Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
140 Az országgyűlés képviselőházának 319 ti millióval emelkedik 104 millióra. A vám- és dohányjövedék stb. emelkedésével együtt az összes adók 732 millióval emelkedve, 878'5 milliót fognak kitenni, ha ugyanez mind 1 be fog folyni. (Felkiáltások bal felől: Ha ugyan!) Akkor, amikor ilyen emelkedő tendenciát mer a kormányzat előirányozni, feltétlenül számolnia kell azzal is, hogy bizonyos kategóriáknál kezdje ,meg az adó leépítését, vagyis az adókönnyítést. örvendetes, mélyen t. Ház a nemzeti jöver delemnek emelkedése. A baj azonban az, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése egészségtelenül oszlik meg. Van egy kisebb réteg, amelynél halmozódik a jövedelem, viszont az ország lakosságának nagy része nem érzi, hogy a nemzeti jövedelem emelkedéséből neki is része van. Azt látjuk, hogy a nagy adózók egész névsora százezer pengőn felüli jövedelmet valí be, pedig tudjuk azt, hogy az adóbevallásnál nem szokták mindig az utolsó fillér jövedelmet j is bevallani. (Mozgás és zaj balfelöl.) Azt lá +- i juk, ihogy vannak hitbizományi családok, ahol j az egész család; egy-egy hitbizományt jelent, i Előttem van egy kimutatás. Azt látom öelőle. [ hogy a báró Hatvány-családnak hat tagja sze- i repel benne százezer pengőn felüli jövedelmet- ! kel, a Fellner-esaládnak négy vagy öt tagja j szinten százezer pengőn felüli jövedelmekkel ; van kimutatva. (Egy hang a baloldalon: Együtt?) Nem, külön, külön a család minden tagja. Megvan pontosan nálam, de nem akarom untatni a mélyen t. Házat a részletekkel De viszont lehetne itt egy egész sereg ember nevét felolvasni, akik még ebben a szegény, nyomorult, csonka országban is adóalapul töbü j mint 100.000 pengőt vallanak, be. Kérdezem I akkor, nem igaz-e az, hogy a nemzeti jövede- | lem egészségtelenül oszlik meg? (Ügy van! Ügy ! van! a középen.) Nem elege dhetnének-é meg, ! mondjuk, a felével vagy negyedrészével ezek j a vezetők? Az igy megtakarított összegből ; hány száz és ezer szegény családot tudnánk j jobban gondozni! (Haám Artúr: Progresszív adót!) Helyes közbeszóló képviselőtársamnak az az, álláspontja, hogy az adókivetésnél erősebb progresszivitást kell bevezetni. (Meizler Károly: Az örökösödési adónál!) Ugyanakkor állapíttassák meg egy egészséges létminimum is; létminimum ugyan van most i&j de mi, akik az adófelszólamlási bizottságban működünk, látjuik, hogy szegény, nyomorult embereket, akiknek sem ruhájuk, sem bóteivő falatjuk nincsen, meg kell adóztatni, mert ma már olyan csekély kis jövedelmei, keresetet is adóalapnak vesznek, amelyből nemhogy adót nem tudnak fizetni, hanem még kenyeret sem tudnak maguknak szerezni. (Brogli József: Azért kell az adóreform!) Tehát a létminimum emelését kérem a kormánytól, és ezt a gyakorlati élettel összhangban kell megállapítani. Az olyan létminimum, amelyhői nem lehet megélni, amelyből nem tudnak családot eltartani nevetséges. (Meizler Károly; Meg sem keresik!) Ne kelljen a sze; gény ember napi 'betevő falatjából is letörni egy darabot az állam részére. Többször hallottuk, hogy az erősebb váltakra akarják a terheket rárakni. Most eltávozott az előbbi pénzügyminiszter úr, de minthogy a kormány az előbbi kormány gazdaságpolitikáját tette magúévá, éhből kifolyólag remélem,^ hogy a kormányzat tényleg végre fogja hajtani azt a pénzügyi politikát, hogy erős vállakra tegye a terheket, amelyek teherbíróképesek is. viszont mentesíti a gyenge, szegény kisembereket. (Meizler Károly: Neülése 1938 május 24-én, kedden. héz ebben már bízni! Olyan régen igérikH Nem szabad csak hangoztatni a szociális elvet; a cselekedetekben is kell ezt érvényesíteni, és éppen itt felelek közbeszóló t. képviselőtársamnak, hogy a nagy családdal bíróknak kell nagyobb adókedvezményt adni. Tudom, hogy ma is van a gyermekek számarányához mérten adókedvezmény, de ez olyan kisméretű, hogy bizony itt a nagy családokat ezzel nem honorálják. (Meizler Károly: A medália semmi?) Szakítsunk a liberális gazdasági elmélettel, a kormány a kicsiknek nyújtson segítséget és ne a nagyoknak, mint ahogy látjuk például vámpolitikánkban is, hogy vámpolitikánk minden eredményét óriási nemzeti jövedelemként egynéhány nagyvállalkozó, a nagy gyáriparos élvezik és a fogyasztók milliói fizetik meg azt a túlnagy vámkedvezményt, azt a nagy, vámvédelmet, ameiyet manapság már nem volna szabad engedni. (Brogli József: Azért került ide a zsidójavaslat!) De számoljuk fel most már végre a kartelgazdasági rendszer hátrányait. Meddig tűrjök itt, hogy 400 kartel kiuzsorázza a magyar fogyasztóközönségetf Az árikormánybiz'tos működése érvényesüljön a karteláraknál. Már többször bejelentettem itt részletekben, _ hogy minden iparágban a gyári eladás kartelizálva van. Egyik előttem szólott t. képviselőtársain már említette a cukorfogyasztás csokikénését, pedig mindnyájan tudjuk, hogy a cukor menynyire szükséges, mégpedig feltétlenül szükséges az életfenntartáshoz. Azért vannak satnya gyermekek, gyenge, vézna fiatalok, mert, sajnos, a szülőknek nem adatott meg az, hogy úgy táplálják a gyermekeket, mint ahogy az szükséges volna. (Czirják Antal: De azért vannak erős Hatvanyak!) Meg kell előzni a bajt prevenciót kell a kormánynak bevezetni, mert egészséges nemzedéket csak jó táplálkozás révén lehet felnevelni. Sajnálom., hogy a kormánynak egy tagja sincsen jelen az ülésteremben. (Meizler Károly: Ez csak (költségvetési vita! Még á pótminiszter sincs itt!) En azt atjánlom, osszon ki a kormány párszáz vágón ingyeneukrot a legszegényebb osztályoknak, akik úgysem tudnák azt megvásárolni. Ezzel a cukorrépatermelőknek sem csökkenne a termésük s a cukorgyárak is jolbban volnának -foglalkoztatva. Csak a kormánynak kell egy kis áldozatot hozniia. A cukor amúgy is nagyon meg van adóztatva, hiszen több mint 60 fillér adó esik egy kiló cukorra. (Brogli József: A cukorgyár is meghozhatja ezt az áldozatot!) Ebből a konmá'ny adjon vissza valamit annak ü f szegény néprétegnek^ amely egyébként sem bírja a cukrot megvásárolni. Hallottuk, hogy exportáltunk cukrot, mert nagy cukorfelesleglülnk volt, és hallottuk, hogy^ 10 fillérért adták el külföldre a cukor kilóját ugyanakkor, amikor itt 1 pensrő 40 fillért kell fizetnie a szegény magyarnak egy kiló cukorért. (Drobni Lajos: Pontosan 12 fillérért adták!) Vagy 12 fillérért adták. Ha 12 fillérért fogják kilónként adni a szegény népnek, akkor a cukorfogyasztás is emelkedik majd. En nem a jobibsnédúaknak kérem ezt. ihanem a legszegényebh néprétegek számára. (Brogli József: De a cur korgyár is (hozzájárulhat ehhez, nemcsak a kormány! — Tóth Pál közbeszól.) Helyes, a többi táplálóanyagra is vonatkozzék ez; hiszen képviselőtársam, mint orvos, igazán nem fogja, elvitatni a tejnek, mint a lakosság egyik
