Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. az én pártommal együtt. Ha ez így van, akkor kérdem, mi állja ennek útját? Valamiképpen oldjuk meg ezt a kérdést és tegyük biztosabbá a 250.000 szegény helyzetben lévő magyar kisiparos Öreg korát. Örömmel hallottam Imrédy miniszterelnök ur programmjában a munkaközvetítés államosítását. Örülök ennek, mert én, iaki sokat járok kinn az életben, tudom- hogy a szociáldemokrata szakszervezetek hatalmát mindig az tartotta fenn, hogy a munkaközvetítést a kezükben tartották, Ennek révén tudták munkához, kenyérhez juttatni az embereket. Ha egy ember nekik nem tetszett, vagy nem úgy működött, mondjuk, politikai szempontból, ahogy nekik tetszett volna, akkor egyszerűen kiemelték a munkából és helyébe közvetítés útján másikat tettek. Az állami munkaközvetítés nagyon fontos közgazdasági kérdés és ezért kérem t. képviselőtársaimat, a t. Házat és a kormányt, hogy minél előbb oldjuk meg ezt a kérdést, mert annál 'előbb tudjuk a szociáldemokraták hatalmát megtörni. (Helyeslés jobb felől.) Függetlenné kell tenni a munkást a szakszervezetek terrorjától és a munka szabadságát törvényesen biztosítani kell. Erre vonatkozóan is van a kormányműt egy tervezete; szeretném, ha minél előbb idejönne vele. hogy ne lehessen egyetlenegy munkást sem megfosztani kenyerétől azért, mert nem szim patizál annak a szakszervezetnek a politikájával, amely őt elhelyezte. Éppen csak meg akarom említeni, hogy bevált a kormánynak az az intézkedése, amellyel a minimális munkaibér és a munkaidő kérdését szabályozta. Látjuk, hogy a gazdasági életben milyen egészséges gondolatokkal telített törvényeket lehet hozni, úgy, hogy a termelést nem is dárgítjuk meg nagyon, amellett a munkásság, a kisemberek, életszínvonalát emeljük, emberhez méltó módon rendezzük munkaviszonyaikat és nem engedjük kiuzsoráztatni nagyon sokszor lelketlen tőkésektől. hanem módot adunk arra, hogy tisztességes módon tudja a munkás leélni életét. Éppen ilyen örömmel üdvözlöm a kamarai rendszer kiépítését is, amit a koirunánvelnök úr szintén bejelentett. Minden foglalkozási ágnak legyen meg a maga kamarája. Bemélem, hogy az elsők egyike a kézműiparosok kamarája l&sz, hogy a kézműipárosok is tudják kamarájuk segítségével nehéz anyagi helvzetüket enyhíteni. Ezt már évtizedek óta kérjük, de ez a kérdés az Ipartestületek Országos Központjának felállításával elodázódott. Most, hogy a miniszterelnök úr ezt programon jáb a vette, meggyőződésem, hogy rövid időn belül meg is csináljaCsak nagyon röviden említem meg a közmunkák és a közszállítások kérdését. Látjuk, hogy egyes hatóságok szívesebben adják ki a közimiunkákat, a közszállításokat nagyvállalkozóknak, mert így kevesebb az adminisztráció; kényelmesebb álláspontnak tartják azt, ha egy emberrel vannak összeköttetésben, mintha a közmunkát felaprózzák és több embernek juttatják. De nemzeti szempontból inkább vállalni kell a töibbimunkát, a dolog kényelmetlenebb részét, mert ez a kisegyedeknek, a tömegeknek nyújt kenyeret, már pedig ez az igazi nemzeti politika. Még csak a kisiparosok hitelkérdését említem meg. Ezt is meg kell oldani úgy, hogy a belső fedezeten kívül személyi hiteleket is kell adnunk. Tudjuk azt, hogy a kisipari hitelnyújtás terén körülbelül 22 millió pengőt ülése 1938 május H-én, kedden. 143 juttatnak az ország kisiparosságának. Ez a hitelkeret kimerült, sajnos, azonban nem tudtak hitelhez jutni azok a kisiparosok, akiknek nincs ingatlanuk vagy ilyennel rendelkező kezesük, éppen ezért szükséges volna a személyi hitelek kiépítése. A kormány ezen a téren is megfelelő megoldást kezdeményezett. Eddig 1,200.000 pengő az az összeg, amelyet — maximum 200 pengős tételekben — a kisiparosoknak juttattak. Arra kérem a kormányzatot, hogy ezt a részt, amelyet a legkisebb, a legszegényebb iparosoknak juttat, a személyi hitellel bővítse, fejlessze ki a közeljövőben. A közelmúlt hónapokban bevezette az iparügyi miniszter úr a középlejáratú hiteleket és e középlejáratú hitelek révén egy pár millió pengő már eljutott a középiparosokhoz. Ez is olyan fontos kérdés, amelynek megoldásával a gazdasági élet részére bizonyos erőteljes segítséget tudunk nyújtani. Örvendetes külkereskedelmi mérlegünk javulása. Azt látom, hogy külkereskedelmünK 50%-át a német birodalommal bonyolítjuk le. Ha ennek a mérlegnek egyes részleteit nézem, akkor azt látom, hogy 1929-ben a mai német birodalom, tehát Ausztriát is hozzászámítva, behozatalunk és kivitelünk 376%-át bonyolította le, ma pedig 44"9%-át. A német birodalom az 5886 millió pengős teljes kivitelből 2411 millió pengő erejéig vett részt. Azt látjuk _tehát, hogy 1937-ben a magyar mezőgazdasági termelésnek több mint 50%-át _vette < fel a német és osztrák piac és ipari kivitelünk legnagyobb része is odament* úgy, hogy a német birodalom ipari kivitelünknek 325%-át vette fel. Ebből azt látjuk, hogy a német piac a magyar exportcikkek helyén a legelsői helyen áll, igyekeznünk kell tehát, hogy ezt kiépítsük,, naggyá tegyük és különösen most, amikor úgyszólván teljesen ráijuk vagyunk utalva, ne rontsuk el azt a jó viszonyt, amelyben eddig voltunk Németországgal, sőt ellenkezőleg, azt erősítsük. (Alföídy Béla: Nagyon okos beszéd! Ez még nem jelent behódolást!) (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el.) Még egy kérdést kell megemlítenem, ez^ pedig a munkaalkalmak gyarapítása. Már évek óta bevezettetett és mindig prolongáltatott a rendkívüli házadómentesség és pedig 15 évi teljes mentesség és további 10 évig 50%-os hazadómentesség. Ez azonban a fővárosnak és egy-két vidéki városnak csak a legifőbb részeire terjed ki. Arra kérem, a kormányt, hogy különösen most- amikor az építkezések megálltak, járjon elől jó példával, terjessze ki a házadómentességet mind a fővárosnak, mind a vidéki városoknak nagyohb részére is. Itt van például az én kerületem. A Józsefvárosban és a Ferencvárosban ezrei és ezrei vannak az elhanyagolt épületeknek. Miért nem lehet ott új építkezéseket látni 1 ? Azért, mert arra a területre nem terjed ki a házadómeptesség.azon a területen nagy telkek vannak és nem fizetődik ki senki számára, hogy a nagy telkekre uj házakat építsen. Kérem tehát, hogy a hazadomentességet terjesszék ki ezekre a területekre is, hogy a rozoga földszintes viskók eltűnjenek. A családi házak építőinek eddig 15 éves adómentességet adtak, de csak abban az esetben, ha az illető olyan helyre épített, ahol már minden közmű megvan. Tudom, hosry nem lehet rendszertelenül építeni, de talán rayonírozni kellene bizonyos helyeket, amelye23^
