Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

162 Az országgyűlés képviselőházának 3i9 leginkább a mezőgazdasági üzemek közteherviselésében mutatkoznak adórendszerünk aránytalanságai. Ezért azt volnék bátor az illetékes miniszter úrtól kérni, hogy elsősorban a mezőgazdasági üzemekkel Összefüggő a előkérdéseket tegye tanulmány tárgyává. Mindenekelőtt felvetek egy kérdést. Ha kereseti adórendszerünket, vagy jövedelemadórendszerünket nézzük, akkor azt látjuk, hogy mindkét adónemben létminimum van megállapítva, az egyikben 600, a másikban 960 pengő. A mezőgazdaságban ilyen létminimum nincsen. Kérdezem, nem volna-e igazságos, nem volna-e helyes hasonló létminimum-rendszert bevezetni a mezőgazdasági társadalomra nézve is, nem volna-e igazságos és jogos, hogy, az a kis mezőgazdasági cseléd, vagy napszámos, akinek egy kis földecskéje van, bizonyos adónemek, elsősorban a jövedelmi adók terén szintén mentességben részesíttessék. Tudom, hogy bizonyos legapróbb kategóriákban a mezőgazdaság segélyezésére szolgáló alapból térítenek ilyen célokra bizonyos összeget, én azonban nem tartom helyesnek ezt a karitatív rendszert. Ez bizonytalan dolog, amely ma van, holnap nincs, míg ellenben, ha ilyen állandó adómentesség statuáltatnék, ez méltó volna ahhoz a hatalmas társadalomhoz, amely ezáltal bizonyos jogos előnyökhöz jutna. A másik gondolat, amelyet bátor volnék felvetni, abból származik, hogy ipari politikánkban 50 év óta meghonosodtak a kedvezmények. Az 1907. évi III. tc.-ben, majd az 1931. évi XXI. tc.-ben meglehetősen tág tere van annak, hogy ha egy gyárvállalat egy új üzemágat létesít vagy új berendezéseket eszközöl, akkor bizonyos évekre aránylagosan adómentességben részesül. Ha azonban a mezőgazdasági üzemben a mezőgazda egy gyümölcsöst rendez be, vagy ami különösen nagy költséggel jár és nagyfontosságú is: ha erdósít, akkor nemcsak, hogy nincs semmiféle adókedvezménye, hanem a fennálló adórendszerünk és az adótörvények értelmében 30 nap alatt köteles bejelenteni a változást és bizony a következő évtől kezdődően kivetik jövedelemadót vagy ha művelési ágváltozás történt, a földadót is. Ilyen esetekben vagy pedig tejgazdaság^ berendezése vagy állattenyésztésre való áttérés esetén, ami esetleg sokezer pengős kockázatot is jelent annak a mezőgazdának, nagyon helyesnek tartanám, ha aránylagos, részleges adómentességet statuálnának adótörvényeink, ami kétségtelenül közgazdasági szempontból is igen értékes fejlesztő hatással is bírna. T. Ház! Ezekután megemlékezem még a házadóról. Az 1922. évi XXII. te. tudvalevőleg eltörölte a házosztályadót, azzal az érveléssel, hogy a házosztályadó alapján a bérbe nem adott lakosztályok után nem lehetett az adójövedelmeket úgy kimunkálni, mint ahogy a rendes házbéradó alapján lehetett volna. Ennek a reformnak következményeképpen a leghihetetlenebb aránytalanságok keletkeztek az egyes vidékeken, mert hiszen az eszmei bérösszeg megállapítása tisztán a pénzügyi hatóság belátásától helyi ismeretétől, ítélőképességétől függ és a helyi viszonyok tekintetében csodálatos eltérések mutatkoznak az ország egyik-másik részében. Az 1922. évi reform tehát éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit célzott. Különösen a falvakban, a kisebb vidéki városokban egészen csodálatos aránytalanságokat és igazságtalanságokat lehet tapasztalni a házak mai adózása tekintetében. ülése 1938 május 24-én, kedden. Ügy tudom, hogy a pénzügyminisztériumban máris huzamosabb idő óta tanulmányozzák a házadó kérdését, és pedig abban az irányban, hogy nem volna-e helyes a házosztályadót visszaállítani. Én tehát csak arra kérném az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a házadó reformjának kérdésében foglaljon állást és hozzon a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amely hivatva yan ezeket az aránytalanságokat kiküszöbölni. Végül legyen szabad megemlítenem a közalkalmazottak kereseti adóját és különadóit. Az előbb már bátor voltam vázolni a köztisztviselőtársadalom kedvezőtlen anyagi helyzetét. Ezt csak súlyosbította az, hogy néhány évvel ezelőtt a közalkalmazottak kereseti adójához még egy pótlékot is hozzáfűztek, ami a minden viszontagságtól meglátogatott köztisztviselői társadalmat egy újabb teher alá hajtotta. De a magánalkalmazotti társadalom is megérdemli azt, hogy figyelemmel legyünk az adózására, hiszen a magánalkalmazotti társadalom nyugodt fejlődéséhez és prosperitásához rendkívül fontos társadalompolitikai érdek fű ződik. Ha mi mindig arról beszélünk, hogy a fiatalság tóduljon a gazdasági életbe, akkor nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy a gazdasági életben elhelyezkedett ifjúság, vagyis a magánalkalmazotti társadalom olyan gazdasági helyzetben legyen, amely kedvező, amely kecsegtető reá nézve, ezek az adóterhek azonban, azt hiszem, nem válnak ennek a társadalomnak az előnyére és gazdasági szempontból túlságosan súlyosak, (Krompaszky Miksa: Egyszerűen nem tudnak megélni!) miért is azt hiszem, a pénzügyminiszter úr nagyon helyesen tenné, ha megkeresné azokat a módokat, amelyek ezeken a terheken is enyhítenének. Tisztában vagyok azzal, hogy ez roppant súlyos kérdés, mert hiszen ma a kereseti ado hozama, volumenje kb. megegyezik a jövedelemadó volumenjével, 425 milliót tesz ki, úgyhogy ez az államháztartásban olyan jelentékeny oszszeg, amelyhez, tudom, nehezen lehet hozzányúlni, de szociálpolitikai szempontból mégis ezt kellene tenni. Végül — és ezzel be is fejezem m adókra vonatkozó észrevételeimet, — a magyar adórendszer legnagyobb hibáját és baját a kozadók kezelésében látom. Ma a közadók kezelese olyan labirintus, hogy aki abba beletéved, az esetleg az egész gazdasági exisztencia^at kockáztatja, súlyosak a késedelmi kamatok, súlyosak az eljárási költségek, ezeken az állapotokon tehát változtatni kell, (Ügy van! ügy van! a jobboldalon) mert az egyszerű ember, aki nem szaladhat mindliárt a szakértőhöz, jogászhoz, (Krompaszky Miksa: Az sem ismeri ki magát benne!) a töntk szélére kerül, ha egyszer ezekbe a labirintusokba beletéved. En azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr végtelen nagy gvakorlati érzéke, nagyszerű gyakorlati tapasztalatai meg fogják neki adni àz alapot ahhoz, hogy kivezető utat találjon. Mindenesetre bátor volnék rámutatni arra, hogy a pénzügyi büntetőkódex megkonstruálása, sókmindenféle nehézségen keiresztülsegítené a ipénzügyi közigazgatást- nevezetesen mindjárt a bevallások kezelésénél. Tapasztalatokból tudiuk, hogy az egyik állaniban

; ahol a pénzügyi közigazgatás büntetők ódexét megreformálták, az egyénies adókban már a legközelebbi években kb. 25%-os emelkedés keletkezett. T. Ház! Eddig a költségvetés szépséghibái-