Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 június 3-án, pénteken. 357 szedi be. Tehát a vármegyének kellene igazolnia, hogy valaki nem vesz igénybe közutat ahhoz, hogy megint csak a vármegye elengedhesse neki a közmunkaváltságot. Vagyis attól várjuk a közmunkaváltság elengedését, aki beszedi tőlünk ezt a közmunkaváltságot. Ez arra a lehetetlen állapotra vezet, hogy a legtöbb esetben ezek a gépek, amelyeket kisgazdák birtokolnak, igen súlyosan megvannak terhelve a közmunkával és ennek váltságával. A gyakorlatban nem kis kérdés ez* mert nagyon jól tudjuk, hogy a gazdáknak igen tekintélyes tömege jóformány tönkrement abba, hogy a kormány iniciatívájára, buzdítására traktorokat, cséplőgépeket vásárolt és amikor ezeknek terheit a legnagyobb nehézségek és gondok között viseli, még ilyen igazságtalan közmunkamegterhelést is rájuk hajtanak. Ne toljunk mindent a szegény embernek, a kisembernek a vállára akkor, amikor a kormány részéről szociális politikát hirdetnek. Én is belekapcsolódom a kereskedelemügyi miniszter úrnak beszédébe, aki tegnap a vendéglátóiparról tett említést. Ezzel kapcsolatban nagyon kérném a miniszter urat. méltóztassék a pincérek dolgát rendezni. Mindnyájan járunk étterembe és kávéházba és láthatjuk azt, hogy ez, a társadalmi réteg horribilis, úgyszólván emberfölötti megterhelésnek van kitéve: napi 16—18—20 órás szolgálatok is vannak és e mellett nincs fixfizetés. A százalékos borravalóból bizony a legkisebb jutalék jut nekik. Tudok esetekről, amikor a heti százórás, vagy nyolcvanórás munkaidő után hazamegy az, illető pincér 16—18 pengős összes keresettel. Tehát a pincérek munkaidejét, fixfizetését és szabadságát méltóztassék rendezni, tekintetlel arra, hogy a vendéglátóipar a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Ezek a szegény munkások az alapjai az idegenforgalomnak és az egész vendéglátóipar fejlesztésének. Ha ezek nem dolgoznak kedvvel, és nem bírják a munkát, akkor hiába minden igyekezet, mert nincs, aki jól kiszolgálja és ellássa azokat a szívesen várt és nagyon szeretett idegeneket. Tehát a pincérek kérdését a vendéglátóiparral kapcsolatban méltóztassék rendezés alá venni. Hasonlóképpen fel kell hívnom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra, amit itt az előbb Fábián képviselőtársam a szövetkezetekkel kapcsolatban említett. En ezeket a kiskereskedőkkel kapcsolatban kívánom megemlíteni. Faluhelyen ugyanis nincs üontosan meghatározva, hogy az úgynevezett szatócsok, kiskereskedők mit árulhatnak. Igaz, elvileg ki van mondva, hogy amilyen kereskedő nincs abban a községben, annak cikkét tartlhatja ez a vegyeskereskedő, vagy szatócs, csakhogy ott vannak a kisiparosok is, például a cipészek, akik előtt a vegyeskereskedők kész cipőket árulnak. Ott vannak a szabók, akik előtt a vegyeskereskedők kész ruhákat árulnak. Én tehát arra kérném, méltóztassék ezt a kérdést olyanképpen rendezni, hogy semmiféle kereskedő, akár szövetkezet, akár pedig kiskereskedő, ne árulhasson olyan árut, olyan kész iparcikket, amilyennek megfelelő iparos van és dolgozik a községben. Ez föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az exisztenciákat és adóalanyokat megtartsuk, mert csak akkor várhatunk attól a cipésztől, szabótól, asztalostól megfelelő adófizetést, ha azt a kevés munkát, ami szakmájának jut, tényleg meg is kaphatja. A vasúttal kapcsolatban egy egészen kis kérdésre vagyok bátor felhívni a kereskedelemügyi minisztérium figyelmét, amely azonban 5? a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, hogy az 1890. évi I. tc.-nek, a közutakról és vámokról szóló törvénynek reformját, amelyen már évek óta dolgoznak, minél előbb hozza ide a parlament elé, s hozzon e törvény helyett egy korszerű, modern törvényjavaslatot ehelyett a jobbágyi korszakra emlékeztető, a jobbágykorszak szellemében született törvény helyett. Ezt a törvényt még 50 évvel ezelőtt hozták, amikor az egyéneket terhelték meg, az egyéneket vonták adóztatás alá, ahelyett, hogy a gazdasági érdekeltségeket terhelték volna meg, ezeket vették volna alapul az adóztatásnál. Így volt lehetséges, hogy annak a szegény kisgazdának azt a nyomorúságos fogatját, azt a pár lovát terhelték meg horribilis közmunkaváltsággal, ugyanakkor a nagybirtok — bármilyen nagybirtok is volt az — ha nem tartott megfelelő számú igát, mentes volt a közmunka és annak váltsága alól. Ez az állapot ma is fennáll. A falu népére rendkívül súlyos teher ez az egész közmunkaváltság és igazságtalan fejadó, mert a legkisebb embert érinti és sújtja legnagyobb mértékben. Ma már áttértünk az útkérdés olyan szabályozására, hogy annak terheit a közület viseli. Az egész gazdasági érdekeltségre kiterjedően van szabályozva ez a kérdés, a földbirtokra, a malomra, vagy a házbirtokra egyformán, tehát helyes volna, ha ezt a közmunkadolgot is kikapcsolnánk már jogrendszerünkből, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kormányzat részéről most bizonyos munkaszolgálatot is akarnak életbeléptetni. Ebben a munkaszolgálatban is elsősorban a kisemberek tömegei fognak résztvenni. Ezentúl tehát a közmunkaváltságon kívül a kisemberek még munkaszolgálatot is fognak teljesíteni, lehetetlenség tehát, hogy még külön útadót is fizessenek. Ez olyan megterhelés, amely már valósággal Összeroskasztja népünket, a kisemberéket. T. Ház! Ha a kormányzat ezzel a munkaszolgálattal egyáltalán jíönni akar, — nem tudom, milyen keretekben képzelik ezt — azt hiszem, ezzel egyidejűleg ezt az egész közmunkaváltságot is el kellene törölnie. Addig is, amíg ebben a kérdésben valami formális megoldás lesz* egy részletkérésem az volna, hogy legalább egységesen méltóztassék szabályozni ezt az egész közmunkaszolgáltatást az országban. Először is nem minden vármegyében és nem minden községben egyformák a fizetendő öszszegek, ezenkívül ökör-, ló- és tehénfogat között nincs különbség téve és így az a helyzet áll elő, hogy a gyenge állatfogat ugyanolyan terhet kénytelen viselni, mint egy erősebb állat. Nincs szabályozva az, hogy az állatokat mikor kell közműnk a válts ág alá venni. Egykétéves fiatal állatokat, amelyek munkát még nem teljesítenek és utat nem vesznek igénybe, megrónak közmunkával, holott az teljesen igazságtalan dolog. Én tehát arra kérném a mélyen t. kereskedelmi minisztériumot, hogy ezt a kérdést méltányosan és országosan rendezze, ne legyenek az emberek kiszolgáltatva egyes vármegyék kényének-kedvónek, úgy, hogy minden egyes vármegyének külön-külön megoldása legyen a közmunkaváltság szolgáltatására. Ugyancsak a közmunkaváltsággal kapcsolatos a falusi gépek, a traktorok, a lokomobilok közmunkaváltsága. A traktorok és lokomobilok abban az esetben, ha nem vesznek igénybe közutat, nem tartoznak közmunkaváltságot fizetni. Csakhogy azt, hogy nem vesznek igénybe közutat, a község jegyzőjének, illetve a vármegyének kell igazolnia A közmtmkaváltságot azonban megint csak a vármegye