Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. tenni, ami 48 százalékot jelent, tehát az összes kiadásoknak közel 50 százalékát. Érdekes, hogy a személyi járandóságok 1924-ben a költségvetés 33*5 százalékát tették ki, a jövő esz^ tendőben^ pedig csak 29 százalékát fogják kitenni. Látnivaló a visszaesés,. Ezzel szemben 1924-ben, tehát ia triiainoná: békeszerződéshez meglehetősen közeli időpontban a nyugdijak az egész költségvetésnek 12'8%-át tették ki, ima pedig 1

19% -át. Ebből nyilvánvaló, hogy az állami életben produktív .munkát már nem végző nyugdíjasok aránytalanul nagyobb teherrel sujtiják a gazdasági életet, imint a munkában lévő, dolgozó állami tisztviselők, ami természetszerűleg megbosszulja magát. Ha ezekhez Í'Z óriási összegekhez, 640 millió pengőt kitevő állami személyi járandóságokhoz; még hozzávesszük a városoknak és megyéknek ^ legalább 100 millió pengőt kitevő személyi járandóságait, akkor képet kaptunk arról, milyen óriási összeggel terheli a gazdasági életet az állami. a városi és a vármegyei apparátusnak, a bürokráciának eltartása. Aki a közigazgatás kérdését, az^ állami és városi bürokrácia kérdését vizsgálja, r igen furcsa dilemmába kerül. Meg kell állapítania, hogy a magyar gazdasági élethez viszonyítva ennek az apparátusnak fenntartása szörnyű sokba kerül, az összeg túlmagas; de ugyanakkor meg kell állapítania azt is

% hogy a tisztviselők fizetése nagyon csekély és nagyon alacsony. Nem lehet elzárkóznia az elől, hogy lelkiismeretesen ne figyelmeztesse az ember a kormányt százszor és százszor arra, hogy csak rendesen és jól fizetett tisztviselői kartól lehet gyors, ipontos és korrupciómentes közigazgatást várni. Szerény nézetem szerint inkább kevesebb, de jól fizetett tisztviselőt tartson az állam- Hiszen ennek az egész problémának második rákfenéje az, hogy a^ sok tisztviselő egy olyan bürokratikus szövevénnyel és hálózattal nehezedik rá a magyar életre, amelyet az elbírni alig tud. A bürokrácia túl van dimenzionálva. Evek óta tartó racionalizálásig ígéretek dacára, a racionalizálási bizottság és tanácsok működése dacára azt kell látnunk, bogy egyre jobban túlteng ez a bürokrácia, hogy egyre több kézen megy át imánden akta; hogy mindennap újabb és újabb intézkedések vannak, amelyekkel vagy amelyekkel kapcsolatban a bürokrácia megnehezíti a szabad életet. Azt kell látnunk, bogy a bürokrácia beleszólást kér és kap a legkisebb személyi, a legkisebb magánügyekbe, és azt kell látnunk, hogy ma már egy-egy aktát 40—50 íróasztalon tologatnak ide-oda, úgyhogy ha valakinek ügyesbajos dolga van a igatóságokkal, valóban kétségbe kell esnie addig, amíg csak" egy aktát is megtalálnak. A bürokráciának ez a túltengése, méltóztassanak elhinni, szüli elsősorban a protekciózást és a korrupciót az országban és ezen változtatni semmiféle rendelettel, semmiféle intézkedéssel nem lehet addig, amíg a kormány az egész vonalon nem vezeti be az egyéni felelősség elvét. Amikor meg kell állapítanunk a bürokráciának ezt a túldimenzionáltságát, ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy a másik oldalon viszont a fiatalság problémájának megoldásához bizony segítségül kell venni a fiatalságnak, a feltörekvő, e az iskolák padjaiból újonnan kijövő fiatalságnak az állami, a városi és a vármegyei intézményeknél való elhelyezését is- Nagy és igazán mondom, nehéz probléma ez, és könnyen a demagógia vádja érülése 1938 május %^-êm,, kedden. 155 i heti azt, aki az ebben a problémában látszó elj lenmondást felveti anélkül, hogy annak megoldását ne próbálná legalább megkeresni. T. Képviselőház! Nyilvánvaló, hogy a régi utakon nem lehet ezt a problémát megoldani, hanem csak akkor, ha úij; államszervezésre határozza el magát a kormány, ha új és nagyarányú feladatok megoldására határozza el magát* ha nem az aktákat nézik és nem az agendákat követik nyomon, hanem ha egészen új feladatkörbe állítják be a magyar köztisztviselői kart. Egyszerűsíteni kell a feladatköröket, össze kell vonni ügyköröket, az egyéni felelősség bevezetésével meg kell állapítani a legjobban minősített tisztviselők sorozatát és kevesebb tisztviselővel, egyszerűbb eljárással kell intézni az ügyeket. Az ilymódon feleslegessé váló tisztviselői kart nem lehet elbocsátani, ilyenre senki sem gondol, hanem új feladatköröket „ kell számára kiszabni. Méltóztassék elhinni, t Képviselőház, hogy az új feladatkörök száza és ezre van itt, ímert nincs még egy ország Európában, ahol annyi cselekednivaló volna, különösen falun, vidéken, mint nálunk. Sok ezer falu van Magyarországon, ahol nincs orvos, ahol nincs patika, nincs műszaki szolgálat. Sok ezer község van Magyarországon, ahol a jegyzők képtelenek ellátni a feladatukat, ahová tehát mindenütt be lehetne iállítani a felszabaduló tisztviselők nagy »részét, akik nevelhetnék, vezethetnék, kiszolgálhatnák a népet. Egy ilyen nagy közigazgatási programm keresztülviteléhez kétségkívül igen erős kéz kell, mert természetes, hogy a bürokrácia minden lényeges változtatással és módosítással szembeszáll. A második probléma, amelyet fel akarok vetni, az ország társadalmának helyzete. Sajnos, olyan tömegnyomorról kell beszélnie annak, aki ehhez a kérdéshez hozzányúl, amit az, aki nem. járja a falut és nem járja a nagy városok perifériáit, nem is tud elképzelni. A falukutatás divatossá vált az utóbbi hón apók ban, de a nagyvárosok perifériáin óriási tömegekben, 10—20—30.000-es tömegekben összezsúfoltan élő emberek nyomortanyáinak ismertetésével, sajnos, kevesen foglalkoznak, pedig — méltóztassanak^ elhinni. — érdemes volna a képviselőháznak és a kormánynak különös figyelmet szentelnie ennek a kérdésnek. Valóban érthetetlen, hogy az ilyen nagy tömegekben Összezsúfolt, a városokat gyűrűképpen körülvevő proletár nyomortanyákon hogyan élhetnek emberek. Hihetetlen, hogy tömegével, százával akadnak olyanok, akik aznap nem tudtak gyermekeiknek enni adni. aki<k nem tudták a lakásukat, a szobájukat fűteni, akik szükséglakásban lanak és örülnek, hogy ott lakhatnak, mert mellettük, a szomszédságukban hetek és hónapok óta esőben fagyban, szélben, kisgyermekes családok laknak kint a földön az utcán, a kertekben és az udvarokbanUgyancsak divatos dolog ma családvédelemről, divatos dolog népi politikáról beszélni. De ha ugyanakkor a tömegek tízezrei és tízezrei a legkétségbeejtőbb nyomorban, szegénységben és nincstelenségben élnek évek óta és emég treményük sincs arra, hogy más kenyérihez jussanak, imint az ínségakció kenyeréhez, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy ez a tömegnyomor rányomja a bélyegét az ország I társadalmi helyzetére és ne méltóztassék csoj dálkozni azon, hogy az emberek nagy tömegén egyre jobban úrrá lesz az elkeseredés, sőt a keserűség kirobbanással fenyeget- (vitéz br.