Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

156 Az országgyűlés képviselőházának 319 Roszner István: Ki kell telepíteni őket a falura és mindjárt rend lesz!) De még ennél is nagyobb baj az, hogy ezek az éhező tömegek elvesztették a hitüket. A legkülönfélébb politikai pártok évek óta biztatták őket azzal, hogy a sorsuk jobbra fog fordulni, hogy segíteni fognak rajtuk, nem szükségakciók révén, hanem intézményesen, de elmúlt az egyik év a másik után és a tömegek ugyanott vannak, ahol öt-hat-hét esztendővel ezelőtt voltak. Természetes, hogy kiábrándultak a mai politikai pártokból és természetes, hogy az egész országban erkölcsi talajsüllyedés állott elő, mert az^ éhezés, a munkanélküliség, 3—4 család összezsúfolása a .szükséglakásokban az erkölcstelenség

1 melegágya lesz, a szükséglakásokban Összezsúfolt családokból minden, ami etika, minden:, ami imagasabbrendűség. már évekkel ezelőtt kihalt. Amikor pedig ezek a tömegek azt látják, hogy előkelő állami funkcionáriusok, magasállású állami tisztviselők nyugdíjazásuk után vállalatokhoz mennek — egyik a juta-gyárba, a másik szénbányába, a harmadik a gumigyárba -~ és ott óriási fizetéssel vezérigazgatói pozíciókat töltenek be, akkor ezek a jelenségek nem alkalmasak arra, bogy a tömegeket megnyugtassák és visszaadják a tömegek hitét a mai politikai rendszerekben, (vitéz br. Roszner István: Erről nem a kormány tehet!) ; T. Képviselőház! Nem akarok sokáig időzni ennél a problémánál, (Helyeslés jobbfelől.) rá kell azonban mutatnom arra, hogy talán legfontosabb kérdése ennek az országnak, hogy kiküszöböljék ezeket az igazságtalanságokat, ezeket a kétségbeejtő jelenségeket, mert amíg ezek itt vannak és égetik az ország testét, addig semmiféle intézkedéssel nem lehet a közállapotokat megjavítani. Nyilvánvaló, t. Képviselőház, hogy mind a tömegnyomort, mind a munkanélküliséget, mind az ifjúság elhelyezkedését önmagától megoldaná egy virágzó és fejlődő gazdasági élet, mert az felszívná a munkanélkülieket, kenyeret adna az emberek kezébe és a kereseti lehetőségek megnövekedésével együtt elmúlnának mindazok v

a bomlasztó jelenségek, amelyek ma vadvizek gyanánt az egész magyar államiság" oszlopait és pilléreit alámossák. A gazdasági lelet útjait kellene tehát megkönnyíteni, a gazdasági élet korlátjait kellene lebontani, mert minden más pepecselés, minden más aprólékos »fortvurstlizás« injekció gyanánt ideig-óráig talán segíthet a bajokon, de nem hiszem, hogy három hónapig átvészeltetné :»z országot a mai helyzeten. Amíg_ nincs. megvalósítva olyan átütőerejú gazdasági politika, amely fel tudná szívni a munkanélküliek óriási tömegét, addig arra kell kérnem a kormányt, hogy a költségvetés keretein belül a lehető legmeszebbmenő takarékosságot valósítsa meg. Jól tudom, hogy a takarékosság önmagában nem államháztartási elv, sőt a helytelenül alkalmazott takarékosság talán még károsabb, mint a pazarlás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) Ezért nem a költségvetés tételeinél és előirányzatánál való takarékosságra gondolok, hanem a gazdálkodás helyes módjára. Nem az előirányzat nagyságától, hanem az utalványozás és a pénzkiadás mikéntjétől függ a helyes takarékosság; attól, hogy az előirányzott pénzt pl. ne adják ki ott, ahol arra nincs okvetlenül szükség. T. Ház! A társadalmi ellentétek és bajok enyhítésére kétségkívül alkalmas Imrédy miniszterelnök úr monumentális programmja. Ez ülése 1938 május É^-én, kedden. a Programm három-négy mondatban összefoglalható. Ez az összefoglalás körülbelül így hangzik: a miniszterelnök úr kilátásba he lyezte, hogy keresztény jobboldali politikát fog folytatni; a nyugati korszellemből át fogja venni mindazt, amit helyesnek, jónak és megvalósíthatónak tart, amit a magyar alkotmány megenged és amit az ország gazdasági teherbíró képessége r>ibír. Nincs ebben a Házban senki sem, aki ezt a programmot ebben a formában ne helye seine, sőt mindenki azt várja, hogy a megvalósulás stádiumába lépjen. De figyelmeztetnem kell a t. kormányt arra, hogy sajnos, abban a helyzetben van az ország, hogy ennek a programmnak megvalósításával nem lehet he tekig, hónapokig vagy évekig várni. Amikor kimt jároík a perifériákon vagy a falvakban, valahogyan úgy érzem, hogy háború van, úgy érzem, hogy ez a nemzet és ez a mai magyar társadalom élet-halál harcát vívja fennmaradásáért és miként a háborúban, itt sem lehet hetekig várni egy intézkedéssel, most sem szabad húzni-halasztani a doleot és nem lehet a rendes bürokratikus úton keresz tülvinni a programmot. Az elmúlt hetek megmutatták, hogy a milliárdos beruházási javaslatot, a korszakalkotó társadalmi javaslatokat órák, napok alatt le lehetett tárgyalni a képviselőházban. Nem tudom tehát elképzelni, miért ne volna lehetséges ilyen intézkedések letárgyalása és megvalósítása, amelyek a mi niszterelnök úr programúi jában benne vam.ak. A milliárdos javaslat végrehajtásának is tempót kell diktálni, (vitéz br. Roszner István: Meglesz!) mert ha hetekig és hónapokig húzó dik még ennek a milliárdos beruházásnak^ a megindítása, akkor nem hiszem, hogy elkerüihető lesz ebben az országban egy társadalmi katasztrófa. Voltam bátor egyszer már utalni itt arra, hogy még a pénz befolyása, a kölcsön felvétele, a vagyondézsrna lerovása «lőtt is meg lehet indítani a beruházásokat olyan módszerrel, ahogyan az útépítések költségeit a hadügyi és egyéb katonai kiadásokat is hosszú esztendők óta állami bonokkal fizeti az állam, illetőleg a kereskedelmi és a hon ve delmi minisztérium. Nem tudom, miért ; ne akarna a magyar ipar és a magyar hitelélet rövid időre háromhónapos hitelt biztosítani pl. annak érdekében, hogy a milliárdos berubá zási javaslat munkálatai végre meginduljanak. Semmi mást nem tartok olyan fontosnak, mint azt, hogy végre meginduljon a vérkeringés ebben a gutaütött gazdasági állapotban. Még egyszer — talán századszor — figyelmez tetem a kormányt, hogy nem lehet várni, inert már csak hónapok, hetek, napok vagy órák állanak rendelkezésre. T. Képviselőház! A következő probléma amelyet fel akarok vetni, a gazdasági helyzet. Mindenki tudja, hogy minden meg van bénulva. Soha kormánynak még annyi lehetősége nem volt arra, hogy gazdasági téren sikereket elérjen, mint az Imrédy-kormánynak. De ha ezt akarja, akkor bátran, tartózkodás nélkül hozzá kell nyúlnia azokhoz a kérdésekhez, amelyeket a miniszterelnök úr felvetett- Nem tűr halasztást a földkérdés sem, amelynek valamilyen megoldását akár a miniszterelnök úr által említett formában, akár más formában évek óta kétségbeesve várja az ország. A földhitel sem indulhat meg addig, amíg bdzonytalansáig van ebben a kérdésben. Nem lehet a tömegeiknek megmagyarázni, hogy amikor körülöttünk minden állaimban már régen elfelejtették a