Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. tését. (Ügy van! Ügy van! jobb felölj Megszűnt az ellenőrzés, amelynek kapcsán az idegen hatalmak által idedelegált úrnak jogában volt minden kérdésbe betekinteni, pedis: éppenúgy, amint minden családnak vannak belső titkai, a nagy családnak, a nemzetnek is vannak olyan kérdései, amelyeket nem akar a világ piacára teregetni, T. Képviselőház! Szerintem az elviselhetetlen magyar közterhek lebontása kell, hogy; az első lépés legyen. Különösen most kell a kormánynak erre nagy gondot fordítani, amikor már egyensiílyban van költségvetésünk. Azt hiszem, minden képviselőtársamnak elküldték — én megkaptam — a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének kérelmét, amelyben azt kérik, hogy a tisztviselőket érintő alkalmazotti különadót törölje el a^ kormány. Azt mondjak, hogy az elmúlt évben ugyanezt az, adót már mérsékelték, (Czirják Antal: Először a lisztforgalmi adót mérsékeljék! — Helyeslés jobbfelől. — Dinnyés Lajos: Miért nem töröljük el? Szavazzuk le a pénzügyminisztert!) de ez a mérséklés még mindig nem elegendő. Hangoztatják, hogy ennek az adónemnek bevezetése óta körülbelül 150 millió pengővel járultak 'hozzá az államháztartás szanálásához Mélyen t. Ház! Ha a kisalkalmazottaknak kis fizetésükbői is le kell adniok, akkor a kormánynak kötelessége, hogy elsősorban ezeknél a kisembereknél kezdje a magas adó- és közterhek lebontását. A kormányzat rámutat arra, hogy a költségvetés tételei azért is emelkednek, mert a közalkalmazottaknak és nyugdíjasoknak öt százalékkal emelte ebben az évben csökkentett fizetésüket, ez azonban még mindig olyan csekély összeg, ami alig érezteti hatását. Természetesen meg kell állapítani, hogy bár költségvetésileg jelentékeny, íbiszen 18 millió pengőt tesz ki, de egyedenkint ez alig érezhető. (Czirják Antal: Komoly családi pótlékot kellene adni!) T. Ház! Ernszt Sándor t. képviselőtársam a Házban több ízben megemlítette a takarékosságot és figyelmeztette a kormányzatot ennek szükségességére. (Dinnyés Lajos: Falrahányt borsó!) Vigyáznunk kell, hogy ott, ahol könyn y eket, keserveket nem érint a takarékosság, ott a lehetőség szerint takarékoskodjunk. Azt látjuk, hogy a költségvetés 1933 óta állandóan jelentékeny összeggel emelkedik. 679 millióról az előttünk fekvő költségvetési javaslat közigazgatási része már 848 millióra emelkedett. í Czirják Antal: Mi van az álláshalmozássai?) Nem tudom, hogy mennyi ebben az emelkedésben az az összeg, amivel könnyíteni lehetne éppen a legszegényebb néposztályon, t de helyesnek tartom, 'hogy a jövő évi költségvetésben kellő óvatossággal számolj a pénzügyminiszter úr, mert tényleg szükséges is a realitas alapján számolni, hiszen maga a jelentés is igazolja, hogy a javulás már az elmúlt évben is megtorpant, nem fokozódott az a javulás, amely pár évvel ezelőtt megindult és itt erős csökkenésre is lehet elkészülve. (Czirják Antal: Mégis 68 milióval több lesz az adó!) Rá fogok térni. Ez a csökkenés főleg a kisipari termelésnél érezhető már most is és itt bizony ennek r támogatásáról kell gondoskodni. Ez a termeléscsökkenés kihatással lesz a fogyasztásra is. A mai bevételi színvonal melleit gondoskodni kell tehát a közadók további mérsékléséről, a kis egyedek támogatásáról. A javaslat említi, hogy nagyobb kiadásokról kell gondoskodni szociális téren. Helyes, ezzel számolni kell, hiszen éppen ez az, ami a ülése 1988 május 24-én, kedden, 139 kisemberek támogatását jelenti. Említi, hogy a közalkalmazottak és nyugdíjasok illetményeinek felemeléséről is kell gondoskodni. Nagyobb közegészségügyi, kulturális, szociális és közgazdasági Programm megvalósítását tűzi ki céljául a javaslat. Éppen az, hogy ezt a költségvetést elfogadjuk és az a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, megszavazza, azért van, mert egyrészt a költségvetés egyensúlyban van, másrészt mert reméljük, hogy az a bevételi többlet, amely ebben az évben adódott és remélhetőleg adódni fog, tényle,g szociális kérdések rendezésére, tényleg a kisemberek felemelésére fog fordíttatni. (Czirják Antal: A költségvetés mindig egyensúlyban van, csak a zárszámadás nincs!) Az állami üzemeknél a költségvetés tétele 376 millióról felemelkedett 486 millióra. Ez is jelentékeny eredmény. Az üzemeknél nem lehet úgy számolni, mint a közigazgatásnál, mert az üzemeknek nagyobb foglalkoztatottsága, a több munka, tehát a bevételi többlet is hozzájárul ahhoz, hogy maga a kiadási tétel végeredményében emelkedik. Az előttünk fekvő költségvetési javaslat végösszege ma már az üzemeket és a közigazgatást együttvéve 1334 millió pengőt tesz ki. Megint felkerültünk arra a magaslatra, amelyen már vigyáznunk kell, nehogy túlterheljük az embereket, nehogy mind kiszivattyúzzuk a gazdasági életet jelentő értéket és éppen ezáltal azután lehetetlenné tegyük majd az adóalanyok számára az adófizetést, nehogy fizetésképtelenné tegyük őket. A jövő költségvetése tehát emelkedik, amint hogy emelkedik a költségvetés jóformán minden kiadási tétele is, kivéve az államadósságét, amely 33 millióval csökken. A legjelentékenyebben emelkedik a honvédelmi tárca kiadása, amit azt hiszem, mindnyájan szükségesnek tartunk. Ez ugyanis emelkedik 27'5 millióval, emelkedik továbbá a földmívelési tárca 8'3 millióval, az állami közigazgatás és a nyugellátás kiadás 65 millió pengővel. örvendetes dolog, hogy amíg a múlt évi költségvetésben az állami közigazgatásnál a hiány 165 millió pengő volt, az üzemeknél 515 millió pengő, vagyis együtt 68 millió pengő hiányt mutatott fel a költségvetés, addig az idei költségvetés a közigazgatásnál 30 1 millió többlettel záródik, az üzemeknél pedig a múlt évi 51*5 milliós deficit 30 millióra csökkent, így azután az együttes költségvetés végösszege 100.000 pengős többletet, vagyis szufficitet mutat fel. A beruházásoknál sajnos azt látjuk, hogy nemcsak stagnáció, hanem bizonyos tekintetben visszaesés is van. Ezt talán még lehet magyarázni azzal, hogy a költségvetési évvel párhuzamosan halad az ezermillió pengős beruházási terv, amelyet öt éven keresztül kell foganatosítani, így hát az a reményünk megvan, hogy a költségvetés beruházó tételei mellett pluszként jelentkező rendkívüli beruházás a magyar ipar és kereskedelem és így a munkásság megélhetését mégis javítani fogja. Azt mondotta a közbeszóló Czirják t. barátom, hogy az adók emelkednek. Tényleg elő van irányozva, hogy az egyenesadók 21 millió pengővel emelkednek, s összegükben 248-3 millió pengőt tesznek ki. A forgalmi adó 18-5 millióval emelkedik 139 millióra. (Czirják Antal: Elképzelhető ez?) Az illetékek 7-8 millióval emelkednek 1068 millióra. A fogyasztási adó
