Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. Esztergályos János jegyző (felolvassa az 5. címet). Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! A tegnapi napon nagy érdeklődéssel hallgattuk a miniszterelnök úr felszólalását és azt hiszem, nincs a Háznak egyetlen tagja sem, akit ne elégített volna ki teljes mértékben az általa adott expozé, annál is inkább, mert hiszen a miniszterelnök úr a gazdasági élet valamennyi szektorában olyan jártassággal és áttekintéssel bír, hogy amit tényleg felelőssége tudatában kijelentett, az távolról sem politikai ízű fejtegetés, hanem a szakember precíz megállapítása volt. A miniszterelnök úr azonban beszédében néhány olyan dolgot is említett, amelyekre vonatkozóan, azt hiszem, felvilágosítást kell kérnünk. A kiskereskedelem, azonkívül a kisipar rendszerint azt sérelmezi, hogy nem tud résztvenni az exportban. Előre kell bocsátanom, hogy mi nagyon helyeseljük, hogy a Külkereskedelmi Hivatal a kereskedelemügyi minisztériumba kapcsoltatott bele, mert el sem tudjuk képzelni, hogy ez a kettő ne egy kalap alá tartozzék. Minthogy azonban a miniszterelnök úr igen helyesen rámutatott arra, hogy ma már a kereskedelmi élet egészen természetes eltolódásánál fogva, amikor az államok egymással bilaterális szerződéseket kötnek, amikor két állam közt egészen speciális szerződés jön létre, a kereskedelem érthető, okoknál fogva nem lehet mindezekkel a körülményekkel tisztában és nem indulhat el a maga árujával semmilyen irányban, nem kereshet piacot kellő felvilágosítás nélkül, mert nem tudhatja, hogy melyek azok a kondíciók, amelyek alapján elindulhat. Lényegében azt szeretném itt ebben az egész felszólalásomban kidomborítani, hogy ma már, amikor ott tartunk, hogy az állam a különböző államokkal ilyen kétoldalú kereskedelmi szerződéseket köt ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek az ismertetése volna kívánatos, mert a legtöbb esetben az érdekeltek nem ismerik ezeket, ezáltal automatikusan protekcionizmus nő ki. Ne méltóztassák azt hinni, hogy gyanúsítani akarok, csak azt mondom, (hogy automatikusan, mert csak az vehet részt egy exportban, aki a kellő kondíciókat ismeri. A kondícióik megismeréséhez azonban csak az juthat hozzá, aki meglehetősen perfekt a dolgokban. Nagyon jól tudom, hogy az igen t. államtitkár úr, aki ezeket a kérdéseket irányítja, rendkívül nehéz helyzetben van, mégpedig azért, mert a kiskereskedő vagy a kisiparos komoly export lebonyolítására majdnem alkalmatlan. Ezt én magam jegyzem meg, pedig én igazán védeni akarom a kisipart és a kiskereskedelmet. Ma már hallatlanul nagy mértékben ki van fejlődve ez az ága a kereskedelemnek, úgyhogy speciális jártasságra van szükség, mert ez a terrénum jóval meghaladja a kiskereskedő vagy a kisiparos szaktudását. Ha szigorúan megnézzük, hogy kik bonyolítanak le üzleteket, akkor meg kell állapítanunk, hogy nem kiskereskedők, kisiparosok vagy nagykereskedők, hanem bankok, ami érthető is. Csak egy példát mondok. Honnan tudhatja például egy kiskereskedő, hogy melyik állam az, amellyel van kölcsönös megállapodásunk és ha van, milyen az a megállapodás? Honnan tudhatja, hogy az az ország klíringes vagy nem, kontingensmegállapodásunk van-e vele vagy nincs és ha van, akkor mekkora a kontingens, hogy kontingensen kívül lehet-e oda szállítani vagy szuperkontingens van-el Honnan tudhatja, hogy egy kompenzációs üzletet ülése 1938 június 3-án, pénteken. 363 hogyan kell lebonyolítani, mikor a kompenzációk egészen más organizációt kívánnak 1 Akik azt mondják, hogy ninos szükség irányított kereskedelemre, itt tévednek a legjobban, mert hiszen ezek a kisemberek ma már az állam kellő irányítása nélkül meg! sem tudnak moccanni. Igenis, nagyon fontos volna, hogy ez a szerv a 'legnagyobb mértékben kifejlődjék és irányítólag hasson. Honnan tudja például egy kereskedő, — mert Ihászén itt nagy különbségek vannak — hogy az az állam ahová az export megy kötött devizájú vagy szabad devizájú-e 1 De maradjunk csak a belső területen. Itt vannak például a különböző pengők. A legtöbb kereskedő vagy iparos nem tudja azt, hogy itt az addicionális pengőtől kezdve egészen a szabad pengőig és a zárolt pengőig 17 kategória van, amely különböző elbírálás alá esik, nem is beszélve az úgynevezett kupon-pengőről és az igazolt kupon-pengőről és nem tudom, hányféle pengőről, amelyekről ezek az iparosok vagy kereskedők absz-olút semmit sem tudhatnak. De még egy dolgot legyen szabad elmondanom arra nézve, hogy hogyan tolódik el ez a tevékenység a bank felé. Nagyon sokszor látjuk, hogy az exportban az áru másodrendű értékké süllyed. Hiszen nagyon sokszor a bank, amely az exportot lebonyolítja, nem csinál tulajdonképpen mást, mint a különböző államok devizái között jelentkező diszparitást arbitrálja, ez az üzlete. A legtöbb esetben ilyen arbitrázsüzletet látunk, amelynél tulajdonképpen egyszerűen átalakítják az árut idegen devizává vagy valutává és a jelentkező differenciából csinálnak üzletet. Aki tisztában van azzal, hogy milyen őrült labirintus ez, az tudja, hogy milyen kis különbségek vannak itt. Aki ismeri a helyzetet, az nem mer nekifogni az üzletnek, aki pedig neki mer fogni, az nem ismeri a kérdést és éppen ezért nagyon könnyen megüti a bokáját, ha nem érvényesül a Külkereskedelmi Hivatalnak az az irányító tendenciája, amelyet annyiszor kifogásolnak bizonyos oldalakról. Nagyon jól tudom, hogy ennek nolens-volens be kell következnie, ez természetes fejlődés az autarchikus berendezkedés folytán. Ez a bizonyos irányítottság tehát szerintem mindig nagyobb jelentőségre tesz szert azzal a bizonyos egykézrendszerrel, amelyet bizonyos relációban mi is szidunk. Én is szidom az egykézrendszert a kivitel módja miatt ,de nem az elgondolás szempontjából. Az egykézrendszert majdnem az egyetlen lehetőségnek tartom ott, ahol különböző kezek kínálnak, ahol különböző kezektől kell vásárolni. Nagyon nagy különbséget kell azonban tenni az egykézrendszer elgondolása és kiviteli módja között. Mi sohasem magát az egykézrendszert kifogásoltuk, hanem a keresztülvitel módját. Rendkívül helyesnek tartjuk a miniszterelnök úrnak azt az álláspontját, hogy ezt a rendszert még tovább fejleszti, mert ezt fejleszteni kell. Azt hiszem, hogy az • úgynevezett kiegyenlítési alap fokozása, amint azt láttuk, egyes vonatkozásokban nagyszerűen bevált. Ezt még fokozni kellene, mert ez lehetőséget adna arra, hogy az ipar és a kereskedelem organikusan vehessen részt egy dezorganizált piacon. Mert amelyik piacon különböző feltételek mellett kell résztvennie a kereskedelemnek, ott csak így tud résztvenni. Lehetetleneség az, hogy az egyik kereskedő előnyös kivitelhez jusson, a másik pedig előnytelen kivitelhez. Igenis szükség van ennek a kiegyenlítési alapnak minél erősebb kiépítésére, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az exportban valamilyen formában meg lehessen találni a számítást-