Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-323
356 Az országgyűlés képviselőházának 323. ülése 1938 június 3-án, pénteken. T. Ház! Áttérők a másik kérdésre, amelyet t. [képviselőtársaim említetitek. A legszigorúbban és a legirgaimatlanabbul kell feltépni a csempészekkel és síberekkel szemben, de a határokon nem kell minden emberrel szemben, aki ebből az országból felmegy, vagy ide bejön, úgy fellépni, mintha előre feltételeznők, hogy az illető síber volna, tartozzék bármelyik társadalmi osztályhoz, vagy gazdasági réteghez is. Ez nemcsak a külföldiek, hanem a belföldiek részére is lehetetlenné teszi az utazást. Kern akarok beszélni egy pár szomorú esetről, amelyek az utóbbi időben a határokon előfordultak. Ez szükségtelen volna és elégségesnek tartanám, ha. a itL kormány figyelmeztetné a maga közegeit arra, hogy ebben az^ országban — hála Istennek — vannak tisztességes emberek is és pedig sokkal nagyobb számban, mint a gazemberek. Ebben az országban sokkal nagyobb számban vannak a nem síbereik, mint a síberek.. (Meizler Károly: De hogy iki síből azt el kell dönteni!) Én nem tudom, hogy ki síből, csak azt tudom, hogy a lapokba sokszor egészen fantasztikus és furcsa dolgok kerülnek, amelyekből azután propaganda-nyomtatvány oík lesznek. így például egy igen kitűnő, derék -budapesti kereskedő ellen röpiratokat adtak ki és azt hirdették róla, hogy dióhéjban 100 pengősöket csempészett 1 ki vagonszámra az országból. (Mozgás a baloldalon.) Nem elég, hogy ennek a szerencsétlen embernek védekeznie ikellett ez ellen és azt kellett kérdeznie: hogyan ragaszthattuk volna össze a diót? Egy szó sem volt igaz az egészből, mégis ezen a címen bojkottálni akarták üzletét s amint a végiéin kiderült, meg akarták zsarolni. (Rassay Károly: Persze!) A zsarolási ügyből politikai ügy lett és ma már úgy tüntetik fel a dolgot, hogy .az ország ellenségei dióhéjban csempészik fei az országból a pénzt. (Rassay Károly: És bekötött (könyveikben!) Itt van még ez a Rassay Károly t. képviselőtársam által említett dolog is, amelyből szintén politikai ügy lett. Mi igaz egyáltalában a bekötött könyvek meséjéből? Egy árva betű nem igaz ebből a meséből. Pedig leadták a lapoknak, hogy Jókai- és Mikszáth-könyveífcbe kötöttek be^ 100 pengősöket s ezeknek a könyveiknek fedelében csempészték ki a pénzt az országból. Mi szükség van erre? Van itt elég igazi csempész és banditla, minek kell még fantázia- és látszatbanditákat termelni a propaganda részére? Eirre semminemű szükség nincsen, hiszen az ilyen propagandának az a vége, hogy kompromittálják a >más dolgokban leadott híradásokat is. T. Képviselőház! Ezeket óhajtottam elmondani a kereskedelmi tárca költségvetésénél. Mivel a kormányzattal szemben nem viseltetem bizalommal, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalolaalon.) Elnök: Szólásra kövekezik? Esztergályos János jegyző: Csoór Lajos. Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy ismét rossz fiúnak kell lennem, (Egy hang jobb felől: Megszoktuk!) Szóvá kell tennem azonban a következőket: a parlamentarizmus elvével összeegyeztethetetlennek tartom, hogy egy tárea költségvetését felelős miniszter jelenléte nélkül tárgyaljuk. Elismerem, hogy a miniszterelnök űr, aki egyúttal a kereskedelmi minisztériumot is vezeti, rendkívül elfoglalt ember, mint miniszterelnöknek azonban módjában lett volna mélyen t. minisztertársai közül valakit megbízni azzal, hogy a kormányt képviselje. (Andaházi-Kasnya Béla: Itt vannak az államtitkár urak! — Fábián uela: Ks mind a kettő fiatal! — Görgey István előadó: Két államtitkár úr is van itt! Ez házszabályszerű dolog!) Legalább is a propagandaminiszter urat kellett volna felkérnie a miniszterelnök úrnak, hogy a parlamentarizmus eszméinek propagálása érdekében jelenjék meg a tárca költségvetésének tárgyalásánál. (Derültség és taps a balközépen és a baloldalon. — Fábián Béla: Úgy sincs egyéb dolga. — Egy hang jobbfelől: Nem változtat a tényeken!) Azt mondja képviselőtársam, hogy ez úgysem változtat a tényeken. Igenis, nagyon sokat változtat, mert ha fenn akarjuk tartani a parlamentáris rendszert, akkor meg kell őrizni annak formaságait. (Rajniss Ferenc: Miért kell fenntartani? — Rassay Károly: Azért, hogy találkozhassunk a képviselő úrral! — Derültség-) A békeidőben ilyesmi nem fordulhatott volna elő. (Görgey István előadó: Nagyon sok eset volt!) Akkor is szót emeltek ez ellen és megidézték a minisztert a tárgyalásra. Elismerem, hogy itt ülnek a kereskedelemügyi minisztérium kiváló szakértői, akik esetleg feljegyzik és szóváteszik, amiket mi elmondunk, de a miniszter a felelős s ezért a miniszternek kell a parlamentben jelen lenni. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, az egész parlament nevében felkérhetem a miniszterelnök urat, hogy miután úgyis rendkívül elfoglalt ember, töltse be valakivel a kereskedelemügyi tárcát, mert akkor, amikor a külkereskedelemről, a belkereskedelem emeléséről, az idegenforgalomról és igen nagyjelentőségű nemzetgazdasági kérdésekről van szó. amikor a miniszterelnök úr olyan szépen kiemelte a kereskedelem fontosságát, nem maradhat gazdátlanul ez az állás. (Rajniss Ferenc: Franciaországban huszonnyolc miniszter van és mégis rosszul megy nekik. — Buchinger Manó: Előbb tudni akarjuk, hogy kit akar utódjául! — Fábián Béla: Nem kérdeznek meg téged úgy sem! — Meizler Károly: Ez már nem tartozik ránk! — Buchinger Manó: Tudni akarjuk, ki lesz az utód! Hátha még rosszabb lesz! — (Derültség.) A miniszterelnök urnák, mint kereskedelemügyi miniszternek tegnap elmondott beszédét a legnagyobb figyelemmel hallgattam és a legnagyobb elismeréssel vagyok iránta, mert úgy a kereskedelem, mint a termelés és a külkereskedelem irányítása és egyéb nagy kérdések tekintetében kifejtett álláspontjából, láttuk, hogy kiváló gazdasági szakember, aki könnyen mozgott ezen a téren és mindent, amit mondott, csak helyeselni •]ehet minden oldalról. Minthogy azonban ilyen jelenségeket kell tapasztalnunk az egész kormányzati rendszerben, mint amit az előbb is szóvátettem, bizalmatlan vagyok esnem fogadom el ennek a tárcának a költségvetését sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy ennek élőrebocsátása után a jelenlevő szakférfiak részére pár kisebb dolgot előadhassak, elsősorban paraszti szempontból, amit én itt képviselni kívánok. A miniszterelnök úr volt szíves említeni bemutatkozó beszédében és tegnap is. hogy ő a közbeeső vámokat meg akarja szüntetni, el akarja törölni, mert nem lehet az, hogy az ország határain belül különféle trianoni határok legyenek és ezek mecakadálvozzák a termelést, a termelés értékeinek a fogyasztókhoz való jutását és megzavarják, megnehezítsék az egész kereskedelmet. Én tehát arra hívnám fel