Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

148 Az országgyűlés képviselőházának 319. niszter urat, hogy legalább Baranyában, mondjuk Pécsett, vagy Tolnamegyében, Szekszárdon, állítson fel ilyen egyéves tanfolyamot, mivel ebben a vármegyében lakik aránylag a legtöbb kisebbség. Akkor azután néhány év alatt teljesen kiképzett és a német nyelven tökéletesen tudó tanítói kar fog majd a németnyelvű községekbe kikerülni, akikkel a nép teljes megelégedésére lehet dolgozni és akik anyanyelvükön igaz hazafiakká és hazájukért lelkesedő polgárokká tudják nevelni a rájuk bízott ifjúságot. Jól tudom, hogy a kisebbségi nyelv intenzivebb tanítása kettős munkát jelent a tanítók számára, akik amúgyis túl vannak terhelve munkával, de ahogy én a tanítókat ismerem, ezt a munkatöbbletet, ha a haza vagy a nemzet érdekében áll, mint ahogy áll, szívesen vállalják. A kultuszminiszter úrnak azonban talán valami módot kellene találnia, hogy bizonyos fizetés többletet adjanak azoknak a tanítóknak, akik kettős munkát végeznek. Kérem az igen t. kultuszminiszter urat, szíveskedjék mindent elkövetni, hogy ez a kisebbségi nyelvkérdés minden községben, ahol még nincsen megoldva, komoly megoldást nyerjen. Merem állítani a magyarországi németség nevében, hogy ez csak haszonnal járna és ha a kultuszminiszter úr ennek érvényt szerez, a hazai németség- a jövőben még nagyobb áldozatkészséggel és lelkesedéssel áll abban a harciban, amelyet azért vívunk, hogy ezt a kis országot ismét naggyá, gazdaggá és boldogabbá tegyük. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Előttem szólott t. kénviselőtársam okfejtéseivel, amelyet a családvédelem kérdésében terjesztett elő, teljes egészében egyetértek. Igen t. képviselőtársam a gazdatársadalomról beszélt meglepő objektivitással és alapos ismerettel és — ezt meg kell állapítanom jóleső érzéssel — megtalálta mint ellenzéki képviselő is, ahová jómagam is tartozom, azt a hangot és azt a határt, ameddig ma ebben a súlyos gazdasági helyzetben ennek az országnak el lehet mennie. En maid beszédem folyamán egy más társadalmi réteff kérdésével kívánok foerlalkoznl, de ezt megelőzőleg be kell ^jelentenem pártom nevében, hogy a költségvetést, amelyet az igen t. kormány a Ház elé terjesztett, mi elfogadjuk; elfogadjuk pedis* azért, mert a kormány útiába akadályt gördíteni nem akarunk, a kormány munkáját nem akarjuk megnehezíteni. De elfogadjuk azért is, mert az igen t. kormány bemutatkozó beszédéből azt következtetjük és reméljük, mégpedig jog'gal, hogy a kormány olyan intézkedésekkel fog jönni, amelyek, Kiint az eddigi idő mutatta, ebben az országban továbbra is rendet fognak teremteni, meg fogják szüntetni azt a bizonytalanságot, amely a lelkekeket egyes vonatkozásokban mar szinte tűrhetetlenül megszállta. Várjuk és bizton reméljük, hogy ennek a kormánynak bemutatkozása után a miniszterelnök úron át az egyes tárcákon keresztül végig mindazok az intézkedések me^ fognak történni, amelyek ennek az országnak gazdasági helyzetét javítani fogják s az állam egyes társadalmi osztályaiüMs'C 1938 május 2U-én, kedden* nak, azok tagjainak megélhetését jobbá fogják tenni. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde kell, hogy minden a hazáért aggódó lelket mélyen érintsen, mint ahogy mélyen is érint. Az igen t. miniszterelnök úr a programmjában elmondotta mindazt, ami nemcsak az ő oldaláról, de innen az ellenzékről is régi vágyunk, a kereszténypárt Programmjának nagy részét magában foglalja, amely kívánságokat, óhajokat mi olyan régen és annyiszor sürgettünk itt a Háziban, mi tehát azokat csak melegen, együttérzéssel üdvözöljük. Üdvözöljük azt a bejelentést, hogy az igen t. kormány ezeket a nagy súlyos problémákat, ha esetleg nehézséggel is jár, igyekszik megvalósítani. A miniszterelnök úr beszédét nem kísérte görögtűz és mégis világos volt a beszéde. A miniszterelnök úr beszédében nem volt hangos es mégis az egész ország meghallotta A miniszterelnök úr vállakat akart megrázni, ahogy o mondotta és helyette becsületes magyar hazafiak lelkét rázta meg, ezek a becsületes hazafias lelkek tudják, hogy a miniszterelnök úr és a kormány Programm jávai szemben a Házban es a Házon kívül mit kell tenni. A miniszterelnök úr — .és ezt csak jóleső érzéssel kell megállapítanom — a Házon kívül, amikor még nem volt a kormány tagja s a politikától távol állott, hasonló gondolatkörben tartott egy beszédet. Erre felfigyeltünk és azt hiszem, igen sokan mások is felfigyeltek az országban. Ugyanebben a gondolatkörben, ebben a keresztény, jobboldali, szociális gondolatkörben tartotta meg itt expozéját és bennünk felmerül az a kérdés, vájjon mikor volt a miniszterelnök úr nagyobb, amikor felelősség nélkül a Házon kívüli nyugalmat veszélyeztető tömegekkel szemben, vagy felelősséggel a Házon belül a pártokkal szemben mondotta meg a maga véleményét. Azt hiszem, az utóbbi esetbem A miniszterelnök úr első csatáját -megnyerte, de nemi azért, mert őszinte és kemény volt a rendbontókkal és az illegális alakulásokkal szemben, hanem szerintem azért, mert hívő és alázatos volt az Úristenhez a miniszterelnöki székben, amit magyar miniszterelnöktől ilyen mértékben és formában nem hallottunk és nem láttunk. Erélye imponál, alázatos sága tiszteletet parancsol iránta s a kormány iránt és támogatást az ő ilyen munkásságának, ígérjük, hogy amikor a miniszterelnök úr és kormánya ezen az alkotó úton fog tovább haladni, a magunk részéről nemcsak hogy akadályokat nem fogunk elibe gördíteni, hanem teljes erővel támogatjuk azt az elgondolást, amelyet — a mi pártunk programúi ja is — az igen t- kormány expozéjában volt szíves kifejezésre juttatni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben a lelkeket valahogy bizonyos nyugtalanság szállotta megi Darányi Kálmán volt miniszterelnök úr azt^ mondotta, hogy a nyugtalanság megszüntetésének, a rend fokozottabb fenntartásának kötelessége rendészeti kérdés. Igen, rendészeti kérdés és mi a volt belügyi kormányzatot tettliïk s tesszük felelőssé azért, hogy a nyugtalanság olyan hosszú ideig tartott és mi seim természetesebb, mint az, hogy a belügyi kormányzatnak, a belügyminiszter úrnak, aki a maga helyén ebben a vonatkozásban nem tudott kellő erélyt mutatni és kellő eredményt elérni, a konzekvenciákat le kellett vonnia. Nem volnék azonban objektív ember, ha nem