Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. Például itt van a hatvan—ceglédi út, amely Hatvantól valami 4 kilométer távolságban nincs megépítve, Zsaraboktól 3 kilométer, Szentmártonkátánál megint 4 kilométer távolságban nincs kész, és ha most ezeket összekötik, kapunk körülbelül egy 150 km-es jó utat, aminek különösen az volna az előnye, hogy az Alföldről, Ceglédről, Kecskemétről, Nagykőrösről fel a Mátrába Hatvanon keresztül és azon felül volna egy egyenes összekötő út, amely, azt hiszem, a hadviselés szempontjából a jelenlegi helyzetben rendkívül fontos dolog volna es esetleg később is igen hasznos volna. Hogy néznénk ki, ha tegyük fel, Cegléd környékéről Hatvan, Nógrád felé kellene valami nagy dolgot szállítani, akármilyen fontos dolgot és akkor közben volnának 3—4 kilométeres utak, ahol meg se lehetne fordulni. Ha méltóztatnak többszáz kilométeres út megépítéséről gondoskodni, amint a miniszterelnök úr volt szíves megemlíteni, akkor ezeket a feldarabolt utakat méltóztassék lehetőleg előrevenni és már a mostani költségvetési keretből ezekre azt a néhányszázezer pengőt kihasítani abból a 30 vagy 50 millióból, amelyet a költségvetés és a győri Programm szerint utak megépítésére méltóztatnának fordítani. Mint említettem, a költségvetlést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki feliratkozva nincs. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, lkíván-e még valaki szólani. (Meizler Károly szólásra jelentkezik.) Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Képviselőház! A tegnapi napon szívesörömest hallgattam a kereskedelemügyi miniszter úrnak okos, bölcs és szakszerű beszédét, amely nemcsak szakszerűségi szempontból, hanem a nemzeti és keresztény gondolat szempontjából is, határozottan megnyugtatónak látszott. Örömmel hallottuk a miniszter úrtól azt, hogy a keresztény elemeiknek! a kereskedelemben való térfoglalását mindén eszközzel elősegíteni igyekszik. Örömmel hallottuk, hogy a keresztény kereskedői rátegerfj ki kell termelnünk ebben az országban, azt segíteni kell, (ha szükséges, áldozatok árán -is. Amilyen szívesen hallgattuk a miniszter úrnak ezt a nyilatkozatát, még szívesebben kértük volna tőle azt, hogy tessék ezek helyett a röpke és nagyon hamar elfelejtett .miniszteri kijelentések helyett törvényes intézkedésekkel, intézményesen biztosítani a keresztény kereskedői réteg fennmaradását. Utalok itt a nemrég letárgyalt zsidójavaslatra. Köztudomású, hogy a zsidójavaslat 20%-ofc, illetőleg a kivételeikkel együtt majdnem 30%-ot enged meg, mint zsidó térfoglalást, az egyes nagyvállalatoknál, azonban ugyanakkor a keresztény iparosoknál és kereskedőknél nem vezet be intézményes védelmet. Sajnos tehát, ennek a törvénynek egészen bizonyosan az lesz a konzekvenciája, hogy azok, akik a bankoktól és nagyvállalatoktól mint ezuperfeontingens kénytelenek lesznek eltávozni a zsidótörvény értelmében, azok az elbocsátáskor nekik kifizetett végkielégítésekkel imint egy nagyobb tőkéviel, valamint felkészültségükkel, végzettségükkel elhelyezkedni kívánván, természetesen nem mehetnek másfelé, mint oda, ahol a pálya sziáimukra szabad, tehát az ipari és kereskedelmi pályára. Ez azt fogja magával hozni, hogy a keresztény iparosnak és kereskedőnek, akit mi és a miniszjter úr is áldozatok árán is ülése 1938 június 3-án, pénteken. 359 megsegíteni kíván, olyan komoly konkurrens dornet fognak ínuajd támasztani, amellyel a 'keresztény kereskedők és iparosok nagyon nehezen fogjak a küzdelmet felvenni. Itt hallottuk az előbb Fábián képviselőtársunk kifakadását a szövetkezeti kereskedelemmel szemben. Kifejtette, micsoda hallatlanul nagy előnnyel dolgozik a szövetkezeti kereskedelem a magánkereskedelemmel szemben. Fábián képviselőtársunk azonban elfelejtette azt, hogy még nagyobb aránytalanságok mutatkoznak a kereskedelem és ipar terén, egyrészt a keresztény kereskedők és iparosok, • másrészt pedig a zsidó iparosok és kereskedők között. Ha van előnye a szövetkezeti kereskedelemnek a magánkereskedelemmel szemben, sokkal nagyobb előnye van a zsidó kereskedelemnek a keresztény kereskedelemmel szemben. Miért, t. Ház? Nemcsak azért, mert a zsidóságnak négy-öt- vagy hatezeresztendős állandó beidegzettsége a kereskedelem, nemcsak azért, mert ennélfogva a gyermekek már odahaza a faji átöröklés folytán, de a nevelés folytán is megtanulják a kereskedelem elemi tudását és csínját-bínját, tehát valóban nemcsak vérüknél, hanem nevelésüknél fogva is magukévá teszik az igazi kereskedelmi szellemet és nemcsak azért, mert mindez hiányzik a keresztény iparosoknál és kereskedőknél, ez a kisebb baj volna, hanem ugyanakkor a zsidóság megfelelő tőkével rendelkezik és ami a legfontosabb, a megfelelő összeköttetések egész özöne áll rendelkezésére a nagyiparosoknál és nagykereskedőknél. Amikor azt láttuk, hogy a zsidójavaslat benyújtása alkalmával a nagyvállalatok egyszerre megvonták a hitelt a keresztény kereskedőktől és iparosoktól, akkor úgy látszik, a faji szolidaritás erejénél fogva azért mondták fel gyorsan ezeket a hiteleket, hogy mintegy nyomatékosan bizonyságot tegyenek a mellett, hogy igenis, nem helyeslik azt a javaslatot, amely pedig igazán a zsidóság érdekében hozatott elsősorban, nem pedig a zsidóság ellen, amikor tehát azt láttuk, hogy á nagykereskedelem és a nagyipar azonnal megtalálta a megtorló intézkedéseket és a retorzió módját, ezzel egyúttal nyilvánvalóvá tette és leleplezte azt, amit roi úgyis tudtunk, hogy a keresztény kereskedők és a keresztény iparosok sorsa úgyszólván kizárólag a nagykereskedő és nagyiparos kezében van, az pedig nem lesz velük kíméletes. Ha tehát mi a kereskedelmi miniszter úr szavait szíves örömmel zártuk a szívünkbe, akkor csak azt kérjük, ám tessék intézményes védelmet hozni a keresztény kereskedő és iparos számára. Ezt célozták a zsidójavaslat tárgyalása alkalmával benyújtott indítványaink is, amelyek arra vonatkoztak, hogy igenis, az iparengedélyek kiadásánál, valamint általában minden néven nevezendő közszállításnál érvényesüljön a zsidóság általános arányszáma és a keresztények általános arányszáma. Intézményesen védjük meg tehát ebben az országban a fajtánkhoz tartozó kereskedőket és iparosokat. Ebben nincs semmi tendencia és semmi támadás a zsidóság ellen. Ha a zsidóság külön országot alapítana magának Madagaszkárban, ott is csak megfelelő arányban lehetnének kereskedők és iparosok és ugyanolyan arányban, mint más országokban, kellene lenni földmívesnek, napszámosembernek vagy bármi másnak is. Ne kívánjanak tehát többet tőlünk itt Magyarországon, mint amit egy elképzelt otthonukban és országukban valaha is elérhetnének. T. Ház! Ugyancsak igen nagy örömmel hallgattuk a kereskedelmi miniszter úrnak az 53*