Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

364 Az országgyűlés képviselőházának 323. Még esak egyetlenegy kérdésre szeretnék rámutatni. Az igen t. miniszterelnök úr tegnap a kereskedelem képesítéshez kötéséről beszélt, fbár nem kötötte le magát seanily

en irányban. Ha esak azt a néhány szempontot is veszszük figyelembe, amelyet bátor voltam elmondani, már az kívánatossá tenné, hogy a kereskedelmet képesítéshez kössük, mert tagadhatatlanul igaz, hogy ma már az élet sokkal többet kíván meg a kereskedőtől, a kereskedőnek sokkal nagyobb jártasságra van szüksége. De az az elgondolás és tervezet, amelyet e tekintetben láttunk, — ne méltóztassék ezt a kijelentést rossznéven venni tőlem — egyszerűen nevetséges. Nevetségesnek tartom ezt, mert mit jelent a kereskedelemnek képesítéshez kötése? Az még nem jelent képesítéshez kötést, ha előírjuk, hogy mennyi ideig kell valakinek tanoncnak lennie és mikor kell vizsgát tennie. ]játjuk, hogy a kereskedelemben nem kereskedőket képeznek ki, hanem kifutófiiíkat. Ez nagyon nagy különbség. A kereskedők rendszerint azért vesznek fel tanoncot, hogy kifutófiú legyen. így az a tanonc a kereskedelemből vajmi keveset tanul meg. Ha már rendezni akarjuk ezt a kérdést, akkor rendezzük precízen és jól. Legyen szabad csak egy kis példára hivatkoznom. Egészen groteszk dolgok fordulnak elő az iparnál. Az iparengedély mestervizsgához van kötve. Egy kétéves inasi és háromévi segédi szolgálattal rendelkező egyén mestervizsgát tehet és megkapja az iparengedélyt, ellenben egy végzett mérnök, egy elektromérnök nem kaphatja meg, mert annak sok a vizsgája. Lehetetlenség, hogy egy elektromérnök ne kaphasson iparengedélyt, aki az egyetem elektromos szakát a legkitűnőbben végezte el. Nem kaphat iparengedélyt, mert nem rendelkezik az engedély előfeltételével, a két inasévvel és a hároméves segédi szolgálattal. Az ember meghökken, amikor ezt hallja: hát hogyan lehetséges ez? Nézzük meg, hogy milyen hatása van ennek a kereskedelemre. Nehéz itt határt vonni. Csak egy példát veszek: itt van a pékmesterség. A pék éppen úgy kereskedő, mint iparos, mert a sajátmaga által iparilag előállított cikkeket értékesíti is. Itt is megvan szabva, hogy ki szerezhet iparengedélyt. Az iparengedélyek kiadásánál bizonyos kedvezményt adnak egyes háziiparosoknak, így többek között a házivarrónőknek. Ha valaki tudja igazolni, hogy hoszszabb időt töltött el, mint házivarrónő, akkor tehet mestervizsgát és mint varrónő meg fogja kapni az iparengedélyt. Mit mond azonban a törvény? A törvény azt mondja, hosry üzletkibővítés címén most már azzal foglalkozhatik, ^ mi vei akar. mert iparigazolványt most mái* kanhat. mivel van mestervizsgája. Nem íria elő a törvény, hogy ugvanabból r az iparból kell neki vizsgáznia és éppen ezért egyik vidéki városban előfordult az. hogy valaki, aki nem tudott péküzemet létesíteni, levizsgázott mint szabónő és egyszerűen kibővítette üzemét péküzemmé, ísry lesz a mestervizsq-át tett szabónőnek néküzeme. Ezekben a kérdésekben vigyázni kcPene. mert, sajnos, il ven sroteszk esetek előfordulnak. Ma azon töri a fejét az In«rkamara. bo^y mit csináljon. m&H a fennálló jogszabályok szerint ez de facto lehetséges. Ezt ^em «veretném látni a kereskedelem kékesi késhez kötésiénél. Azt hí szem. a kereskedelemben a legelső feltétől az általános intpllisrenci" és az az ierazi tudás, amely a kereskedelmet előreviszi. Azt bîqzem- hogy hármil vpn kénp<síté«>>p'* kötik is, lehet, hogy az illető képesítéssel el ülése 1938 június 3-án, pénteken. lesz látva, de képességgel nem. Ez igen kényes kérdés és úgy láttam, hogy maga a miniszter úr sem tudja, milyen álláspontra helyezkedjék. Előrebocsátom: már most megnyugszom benne, a nélkül, hogy tudnám a döntést, mert egészen biztosra veszem, hogy a dolgok ismeretében az nem lesz hibás. Méltóztassanak megengedni, hogy még egy egészen kis dologra hívjam fel a kormány figyelmét. Amikor a kereskedelemről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy a hitelkérdés körül bajok vannak. (Cseh-Szombathy László: Ez nem kis dolog! Ez súlyos dolog!) A hitelkérdés körül abszolút zavar van. En már a múltban felhívtam erre a miniszter úr figyelmét s a jelen esetben még* fokozottabb mértékben isz-eretném felhívni a figyelmét arra, hogy valami baj van a részletközpontok Jkörül. Az, áruhitelirodák, amelyek tudvalevőleg elárasztják az egész várost és az egész országot és mint organizáció működnek, maguk alá vesznek 20—30 üzletet', — Pesten vannak olyanok is, amelyek 100—150 üzlettel rendelkeznek — ezeken keresztül kihitelezik az árut és azután tulajdonképpen csak az inkasszálással foglalkoznak. Azt hiszem, ez is teljesen tarthatatlan, hogy amikor valaki bankszerűen fundál tan 10—20 pengőre nem jó, kaphat hitelre egy zongorát, amely néhány száz pengőt ér. Áruhitelben tehát hatványozott mennyiségű hitelt élvezhet nem is egy helyen, hanem több helyen. Itt tehát megvan a bonitása olyanoknak is, akik bank szerint, talán tíz pengőt sem kaphatnak. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben is teremtsen rendet, mert a múltban azt láttuk, hogy az egyik áruhiteliroda a másik után ment tönkre, a kereskedők is rosszul jártak és az eladósodott embereket agyonsanyargatták. A címet egyébként elfogadom. Elnök: A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a költségvetés XIX. fejezete. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (felolvassa a XIX. fejezetet). Elnök: Szólásra következik AndaházíKasnya Béla képviselő űr. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! A posta kérdéséhez eerészen röviden szeretnék hozzászólani. Mintán a rádió a postához tartozik, szeretném felhívni a miniszter űr ^ figyelmét arra, amit P belügyi tárcánál szintén meg fodrok említeni, hogy a rádió programmjában valami rendet kellene teremteni. Előre kell bocsátanom, hogy a rádió proorrammja szempontjából nem akarok kifogásokat emelni, el kell ismernem, hogy programmja jó, és én, aki ismerem több államnak a rádió programmját, mivel olyan rádióval rendelkezem, amellye

;

l több állam rádióleadását is hallgathatom, kénytelen vagyok elismerni, hosry a magyar rádió programmjával szemben különösebb kritikára nincs okom. az a Programm, amelyet nyújt, kielégítő és jó. De melyik a legexponáltabb idő a rádió szempontjából? Az, amikor ebéd után kinyitja az ember a rádiót, mert kultűrembernek akkor van egy kis szabadideje. Már most ilyenkor jönnek a rádióban az elsőfokú, a rendőrhatósági büntetőbíráskodásról szóló jelentések. Háromnegyed órán keresztül hallgatom, hogy felolvassák, hogy Alsóinárcskakncson például Szabó Dánielt 1 pengőre büntették rádiókihágásért. Ez nagyon szép, de nem érdekes. Lehetetlenség, hogy ezeket a büntetéseket hallgas-