Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

144 Az országgyűlés képviselőházának 319 ken a közművek talán még nincsenek teljes 100. százalékban kiépítve és engedélyezni kellene ott is a családi házak építői részére a házadómentességet. Ezáltal az építőipar foglalkoztatáshoz jutna, minthogy pedig az építőipar kulcsipar, egyszersmint körülbelül 25 iparág foglalkoztatását tudnók előmozdítani. A házadómentesség megadásán kívül még egy másik kötelessége is van a kormánynak, amely kötelesség le van fektetve az 1930:XI. tc-ben, s ez az, hogy a Ház annakidején Horthy Miklós kormányzó úr ő főméltóságának jubileuma alkalmából a kőbányai Óhegyen 1000 ház építését határozta el. Fedezetül az Oti. öregségi biztosítás alapját jelölték ki. Nagyon csodálom, hogy eddig nem kezdődött meg az építkezés, mert ez az öregségi alap már meglehetősen felduzzadt, nem lehet tehát azzal védekezni, hogy nincs pénz erre a célra. A tőke igenis megvolna ennek az építkezésnek a megindítására, csak intézkednie kellene à kormánynak, hogy ezt az öregségi alapot igénybe vegyék a kijelölt területen ennek sa ezer háznak a felépítésére. Ha nem is egyszerre, de legalább részletekben épüljön fel ei a telep. Különösen most volna alkalmas e telep építésének elkezdése, amikor az épít kezes jóformán szünetel. Örömmel látom, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyát rendbehozta. Szerintem azonban a kormánynak arra is törekednie kell, hogy polgárainak háztartását is rendbehozza, mert csak úgy lesz biztosítható az államháztartás egyensúlya, ha a polgárok, az adófizető alanyok háztartási egyensúlya is rendben van; máskülönben ez a mai egyensúly nagyon labilis lesz és könnyen felborulhat^ Legyen erőteljes, vásárlóképes mezőgazdasági lakosság az ipari cikkek számára, ugyanakkor találjon felvevőpiacot a városokban a falu népének termeivénye. Zárjuk ki mindkét részben azokat a drágító tényezőket, amelyekről beszéltem, oldjuk meg azt a kérdést, hogy a fogyasztóhoz úgy az ipari, mint a mezőgazdasági cikkek rövid úton jussanak el. Ha a kormány ezt a kérdést meg tudja oldani, ezzel nagyon fontos közgazdasági kérdést old meg, ezzel az életet teszi olcsóbbá, a termelést fogja előmozdítani. Abban a reményben, hogy e költségvetés keretein belül a kormány szolgálni fogja azoknak a kérdéseknek az előbbrevitelét, amelyeket felsoroltam, a költségvetést általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Riesz Ádám! Riesz Ádám: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam a, kartelek bűneit sorolta fel. Teljesen egyetértek vele abban, hogy ezeket meg kell szüntetni. Beszéde további részében ß kisiparossággal foglalkozott és hangsúlyozta, hogy a kisiparosokon is segíteni kell. Ebben szintén százszázalékig egyetértek vele. Engedje meg a t. Ház, hogy én, mint gazda, főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozzam. A jelenlegi országgyűlés három éve ül együtt és immár negyedszer tárgyalja az ország költségvetését. Én minden alkalommal kötelességszerűleg és lelkiismeretemre hallgatva mindig hozzászóltam a költségvetéshez s minden alkalommal tárgyilagos megállapításokra és kritikára^ törekedtem. Mi most igen nehéz és komoly időket élünk, tehát meggondoltan, objektíven kell ülése 1938 május 2U-én, kedden, minden kérdést bonekés alá venni. Szerintem különösen most nem szabad személyi, vagy elkeseredett pártharcot űzni, amikor komoly kérdések és feladatok várnak megoldásra. Kérdé sek és feladatok, amelyek nem egyes osztályok felemelését, hanem egy egész nemzet talpraállítását célozzák. (Ügy van! Ügy van! bal felöl.) Nézetem szerint erősíteni kell a társadalmat: felemelni az elesetteket és minden becsületes magyar emibernek biztosítani a mindennapi kenyeret. (Tolnay-Knefély Ödön: Ott kell kezdeni!) Ha ez megtörténik, biztosra veszem, hogy nem frázisok után fognak futni az emberek, hanem minden dolgozó magyar ember követni fogja azt az eszmét, hallani fogja azt a nézetet, amely kialakítja a mi jobb jövőnket, a magyar jövőt. (Helyeslés balfelöl.) Reformmozgalmak láthatók ma mindenhol a szomszéd államokban. Lázas nyugtalanság van mindenhol és ez arra figyelmeztet bennünket, hogy minél előbb oldjuk meg saját problémáinkat, hogy ezt a kicsi-kis országot semmi veszély ne érje. Bevezetésül csak ezt a néhány mondatot kívántam elmondani. Legyen szabad most kitérnem egyes részletkérdésekre. Legégetőbb problémáink közé tartozik az úgynevezett földkérdés, amelyet feltétlenül meg kell oldanunk. Nálunk a föld oly aránytalanul van elosztva, hogy nem tudnék még egy országot említeni, ahol 9300O néíTzetkilométernyi területen annyi föld volna egyes emberek kezén, mint nálunk. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a nemzetet csak úgy tudjuk megerősíteni és felemelni, ha minél több törpebirtokos tud földhöz jutni. (Úgy van! Ügy van! bal felöl. — Dinnyés Lajos: Minek a hitbizományi Felesleges középkori intézmény!) Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet minden mezőgazdasággal foglalkozó egyént földhöz juttatni. De a mostani állapotokat még kevésbbé lehet fenntartani. Ha csak részben is levezetjük a nincstelenséget, már akor is segítettünk. A többieket pedig, akiket nem tudunk földhöz juttatni, a mezőgazdasági biztosítási alappal kell valahogyan segítem. Azt á 60 pengőt, amit most a^ kormány a mezőgazdasági munkásbiztosítás céljaira megállapított, kevésnek tartom és arra kérem a? igen t. kormányt, ha módjában áll, emelje fel ezt legalább 120 pengőre, hogy havonta legalább 10 pengő jusson annak a szegény, elöregedett munkáscsaládnak. (Gr. Festetics Domonkos: Fokozatosan emelkedik! Csak az első évben van így! Fel fogják emelni a juttatást 180 pengőre is! — Petro Kálmán: Hol van a kormányt — Czirják Antal: Hol van a Népi — Dinnyés Lajos: Legalább a tárcanélküli minisztert látnók itt! Annak nincs semmi munkája! — Derültség. — Petro Kálmán: Tárcája sincs! — Dinnyés Lajos: Most keresi a tárcáját a lolyosón! — vitéz Balogh Gábor (a baloldal felé): Ótt is elég gyérek a padok! — Czirják Antal: Aránylag többen!) Elnök: Csendet kérek RC^ viselő urak! Riesz Ádám: Ha egy szociálisan gondolkozó ember végiglapozza az 1

1935-ben megje lent gazdacímtárt és azt a részét nézi, amely az 500 holdon felüli birtokosokat sorolja fel, azt kell mondania: ez így nem maradhat, ezeii változtatni kell. Amikor minden európai államban, ahol annak szükségét látták, rendezték ezt a kérdést és amikor ebben az országban annyi nincstelen család van, nem tartom helyesnek és igazságosnak, hogy egyes embe-