Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

148 Az országgyűlés képviselőházának 319. niszter urat, hogy legalább Baranyában, mond­juk Pécsett, vagy Tolnamegyében, Szekszárdon, állítson fel ilyen egyéves tanfolyamot, mivel ebben a vármegyében lakik aránylag a legtöbb kisebbség. Akkor azután néhány év alatt telje­sen kiképzett és a német nyelven tökéletesen tudó tanítói kar fog majd a németnyelvű köz­ségekbe kikerülni, akikkel a nép teljes meg­elégedésére lehet dolgozni és akik anyanyelvü­kön igaz hazafiakká és hazájukért lelkesedő polgárokká tudják nevelni a rájuk bízott ifjú­ságot. Jól tudom, hogy a kisebbségi nyelv in­tenzivebb tanítása kettős munkát jelent a taní­tók számára, akik amúgyis túl vannak terhelve munkával, de ahogy én a tanítókat ismerem, ezt a munkatöbbletet, ha a haza vagy a nem­zet érdekében áll, mint ahogy áll, szívesen vállalják. A kultuszminiszter úrnak azonban talán valami módot kellene találnia, hogy bi­zonyos fizetés többletet adjanak azoknak a ta­nítóknak, akik kettős munkát végeznek. Ké­rem az igen t. kultuszminiszter urat, szíves­kedjék mindent elkövetni, hogy ez a kisebbségi nyelvkérdés minden községben, ahol még nin­csen megoldva, komoly megoldást nyerjen. Merem állítani a magyarországi németség ne­vében, hogy ez csak haszonnal járna és ha a kultuszminiszter úr ennek érvényt szerez, a hazai németség- a jövőben még nagyobb ál­dozatkészséggel és lelkesedéssel áll abban a harciban, amelyet azért vívunk, hogy ezt a kis országot ismét naggyá, gazdaggá és boldo­gabbá tegyük. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Homonnay Ti­vadar! Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Előt­tem szólott t. kénviselőtársam okfejtéseivel, amelyet a családvédelem kérdésében terjesztett elő, teljes egészében egyetértek. Igen t. képvi­selőtársam a gazdatársadalomról beszélt meg­lepő objektivitással és alapos ismerettel és — ezt meg kell állapítanom jóleső érzéssel — megtalálta mint ellenzéki képviselő is, ahová jómagam is tartozom, azt a hangot és azt a határt, ameddig ma ebben a súlyos gazdasági helyzetben ennek az országnak el lehet men­nie. En maid beszédem folyamán egy más tár­sadalmi réteff kérdésével kívánok foerlalkoznl, de ezt megelőzőleg be kell ^jelentenem pártom nevében, hogy a költségvetést, amelyet az igen t. kormány a Ház elé terjesztett, mi elfogad­juk; elfogadjuk pedis* azért, mert a kormány útiába akadályt gördíteni nem akarunk, a kor­mány munkáját nem akarjuk megnehezíteni. De elfogadjuk azért is, mert az igen t. kor­mány bemutatkozó beszédéből azt következtet­jük és reméljük, mégpedig jog'gal, hogy a kor­mány olyan intézkedésekkel fog jönni, ame­lyek, Kiint az eddigi idő mutatta, ebben az or­szágban továbbra is rendet fognak teremteni, meg fogják szüntetni azt a bizonytalanságot, amely a lelkekeket egyes vonatkozásokban mar szinte tűrhetetlenül megszállta. Várjuk és biz­ton reméljük, hogy ennek a kormánynak bemu­tatkozása után a miniszterelnök úron át az egyes tárcákon keresztül végig mindazok az intézkedések me^ fognak történni, amelyek en­nek az országnak gazdasági helyzetét javítani fogják s az állam egyes társadalmi osztályai­üMs'C 1938 május 2U-én, kedden* nak, azok tagjainak megélhetését jobbá fogják tenni. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde kell, hogy minden a hazáért aggódó lelket mé­lyen érintsen, mint ahogy mélyen is érint. Az igen t. miniszterelnök úr a programmjában el­mondotta mindazt, ami nemcsak az ő oldaláról, de innen az ellenzékről is régi vágyunk, a ke­reszténypárt Programmjának nagy részét ma­gában foglalja, amely kívánságokat, óhajokat mi olyan régen és annyiszor sürgettünk itt a Háziban, mi tehát azokat csak melegen, együtt­érzéssel üdvözöljük. Üdvözöljük azt a bejelen­tést, hogy az igen t. kormány ezeket a nagy súlyos problémákat, ha esetleg nehézséggel is jár, igyekszik megvalósítani. A miniszterelnök úr beszédét nem kísérte görögtűz és mégis világos volt a beszéde. A miniszterelnök úr beszédében nem volt hangos es mégis az egész ország meghallotta A minisz­terelnök úr vállakat akart megrázni, ahogy o mondotta és helyette becsületes magyar ha­zafiak lelkét rázta meg, ezek a becsületes haza­fias lelkek tudják, hogy a miniszterelnök úr és a kormány Programm jávai szemben a Házban es a Házon kívül mit kell tenni. A miniszter­elnök úr — .és ezt csak jóleső érzéssel kell megállapítanom — a Házon kívül, amikor még nem volt a kormány tagja s a politikától tá­vol állott, hasonló gondolatkörben tartott egy beszédet. Erre felfigyeltünk és azt hiszem, igen sokan mások is felfigyeltek az országban. Ugyanebben a gondolatkörben, ebben a ke­resztény, jobboldali, szociális gondolatkörben tartotta meg itt expozéját és bennünk felme­rül az a kérdés, vájjon mikor volt a minisz­terelnök úr nagyobb, amikor felelősség nélkül a Házon kívüli nyugalmat veszélyeztető töme­gekkel szemben, vagy felelősséggel a Házon belül a pártokkal szemben mondotta meg a maga véleményét. Azt hiszem, az utóbbi eset­bem A miniszterelnök úr első csatáját -meg­nyerte, de nemi azért, mert őszinte és kemény volt a rendbontókkal és az illegális alakulá­sokkal szemben, hanem szerintem azért, mert hívő és alázatos volt az Úristenhez a minisz­terelnöki székben, amit magyar miniszterel­nöktől ilyen mértékben és formában nem hal­lottunk és nem láttunk. Erélye imponál, alá­zatos sága tiszteletet parancsol iránta s a kor­mány iránt és támogatást az ő ilyen munkás­ságának, ígérjük, hogy amikor a miniszterel­nök úr és kormánya ezen az alkotó úton fog tovább haladni, a magunk részéről nemcsak hogy akadályokat nem fogunk elibe gördíteni, hanem teljes erővel támogatjuk azt az elgondo­lást, amelyet — a mi pártunk programúi ja is — az igen t- kormány expozéjában volt szíves kifejezésre juttatni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben a lelke­ket valahogy bizonyos nyugtalanság szállotta megi Darányi Kálmán volt miniszterelnök úr azt^ mondotta, hogy a nyugtalanság megszün­tetésének, a rend fokozottabb fenntartásának kötelessége rendészeti kérdés. Igen, rendészeti kérdés és mi a volt belügyi kormányzatot tet­tliïk s tesszük felelőssé azért, hogy a nyugta­lanság olyan hosszú ideig tartott és mi seim természetesebb, mint az, hogy a belügyi kor­mányzatnak, a belügyminiszter úrnak, aki a maga helyén ebben a vonatkozásban nem tu­dott kellő erélyt mutatni és kellő eredményt elérni, a konzekvenciákat le kellett vonnia. Nem volnék azonban objektív ember, ha nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom