Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. val foglalkoztam, illő tehát, hogy most annak előnyeire és szépségeire is ^rátérjek- Nekem az •egész költségvetés felépítésében az tetszik a legjobban, hogy minden sorában a termelés fejlesztésére irányuló törekvést látok. Nemcsak azokban a hitelekben látom ezt, amelyek utak, hidak építésére, általában mindenféle építkezésre és közvetlen termelési célokra, így kísérletügyre, az állattenyésztés fejlesztésére fordíttatnak, ihaneinii én a belügyminiszteri tárca keretében előirányzott közegészségügyi célú hiteleket, a kultusztárca keretében előirányzott közoktatásügyi célú hiteleket tulajdonképpen szintén a termelést szolgáló kiadásoknak tekintem, mert hiszen ezek a hitelek kétségtelenül emelik népünk életstandardját, műveltségét, egészségi állapotát, ezzel pedig fogyasztóképességét és arra való törekvését, hogy jobban és tökéletesebben lássa el magát, már pedig felfogásom szerint mindaz, ami a fogyasztás növelését idézi elő, egyúttal a termelést is fejleszti, hiszen ha a külső országokat nézzük és a nagy korszerű gazdasági átalakulásiakat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a pénzforgalom szabályozásától kezdve a közegészségügyi és nevelésügyi intékedéseken keresztül a rádió előadásokig minden a belső fogyasztást, a vásárló növekedését szolgálja és arra irányul, mieirt hiszen éppen a legmodernebb közgazdasági <rendszerek jöttek rá arra, hogy a fogyasztás legnagyobb serkentője a termelésnek. Magyarországon a (belföldi fogyasztás rendkívül alacsony fokon áll. „ ] Ä rendelkezésre álló néhány statisztikai j adatból legyen szabad néhány példát ismertet- | nem. Cukorban például a magyarországi fej- i adag — ezek 1930—1934. évi adatok — 10 kg. | Ezzel szemben Németországban 24, Francia- j országban 26, Nagy-Britanniában pedig 50 kg. j Itt van a hús. Magyarországon a fejadag 20 kg„ Franciaországban 34, Németországban 50, Nagy-Britanniában pedig 60 kg. Nagyon szomorúan áll a vajfogyasztás is, amelynek tápértékét mindenlki ismeri. Magyarországon a i vajfogyasztás 08 kg. Ezzel szemben Francia- j országban 6, Németországban 7'5, Nagy-Britan- | ntáiba pedig 10 kg. Magyarországon tehát ;<x \ belső fogyasztás nívójának emelése terén meg óriási munkára van szükség. Tudjuk, hogy. [ hazánk népességének alacsony fejenkénti ]ö- j védelme, de ezenkívül végtelen igénytelensége | is az oka annak, hogy belső fogyasztásúink j ilyen gyenge lábon áll. (Mózes Sándor: A f pénz- | telenség és munkanélküliség!) Hosszú évtize- ; dekre terjedő munkára van szükség, hogy eb- ; ben a tekintetben változás következzek be. ; Azt hiszem, ebben a költségvetésben, de külo- j nősen a beruházási törvényjavaslatban megta- i láljuk azokat az alapokat, melyek ezt a fenő- j dóst elő fogják készíteni. Itt azonban terme- i szetesen óriási feladat hárul egyfelől a keres- ! kedelemre, amelynek kötelessége, hogy a fo- j gyasztó és a termelő között az utat egyen- j gesse, simává ós lehetőleg kevéssé költségesse , tegye. De ezenfelül a közületeknek is nagy feladatuk van. Nálunk azt látjuk, hlogy a közületi háztartási rendszer következményeképpen egyenesen kis önálló vámterületek alakulnak ki, a helypénzek, a vásárpénzek, a kövezetvámok egyenesen kis vámterületeket alkotnak az egyes piacokból. (Mózes Sándor: Különösen a kistermelők ellen!) Megengedem, hogy ez a helyzet a községi, illetőleg a vármegyei háztartások szempontjaiból nagyon kedvező, de ennek a levét mégis csak a termelők és a fogyasztók isszák ímeg. Itt Budapesten sízéiilése 1938 május 24-én, kedden. 163 kesfőváros jár elő a rossz példával. (Lang Lénárd: Úgy van!) Budapest székesfőváros milliós lakosságával olyan hatalmas gazdasági tényező ebben a 8—9 milliós országban, amelynek fogyasztása döntő fontosságú az árak kialakulására. Amikor ezt megállapítom, akkor egyúttal meg kell állapítanom azt is, hogy ennek oka egyrészt az, hogy Budapesten a kereskedelem rosszul van megszervezve. Minden időszakban olvashatjuk, hogy árukat beledobtak a Dunába, mert megromlottak vagy mert sok volt belőlük. Hallunk minden időszakban arról, hogy az árak érthetetlen oknál fogva leestek, máskor pedig arról, hogy felemelkedtek. Ennek oka a szervezetlenség, amely előtt a termelő véletlenül áll, a fogyasztó pedig csodálkozva észleli egyik napról a másikra, hogy egyes fogyasztási cikkekben milyen áralakulás következik be. Nem akarom most ismertetni azokat a számokat, amelyek az egyes legfontosbb fogyasztási cikkeknek a termelőtől a budapesti fogyasztóig való áralakulására vonatkoznak. De egészen csodálatos: száz es száz százalékra menő áremelkedéseiket lehet itt hivatalosan megállapítani, amelyek a budapesti piac helyzete következetében állottad elő. Ez egészségtelen állapot. Ismerek olyan országot, amelyekben at nagyvárosi ellátás nem autonom feladat. Hiszen csak a minap olvastuk a lapokban, hogy a székesfőváros pénzügyi bizottsága a vámok felemelésévei foglalkozott. Ezek nem lehetnek olyan kérdések, amelyeket az autonómia az ország érdekeire való tekintet nélkül a saját hatáskörében intéz el. Más országokban ilyen nagy piacok ellátása szoros kormányzati felügyelet, íia nem kormányzati ténykedés tárgya. Felvetem a kérdést: vájjon Budapest közellátása tekintetében nem kellene-e erős kézzel belenyúlni a budapesti piac kérdésébe? (Mózes Sándor: Jól kellene irányítani!) A termelés másik nägy serkentője a belföldi fogyasztáson kívül természetesen a külföldi fogyasztás, a kivitel. A magyar kereskedelem e tekintetben egészen különleges és nehéz helyzetben van. A háború előtt a magyar kereskedelemnek nem voltak meg a közvetlen külföldi kapcsolatai, tudvalevően más utakon ment ki a magyar áru a külföldi piacokra. Az összeomlás után tehát a magyar kereskedelem nemcsak ezeket az utakat, hanem a tapasztalatokat is nélkülözte abban a tekintetben, bogy a külföldi kereskedelmet, az expprtkereskedelmet, kellő mértékben kifejleszthesse. Hosszú, nehéz tanulmányok, tapasztalatok és fáradság voltak szükségesek ahhoz, ho^y a magyar exportkereskedelem helyzete előnyösre forduljon, mint amilyen ma. Konstatálnunk kell ugyanis, hogy a külkereskedelem mai állásával a legnagyobb mértékben mieg vagyunk elégedve. Méltóztassanak arra gondolni, hogy míg 1928-ban — tehát a legnagyobb konjunktúra idejében — 385 millió pengő volt a külkereskedelmi mérleg passzivitása, addig ezzel szemben ma 75 millió pengős aktívum áll. A magyar kereskedelem tíz év alatt történt ilyen kardinális átalakítása kétségtelenül elismerést érdemel. Nem osztom azt a nézetet, mintha a határainknál legutóbb történt nagyjelentőségű külpolitikai esemény hátrányosan befolyásolna kereskedelmünk alakulását. Ellenkezőleg: attól, hogy egy nyolcvanmilliós nép került a határunkhoz, határozottan a konjunktúra növekedését és sok új exportlehetőség megnyílását várom. Ha azonban ezt mondom, akkor rá
