Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

366 Az országgyűlés képviselőházának 323. más elgondolást és szükségszerűséget parancsol, itt tehát fiatal, tetterős, munkaképes és gondolatokkal teli emberre van szükség. Nem szempont az, bogy az illetőt azért teszik oda, hogy a részvények felügyeletét biztosítsa. Nagyon szomorú volna, ha az, állam minden érdekeltségét csak így tudná biztosítani, mert a vezetőségben nincs bizalma. Igen súlyos vád a vezetőség felé, amikor egy miniszter ilyent mondhat. Azért mondottam ezt, mert nem szeretném, ha úgy állítanák be felszólalásomat, mintha a vezetőség ellen szólnék, mert azoknak a ténykedését a legnagyobb mértékben elismerem. Aki a vasút ténykedését kritizálni akarja, az nem jár helyes úton. Meg kell mondanom, hogy most a kongreszszus alatt az egyik legnagyobb francia vasúti társaság igazgatója azt mondotta nekem: nekem borzasztóan imponál és bámulom azt a hallatlan pontosságot és a kocsipark precízségét, amely Magyarországon van, mert nem tüdőm megérteni, hogy ilyen rövid vágányhossz mellett hogyan lehet ekkora üzemet ilyen precízen fenntartani. A legnagyobb elismerés volt ez és nem volna igazságos, ha bárki is ellenkező kritikát mondana, amikor mindezeket mások elismerik, Van még egy kérdés, amely felől érdeklődni szeretnék s ez inkább a pályafenntartási részre vonatkozik. Ez a következő. Mi állandóan beszélünk a magyar ipar megvédéséről, ugyanakkor azonban a gyakorlatban ezt, sajnos, nem mindig látjuk. Az egymilliárdos állami beruházásban a magyar államvasút igen jelentékeny részben fog részesülni, ami nagyon helyes. Ezzel kapcsolatban hozom fel a következő dolgot. A gyakorlat most az, hogy a 12—16 méteres sínekről áttérünk a 30, illetőleg 120—150 méteres sínekre. Természetesen ilyen síneket nem gyártanak, ezeket úgynevezett villanyos hegesztés útján kötik össze. Most a legnagyobb probléma a sínautobusz kérdése, amelyről anynyit beszéltünk. Ezekről csak akkor lehet szó, ha az alépítmény olyan lesz, hogy ezeknek a közlekedési eszközöknek tényleges j cl I* ä S cl lehetségessé válik. Mert más egy Pullmann-kocsi szerkezet és más egy rövid kocsié, mert keskeny tengelytávval, valamint gyorsan egymás után következő sínzökkenésekkel egy hoszszú utat megtenni igazán nem nevezhető ideálisnak. Az egész világon arra törekszenek, hogy sínkötés útján a lehető legkevesebb zökkenéssel lehessen utazni, s ezért mi is áttértünk a 120 és 150 méteres sínkötésre. Magyarországon ezidőszerint kétféle sínkötési metódus van. Ha jól emlékszem, az egyik a Katona-féle szabadalom, amely elektromos sínhegesztés, a másik pedig egy német szabadalom, az úgynevezett termit-eljárás. Nem akarom megnevezni a cégeket, mert nem szeretnék ebbe politikát belevinni és teljesen objektíven szeretném ezt a kérdést tárgyalni. Az úgynevezett Katona-féle eljárás, az elektromos hegesztéses eljárás vágánykilonriéterenként 6000 pengőbe kerülne, a másik, a termiteljárás pedig vágánykilométerenként 45.000 pengőbe kerül. Meg kell jegyeznem, hogy a dolgot kiadták a szakértőknek megvizsgálásra és a szakértők j megállapították, hogy a magyar Katona-féle eljárás legalább olyan ió, ha nem jelentékenyen jobb, mint a másik, az úgynevezett termit eljárás. Hallom, hogy rettenetes harc folyik abban a tekintetben, hogy milyen eljárás mellett döntsön a Máv. Én azt hiszem, ez nem lehet orobléma. Nem lehet probléma az, hogy ki i kapja a megbízást. Én azt volnék bátor ajánülése 1938 június 3-án, pénteken. lani, hogy miután ez szabadalom tárgya, tessék megszerezni a szabadalmat — végeredményben minden kapható — és a szabadalmon keresztül méltóztassék biztosítani azt, hogy a magyar ipar előnyösebb kondíciója és kitűnőbb eljárása érvényesüljön. Nem mondom, hogy a vállalatbaadásnál mi történjék; tessék ezt a szabadalmat megszerezni — megvan rá a mód — és maga az állam megcsinálhatja minden nehézség nélkül. Ezek látszólag kicsiny, a valóságban azonban rendkívül nagy dolgok. Itt most kilométerenként 39.000 pengős megtakarításra van lehetőség. Amikor tehát 39.000 pengős differencia van egy vágánykilométernél, azt hiszem, egy pillanatig sem szabad habozni, hogy melyik eljárás az, amelyiket választani kell. Tisztelettel azt kérem, hogy ezeknél a kiadásoknál ugyanúgy méltóztassék eljárni, mint az úgynevezett biztonsági berendezkedések kérdésénél. Aki a pályafenntartás ténykedéseit figyeli az utóbbi időben, kénytelen elismerni, hogy az elhasználódottság nagyon sok tekintetben bizony már olyan volt, hogy az üzem biztonságát nagyon nagy mértékben veszélyeztette. Én azt hiszem, hogy részben az előirányzott öszszeg, részben pedig a beruházásokban biztosító berendezkedésekre előirányzott összeg fedezni fogja ezt a szükségletet. Én azt mondom, ne méltóztassék sajnálni a költségeket erre, és tessék elhinni, hogy egy olyan kitűnő üzem, mint amilyen a Máv., ha jól felkarolják és jói fedezik a szükségleteit, külön nemzeti becsületünket is jelenti. Mi, akik, mint képviselők, rengeteget utazunk, tapasztaljuk, hogy milyen sok dől el látszólag jelentéktelen nüanszokon. Amikor beszállunk egy kocsiba, rögtön tudjuk, hogy az cseh kocsi-e, román kocsi-e, vagy magyar kocsi. E tekintetben óriási különbségek vannak és mi emelkedett szívvel és boldog érzéssel ismerjük el, hogy végre jó magyar Pullmann-kocsiban ülünk, amelynek a kivitele precíz, minden cicoma nélkül való s amelyben megvan minden, ami szükséges, és mindaz hiányzik, ami felesleges. Azt hiszem, ha ezen az úton megyünk tovább, mindenkinek a legnagyobb megelégedésére fogja a Máv. ezt a munkáját végezni s éppen azért ezt a címet is a legnagyobb örömmel elfogadom. Elnök: Szólásra következik Esztergályos János képviselő úr. Esztergályos János: Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a kérdésnél én a magam részéről is kifejezést adjak a Máv. alkalmazottainak, pályafenntartási és üzemi alkalmazottainak lelkében hosszú idők óta meglévő elkeseredésnek és panasznak. Elsősorban megemlítem, hogy nagy az elkeseredés az államyasúti alkalmazottak közt az utóbbi években divatba jött kinevezési és előléptetési módszer miatt. A mindenkori államvasúti igazgató urak hivatalbalépésük alkalmával erős hangsúlyozással említették és említik meg, hogy a protekciót az Államvasutaknál nem fogják tűrni és szigorú fegyelmi terhe alatt figyelmeztetik az államvasúti alkalmazottakat, hogy előléptetési és kinevezési ügyekben protekciót ne vegyenek igénybe, mert ennek súlyos következményeit és hátrányait kell majd tapasztalniuk. Ezzel szemben az államvasúti alkalmazottak az utóbbi években ismételten és mind sűrűbben kénytelenek azt tapasztalni, hogy a kinevezéseknél, az előléptetéseknél nem mindenkor érvényesül az a szigorú figyelmeztetés, amely az Államvasutak elnöki szobájából el