Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-323
358 Az országgyűlés képviselőházának 323. ülése 1938 június 3-án, pénteken. nekünk falusiaknak rendkívül fontos. Az utóbbi időben divattá vált a vasútnál, hogy azokat a sorompókat, amelyeknél eddig- egyes sorompóőrök tartózkodtak olyképpen rendezik át, hogy központi állomásról igazgatják ezeket a sorompókat. Sokszor másfél, két kilométer távolságra van az állomásnak a 'blokkiháza attól a sorompótól, amelyet a blokkházból igazgatnak. Ebből ránk kisgazdákra, falusi népre rendkívül sok hátrány származik. Igaz, hogy a vasút ezzel bizonyos költségmegtakarítást akar elérni, mert azt hiszi, hogy annak az 1500—1600 pengős fizetésnek megtakarításával, amelyet az a sorompóőr^ eddig élvezett, talán a vasút mérlegét kedvezőbbre fordíthatja. Azt hiszem azonban, hogy ezzel szemben a gazdasági érdek sokkal súlyosabb volna és a vasútnak a miniszter úr szavai szerint is inkább, elsősorban a gazdasági érdeket kell szolgálnia. Ha ezeket a sorompókat a blokkházakból, az állomásoktól irányítják, akkor különösen forgalmasabb helyeken a gazdasági munkák és a termények elszállítása is rendkívül me,gt van nehezítve. A szerencsétlenségek száma is sokkal nagyobb így. Ezért szorulnak be a sorompók közé a szekerek, ezért történnek a gázolások, már amennyiben történnek, mert a blokkházakból nem tudják kellőképpen figyelemmel tartant hogy nincsenek-e átmenő szekerek, falusi járművek, falusi személyek ezeknél a sorompóknál. Ha pedig lezárják ezeket a sorompókat 5—6 perccel előbb, a vonat elhaladása után megint később nyitják meg, ez rendkívül sok kellemetlenséget okoz a szorgos munkaidőben, különösen tavasszal, nyáron, amikor (hajnaltól késő éjszakáig kell dolgozni ás kijárni a hatáirtba. Az letmibecreik neun tudják megvárni az időt, amíg a sorompót felhúzzák, mert hiszen némely vonalon 18—30 vonat közlekedik egymás után és így megáll az egész község forgalma, öszetorlódnak a szekerek, az emberek, a lovak idegesek. Ebből általában sok kellemetlenség és hátrány származik. Nem takarít meg ezzel a vasút olyan nagy összeget, hogy ezeket a sorompóőröket leállítja. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat. hogy állítsa vissza mindenütt ott a sorompóőröket, ahol eddig voltak és ejtsék el ezeket a blokkházból való kezeléseket, annál is inkább, mert ezeknek átszerelése többezer pengőbe kerül, a mellett ez olyan kiadás, amely esetleg pár esztendő múlva meg nem felelőnek fog bizonyulni. Úgyszólván mindennap kapok levelet az ország valamely részéből, amelyben a községek a miatt panaszkodnak, hogy megbénítja őket a sorompók ilyen átállítása. További kérésem a kereskedelemügyi kormányhoz a papírkérdéssel kapcsolatos. Nem akarok e tekintetben hazabeszélni, mert mint újságkiadó, élvezem a kedvezményes papírvámot, amelyet minden lap részére biztosítanak. De kérnem kell a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a könyvek, különösen a nép körében terjesztendő könyvek részére is méltóztassék biztosítani ezeket a kedvezményes papírvámokat és tegyék olcsóbbá a papirost. Az egész múlt politikának az volt mindig a hibája és a baja, hogy a népet nem világosítottuk fel kötelezettségeiről és nem adtuk kezébe azt az eszközt, amelyből a maga gazdasági, jogi és politikai helyzetét megismerhette volna, amihez tarthatta volna magát és ennek következménye az, hogy esetleg bizonyos olyan gondolatok terjednek el a nép körében, amelyek talán nem volnának kívánatosak az államrend szempontjából. Méltóztassék tehát gondoskodni róla, hogy azok a kiadók, azok a nagyobb vállalatok, amelyek nagy tömegben, a nép részére készítenek oktató, népnevelő könyveket, a lehető legkedvezőbb papír vámmal kapják meg a papírt, legalább is olyan mértékben, mint a kedvezményt élvező újságok. Azt hiszem, hogy az újság és a népkönyv terjesztése egyaránt fontos kulturális szempontból, az államrend szempontjából, a nemzeti kultúrszínvonal emelése szempontjából, és talán nem is olyan tétel, hogy az állam vámbevételeiben nagymérvű kiesést jelentene, hiszen túlnyomó részben úgyis belföldi papírt használunk fel, és az az egypár papírgyár, amely van, rendkívül jól megy s módja van arra, hogy ilyen áldozatot hozzon a vámvédelem ellenértékeképpen a nép, a nemzet kultúrája érdekében. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogyha már egyszer biztosítani tudta azt, hogy az újságok kedvezményes vámtarifa mellett használhassák fel a papírokat, akkor a nagyobb példányszámban megjelenő népkönyvek nyomása és ki; adása részére szintén méltóztassék biztosítani ilyen kedvezményes papírt. Még egy kérdést vagyok bátor megemlíteni, mégpedig a postabetegsegélyző dolgát. A postánál alkalmazott munkások csak hoszszabb időn túl, azt hiszem, egy éven túl lévő szolgálatuk esetén vétetnek fel a betegsegélyzőbe, viszont addig nem lehetnek az Oti. vagy a Mabi. tagjai. Most az a helyzet áll elő, hogy egy állami intézménynél alkalmazott munkás egy évig nem lehet tagja a betegsegélyzőnek, ha valami történik, nem kap ellátást, pedig az volna a helyes, hogy mihelyt egy munkás belép a postához, automatice tagja legyen a betegsegélyzőnek, mint ahogy egy más munkás rögtön munkábaállása után tagja az Oti.-nak. A régebbi időben, amikor a posta betegsegélyzője még kivételes intézmény, jótékonycélú intézmény volt, talán csinálhattak ilyen alapszabályt, de ma, amikor általános társadalombiztosítás van és amikor szinte minden foglalkozási ágban biztosítva vannak az alkalmazottak, akkor az állami üzemek, a posta is, tegyék meg azt, hogy azonnal felveszik a munkást a betegsegélyzőbe, hogy így sajátmaga és családja biztosítva legyen. Ez a legminimálisabb követelmény annak az embernek részére, aki az állam számára sokszor veszedelmes munkát végez. Eszembe jut még egy kérdés és ez az utakkal kapcsolatos. Nagyon kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, aki oly nagy gondot fordít az utakra és oly nagy jelentőséget tulajdonít neki, méltóztassék figyelembe venni a hatvan—ceglédi út megépítésének szükségességét. Ennek a, 31. számú útnak megépítése már körülbelül tíz éve tervbe van véve, az út össze is van hányva és túlnyomó része meg is van, mindössze 15—16 kilométer van az egyes szakaszoknál, amelyek még meg volnának építendők. Nem tudom elképzelni, egyáltalában hogyan lehet az, hogy van egy párkilométeres út, most abból 20 kilométer meg van építve, utána 5 kilométer nincs megépítve, megint 30 kilométer meg van építve, utána 5 kilométer nincs megépítve, megint 25 kilométer meg van építve és tovább 5 kilométer szintén nincs megépítve. Ez egészen lehetetlen állapot. Ha tehát utak építéséről van szó és ezekre igen nagy költségeket szavazunk meg, akkor legalább ezeket a feldarabolt utakat méltóztassék elővenni és ezeket építsék meg a legsürgősebben, nem sok költséggel igen nagy szolgálatot tudunk ezzel tenni.