Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. kor az áralakulás iránya még emelkedő volt, termelésüket a szükségletet messze meghaladó mértékben fokozták és a kereskedelem a további kedvező fejlődés reményében szintén erősen növelte raktárait. Természetes, hogy egy .dekonjunktúra idején képtelenek fenntartani ugyanazt a termelési processzust és ugyanazt a munkarendet, amelyet a tavalyi esztendőben fenntartottak. A miniszterelnök úr erős kezet igért. (vitéz Várady László: Az is lesz, ha szükség lesz rá!) és az erős kéz ígéretére Genfben majdnem tíz ponttal emelkedett a magyar ipengő értéke. Alig valamivel több, mint egy bét múlt el azóta és ezek az elemek, amelyek az • első napokban kétségkívül megtorpantak, már megint hangosak. Sőt a Ház expressztempóban törvényeket szavaz meg, amelyeknek kijátszását, vagy megelőzését máris olvashatjuk a különböző nyilas-lapokban. Ennek a forradalmi taktikának az eredménye r az, hogy Genfben ismét esik a pengő, (vitéz Várady ászló: Az eső esik, nem a pengő, de minden cseppje aranyat ér!) A miniszterelnök úr erős kezet ígért, de nem változtak azok a hadállások, amelyek az ő eljövetelekor 'megvoltak. Helyeiken ^maradtak és ugyanazt a munkát végzik mindazok az eleinek, .amelyek nem akarják itt a rendcsinálást elősegíteni. Azt hirdetik a vidéken a forradalmi mozgalmaktól megszokott gyorsasággal, agilitással és mozgékonysággal, hogy ez, az egész kormányválság tulajdonképpen csak móka. Azt hirdetik, hogy az Imrédykábinet rövidéletű lesz, hogy azután ők fognak cönni uralomra és hatalomra, sőt úgy is köszöntik egymást: a kongresszus után mi jövünk! Es amikor azt látják, hogy a nemzeti egység pártjában sem változott a helyzet, akkor a tömegek megint nem fogják kiismerni magukat és amikor azt hallják, hogy a Frontharcos Szövetséget, amely impozáns gyűlésen tüntetett a felforgatás és a forradalmi mozgalmak ellen, Vaterländischer Frontnak nevezik, akkor igen sokan lesznek az országban, akikben megint kétség fog felülkerekedni, hogy vájjon a kormány szavának higyjenek-e, vagy a lázítók .szavának. Nem akarok azokról a jelenségekről (beszélni, amelyek a vidéken, különösen a határszéli városokban ütik fel a fejüket. Csak figyelmeztetni akarom a kormányt arra, hogy olvassa el ezeknek az újságoknak i változatlan hangon írott r cikkeit, amelyek leszámolást hirdetnek, leszámolást a polgári és társadalmi renddel, leszámolást a mai politikusofkSkal, önökikel dis t. (képviilsielőitársiaian, (vitéz Várady László: Hugó bácsi megint téved!) és állandóan fenyegetőznek a nélkül, hogy a kormány a kihívásnak eleget tenne és valóban leszámolna velük. (Mozgás és derültség jobbfelől.) Ha azok a képviselőtársaim, akiknek tetszenek ezek a mozgalmak, tudnák, hogy mi van mögöttük, ha tudnák, hogy milyen jielenségek ütik fel a fejüket, elborzadnának és nem tartanák ezt az egész kérdést olyan nagyon derűs és humoros problémának. (Haám Artúr: Még egy viccet! — Derültség jobbfelŐL) T. Képviselőház! Ha a kormány rendet akar, roppant könnyen rendet tud teremteni, csak elő kell venni a törvényeket és pontosan betartani, elő kell venni a törvénykönyvet és betartani annak szakaszait s akkor más is be fogja tartani, akkor nem lesznek itt lázító cikkek és lázító újságok, nem lesznek itt olyan gyűlések és híresztelések, amelyek mindenre ülése 1938 május 2^-ên, kedden. 159 alkalmasak,, csak arra nem, hogy gazdasági élet egyensúlyát biztosítsák és a társadalmi rendbe vetett hitet visszaadjak az embereknek. T. Ház! A kormánynak ugyanúgy kell eljárni, ugyanolyan eszközöket és ugyanolyan mértékeket alkalmazni ezekkel a jobboldali kilengésekkel szemben, mint amilyeneket alkalmaz a baloldali kilengésekkel szemben s akkor — meg vagyok róla győződve — a rend és a nyugalom teljesen helyre fog állni. Egyetlen kérdés marad még s ez az, hogy vájjon szabad-e tulajdonképpen egy ilyen tömegmozgalomnak indnlt hisztériával szembeszállni, vájjon nem okosabb-e, ha az ember hagyja kiégni az ilyen mozgalmakat. Meg vagyok róla győződve, hogy ha az 1918 novemberében bekövetkezett forradalmat, amelyet ma patkányforradalomnak, neveznek, valaki megakadályozta volna, ha valaki annak útját állta volna, akkor a magyar tankönyvekben és a magyar iskolákban még 50 év múlva is tanítanák, hogy aki ezt a forradalmat megakadályozta, az a magyar nemzetet boldogságától fosztotta meg. Igazán nem tudom, vájjon nem okosabb-e teret hagyni egy ilyen mozgalomnak, amely tömegmozgalomnak indult, illetőleg tömegmozgalommá fejlődött és fokozódott a kormány tétlensége, a kormány türelme miatt. T. Képviselőház! Ha fel is vetődik az emberben ez a gondolat, a lekiismer êtes és tisztességes politikusban mégis úgy alakul ki a válasz, hogy nem szabad szabad folyást engedni az ilyen mozgalmaknak, szembe kell velük szállni, mert az a meggyőződésünk, hogy ezek után az urak után vízözön jön, amely elsöpör mindent ebben az országban, tradíciót, erkölcsöt, tisztességet, gazdasági életet, sőt fejlődési lehetőséget is. Elnök; Kérem a képviselő urat méltóztassék befejezni. Payr Hugó: Befejezem. Szembe kell tehát fordulnia minden tisztességes embernek ezekkel a mozgalmakkal, mert ez ma már nem zsidókérdés, ahogy ők hirdetik, nem is a földosztás kérdése, ahogy más frakciók hirdetik, hiszen ma már egyszerűen a lakások fosztogatásánál tartanának, ha realizálni tudnák a mozgalmat. Ezért azzal fejezem be szavaimat, hogy ismételten kérem a kormányt: kímélet nélkül és tekintet nélkül mindenre, tekintet nélkül a politikai nehézségekre is, tekintet nélkül arra, hogy a hátamögött ülő párt milyen segítséget nyújt neki, álljon a sarkára és próbálja az országot megmenteni egy új összeomlástól és egy új forradalomtól. Elnök; Baross Gábor képviselő úr következik szólásra. Baross Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A parlamenti szokáshoz híven nagyon szerettem volna az előttem szólott t. képviselő úrral polemizálni, mivel azonban nem beszélt az előttünk fekvő IköltsiégvefésrőL felmentve érzem magam ez alól a szokás alól. T. Ház! Bár elméletben és gyakorlatban egyaránt nagyon sokat lehetne vitatkozni arról, hogy a költségvetés^ egyensúlyának milyenek a közgazdasági hatásai, mégis azt hiszem, hogy az előttünk fekvő költségvetésnek egyik legnagyobb értéke éppen abban rejlik — s ess ad neki különös jelentőséget és súlyt —, hogy ki van egyensúlyozva. Ha visszagondolunk arra, hogy Magyarország fénykorában, a háború előtti 50 esztendő alatt is ennek az 50 25*