von maga után. Népességünk szaporulatának hanyatlásából vagy növekedéséből megkapjuk mindenesetre az ország mai gazdasági állapotának tükörképét is. Ha azt akarjuk, hogy lakosságunk szaporodása ismét növekedő tendenciát érjen el, akkor mindenesetre helyre kell állítanunk az összhangot ipari és mezőgazdasági termelésünk között. Igen t. Ház! Legfontosabb problémáink egyike, hogy évről-évre szaporodó népességünknek az elhelyezkedést, a kenyérkereseti lehetőségeket melyik pályán, milyen formában tudjuk a jövőben biztosítani. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk mezőgazdasági termelésünket és szembeállítjuk ipari termelésünk fejlődésével, akkor megállapíthatjuk, hogy mezőgazdasági termelésünk 1880 óta mennyiségileg úgyszólván semmiféle fejlődést nem mutat. Fel lehetne hozni ezzel kapcsolatban azt az érvet, hogy talán más országokban is ugyanez a helyzet s hogy talán a technika nem haladt abban a mértékben, hogy annak eredménye s az újabb módszerek átvétele^ a mezőgazdasági termelés fokozódását eredményezte volna. Ezzel szemben azonban az a helyzet, hogy Németország ugyanezen idő alatt száz százalékkal növelte mezőgazdasági össztermelésének mennyiségét. Ez mutatja azt, hogy nem a technikai tudományok haladásában, hanem valahol másutt kell nálunk a hibát keresni. A kérdés az, hogy ha mezőgazdasági termelésünket növeljük, ennek a termelésnek a modernizálása mellett, egyre szaporodó lakosságunk ennek a termelésnek a keretében el tud-e helyezkedni. Errevonatkozólag azt a megállapítást kell tennünk, hogy mezőgazdasági termelésüknél e tekintetben fordított^ tendencia érvényesül, mint az ipari termelésnél. Míg az Iparnál mindig a legmagasabb produktivitású munka beállítása a főfeladat, addig a mezőgazdasági termelésünknél és sok más, a mezőgazdasággal összefüggő munkálatnál is, szükségszerűleg clZ EL tendencia érvényesül, hogy a magasabbértékű munkával szemben mindig alacsonyabb- és alacsonyabb értékű munkát állítsunk be. Ennek magyarázata az, hogy a munkanélküliséget, amely súlyosan nehezedik a magyar életre, igyekszünk csökkenteni anynyira, amennyire a viszonyok megengedik. Ennek következménye azután az, hogy például a földmunkálatoknál is a nagy kotrógépek használatát lehetőleg mellőznünk kell s hogy a mezőgazdasági termelésnél is a gépek használata szintén lehetőleg elkerültetik, mert nem áll más mód rendelkezésre a. munkanélküli tömegeknek munkához való juttatása szempontjából. Kétségtelen azonban, hogy ezek az állapotok a mai fejlődő technika mellett, a bennünket környező államok versenye következtében, nem tarthatók fenn, fenntartásuk kimondhatatlan veszedelmet > jelent az ország további fejlődése szempontjából. Ha most azt nézzük, hogy az iparnál munkáslétszámunk az utóbbi években hogyan alakult, azt a megállapítást kell tennünk, hogy ülése 1933 június 3-án, pénteken. 369 1913-ban — átlagot mondok — 219.000 volt a gyáriparban foglalkoztatott munkáslétszám, 1920-ban 150.000-re csökkent, 1930-ban megint felemelkedett 270.000-re, 1936-ban 265.000 embert tett ki. Hozzátartozik ennek a kérdésnek elbírálásához - az is, hogy a munkabérek 1930-ban 413 millió pengőt, 1936-ban — csökkenő tendenciával, a foglalkoztatott munkáslétszám emelkedése ellenére — már csak 388 millió pengőt tettek ki. Látjuk tehát, hogy ezekből a számadatokból tulajdonképpen nem kapunk képet arról, hogy szaporodó lakosságunk az iparnál hogyan volna elhelyezhető. A kérdés most már — ugyanúgy, mint a mezőgazdaságnál — az, vájjon fejlesztendő-e iparunk olyan formában, hogy ott a népszaporulat elhelyezhető legyen? Itt már, szemben a mezőgazdasággal, a helyzet az, hogy igenis, egy tervszerűen fejlesztett iparnál, a mezőgazdasággal karöltve dolgozó iparnál, igen nagyarányú munkáslétszámszaporulatot tudunk elérni, A mezőgazdaságnál nem ez a helyzet. A mezőgazdaság modernizálásával ott tulajdonképpen munkaerőket szabadítunk fel, ha azonban az ipar és a mezőgazdaság összhangban dolgozik, akkor az ipar nemcsak a népszaporulatot, hanem a mezőgazdasági lakosságból felszabaduló munkaerőnek ipari munkaerővé való átképzése révén, ezt a lakosságot is munkához tudja juttatni. Itt négy feltételt tudnánk felállítani az iparral szemben és ennek a négy feltételnek a vizsgálatából kapunk tulajdonképpen képet arról, hogy ipari fejlődésünk és ezzel az ország fejlődése is a jövőben hogyan és miképp alakulhat. Az első és legfontosabb kérdés, amelyet a beruházási törvényjavaslat tárgyalásánál már eldöntöttünk, az volt, vájjon iparunk képes-e a hadseregünk felfegyverzésével kapcsolatban szükséges fegyvereket és a hadseregnek egyéb szükségleteit előállítani. Ez a kérdés eldöntetett abban a formában, hogy az iparunk igenis képes erre és pedig olymódon, hogy egy kevés nyersanyagbehozataltól eltekintve, az összes munkálatokat el tudja végezni. A második kérdés az, hogy egy fokozódó mezőgazdasági termeléshez szükséges gépek előállítására képes-e álmagyar iP

ar- Ebiben a vonatkozásban azt látjuk, hogy azok a gyáraink, amelyek ezeknek a gépeknek előállításával foglalkoznak, távolról sincsenek kapacitásuk százszázalékáig kihasználva és ez a kihasználás, a termelés fokozása — hogy úgy mondjam — tisztára a kereslettel áll összefüggésben. Ugyanezt mondhatjuk a mezőgazdaság szempontjaiból annyira fontos kémiai anyagok előállításánál is, ahol a szükséges műtrágya, valamint az állatvédelmi és növényvédelmi szereknek sokkal fokozottabb mértékben való termelésére ma a magyar ipar szívesen és örömmel vállalkoznék, tisztára a kereslet az, amely ezt a termelést meghatározza. Harmadik feladata volna a magyar iparnak a mezőgazdasági lakosság életnívója emeléséhez szükséges ruházati és élelmezési cikkek termelésének, s negyedszer lakásépítési tevékenységnek megfelelő méretekben való lebonyolítása. Itt megint helyzet, hogy az ipar mai keretei között ezeknek a feladatoknak igen nagy mértékben eleget tud tenni és amennyiben nem tudna eleget tenni a termelőj a vak, a termelőgépek előállítása révén, rövid időn feelül abba a 'helyzetbe juthatna, hogy mindazt, ami az ország lakossága életnívójának emeléséhez szükséges, elő tudja állítani,