Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

14 Az országgyűlés képviselőházának 315. ülése 1938 májtis 18-án, szerdán. szabadságjogokba még a jelenlegi törvények keretein túlmenőleg is erős kézzel nyúljon bele. " Egy kormány politikai működését és egy törvényjavaslatot is csak elvi szempontból le­het elbírálni. Ha azt is mondják, hogy^ ma bi­zonyos törekvésekkel szemben szükség van ezekre a törvényjavaslatokra, én mégis csak abból a szempontból bírálhatom el őket, hogy vájjon alkotmányjogi és célszerűségi szem­pontból szükség van-e rájuk? E két törvényjavaslat alapján a legtörvé­nyesebb alapon működő alakulatokat és szer­vezeteket is meg lehet szüntetni. Meg lehet szüntetni a szociáldemokrata pártot, a liberá­lis pártot, sőt magát a kormánypártot is meg­lehetne szüntetni, ha történetesen egy másik kormány volna ennek a helyén. E két javaslat szorosan összefügg egymás­sal. Méltóztassék elolvasni a másik törvény­javaslat 5. §-át, amely azt mondja, hogy (olvassa): » Az állami és társadalmi rend ha­tályosabb védelméről szóló 1921:111. te. 1. §-a alá esik az a mozgalom, vagy szervezkedés, amely kifejezetten vagy bevallottan nem irá­nyul ugyan az állam és a társadalom törvé­nyes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére... azonban... ennek veszé­lyét rejti magában.« (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Most nem ezt tárgyal­juk! — Zaj a középen.) Ki fogja megállapítani, hogy. mikor és milyen szervezet vagy politikai irány rejti magában ezt a veszélyt? Igen t. Ház! Én régi pártomban is egy elvért küzdöttem, a törvényes úton végbe­menő politikai és gazdasági rendszerválto­zásért és úgy érzem, hogy önök a túloldalon szintén ugyanerre törekednek, (Folytonos zaj.) Mi igenis, a törvényjavaslat indokolásá­nak kifejezésével ,élve, a törvény rendes útján akarjuk céljainkat elérni. Ha azonban a tör­vény rendes útját elbarrikádozzák, eldugaszol­ják, akkor hogyan próbáljon segíteni magán az a tömeg, amelyet politikai jogaitól meg­fosztanak? Itt volt a titkos választójog tár­gyalása. Az ellenzék többi része velünk együtt nem szavazta meg a javaslatot, mert az ép­pen azokat szorította ki az alkotmány bástyái közül, akik a maguk sorsán javítani akarnak. Ott volt a felsőházi törvényjavaslat. Maga Rassay Károly igen t. képviselőtársam velem azonos nézetből kiindulva, nem szavazta meg a javaslatot, mert... (Rassay Károly: En azonban két kamarát akartam, de az önök programmjában csak egy kamara van.) Nem akarok kitérni, (Hubay Kálmán: Alkotmá­nyos álláspont! — Rassay Károly: Csak disztingválok!) én az egykamarás rendszer meggyőződéses híve vagyok. Az említett két javaslat mindenesetre két hatalmas fék, amely minden törvényes megmozdulást meg­akadályoz. íme most ismét itt van két törvényjavas­lat, s ezek olyan megmozdulásokkal szemben akarnak fékként szolgálni, amelyekről tulaj­donképpen azt sem tudjuk, hogy mi a kerete és mi a tartalma. Volt egy idő 1930-ban, — na­gyon jól emlékszem reá, mert a belügyminisz­tériumban szolgáltam — amikor kilengések történtek r a szociáldemokratapárt részéről is és legkevésbbé a belügyi kormányzat volt az, amely az egész pártot felelőssé tette t ezekért a kilengésekért. Azért, mert néhány csirkefogó bedob egy ablakot, mert néhány: siheder nem tudja fékezni a temperamentumát, nem kell hatalmas nagy világnézeti mozgalmakra a rendbontás bélyegét reásütni. (Egy hang bal­felöl: De miért engedik be a csirkefogót?) Tessék már tudomásul venni a magyar parlamentben is, hogy ma egész Európában két front áll egymással szemben. Tessék elha­tározni, hogy hová állunk és nem bujkálni. Az egyik front a Burgos—Berlin—Kóma­Varsó—Budapest-tengely, — mert remélem, ebben vagyunk benne — a másik pedig Mad­rid—Párizs—Prága—Moszkva-tengely. Méltóz­tassék egyszer már dönteni abban a kérdés­ben, hogy hová állunk. (Zaj.) Itt van egy másik kérdés. A képviselőház­ban eddig folyton azon siránkoztunk, hogy a magyar proletariátus es a magyar nincstelen milliók nem akarnak nemzeti alapra állni, (Rassay Károly: Ott vannak azok a szegé­nyek!) Hát hogyan próbálják ezek az embe­rek ezt megtenni? Hiszen amikor végre nem­zeti alapra akarnak állni, amikor magukat na- , cionalistáknak vallják, akkor rájuk sütik a rendbontás bélyegét, mert nem hajlandók le­mondani szociális követeléseikről. Bocsánatot kérek, csak az lehet nacionalista, aki nem akar földreformot, aki nem akar szociális újjászü­letést? És abban a pillanatban, amikor föld­reformot és szociális átalakulást akarunk, mái­nem lehetünk nacionalisták? A tömeg azt fogja érezni és látni, hogy minden megmozdu­lás, amely sorsának javítására irányul, a leg­esélyesebb akadályokba ütközik. (Zaj és moz­qás a közéven és a baloldalon.) Az a szerény véleményem, hogy a kor­mányzatnak éppen ellenkezőleg arra kellene törekednie, hogy ezeket a megmozdulásokat olyan keretek közé szorítsa, amelyeken belül a tömegek saját meggyőződésüket hittel vall­hatják. (Helyeslés a balközépen. — Horváth Zoltán: Törvényes keretek közt!) Méltóztassék csak megnézni, mi történt Németországban. Ott a nemzeti szocializmus tizenötesztendős tör­vényes és alkotmányos harc keretében vívta ki a maga világnézetének nagy diadalát. Mi is ezt akarjuk, igen t Ház. Méltóztassék azonban arra is gondolni, hogy ökölcsapásokkal és ke­ménykéz mutogatással, anélkül, hogy a másik kézzel komoly szociális reformokat méltóztat­nának hozni, nem lehet rendet csinálni. Szu­ronyokkal minden lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk. Mi pedig arra vagyunk berendez­kedve, hogy üljünk a szuronyokon. Ez lehetet­lenség. (Zaj a jobboldalon.) Én a legnagyobb nyugalommal és örömmel álltam volna oda e javaslatok mellé, ha pa­rallel ezekkel benyújtotta volna a kormány a becsületes, tisztességes, mélyenjáró földbirtok­reformra vonatkozó törvényjavaslatot, — ha erre van idő, azokra is kell időnek lenni — hozta volna a lisztforgalmiadó eltörlését, hozta volna a munkabérek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot. (Egy hang jobbfelől: Be van jelentve!) Valamit adni is kell, nemcsak min­dig elvenni, elvenni a kenyérből, elvenni a jog­ból. Én erre az elvi álláspontra helyezkedem és nem politikai divatok szerint megyek most azért, mert a törvény megpróbál a másik olda­lon talán keményebben helytállni, talán erélye­sebbnek lenni. Az dobjon követ ezekre, akik maguk is nem voltak hibásak és bűnösök ebben. Forradalomtól félünk? (Rassay Károly: Nem félünk! Csak intézkedünk!) Felfordulástól félünk? Azt gondoljuk, hogy a gazdasági és szociális viszonyok nem fognak itt rövidesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom