Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

136 Az országgyűlés képviselőházának 31 érteni. A miniszterelnök úr nemcsak másoktól kívánt őszinteséget, ő maga is nyíltan, őszintén beszélt, tekintet nélkül arra, hogy a Ház ezen vagy azon oldalának tetszik-e vagy sem. amit mond. A miniszterelnök úr világosan megmondotta, hogy keresztény, nemzeti és jobboldali politikát kíván folytatni. A keresztény politikával szemben, úgy, ahogy Irnrédy miniszterelnök úr értelmezte,, senkinek semmi kifogása nem lehet. Ismerem, a miniszterelnök nrat, tudom, hogy soha sem volt úgynevezett w

jelszókeresztény, aki másokkal szemben gyűlöletet hirdet a kereszténység örve alatt s akinek a közében a kereszténység másolk lebunkózására való fegyver. Hithű, vallásos ember, aki a keresztény politikát abban látja, hogy a keresztény erkölcs követelményeit érvényesítse a közélet minden vonatkozásában. Hogy nemzeti politikát hirdet a miniszterelnök úr, ez természetes, mert sem a kormányban, sem ebben a Házban nincsen helye annak, aki nem nemzeti alapon áll, (Br. Berg Miksa: Az tűnjön el a Házból.) •— az tűnjön el és szűnjön meg létezni — de ez a politika legyen minden vonatkozásában magyar nemzeti politika. Ma a nemzeti politika örve alatt sok mindenfélét folytatnak, ma a nemzeti jelszóba sok minden belefér.. Nem szeretném, ha a nemzeti, politikai jelszavak alatt a magyar nemzeti politika helyett egyes külföldön kitermelt nacionalizmusok lemásolása (Farkas István: Dugáru!) és különböző idegen országban gyártott dugáruk csempészése történnék. Azt tartjuk, hogy a különféle külföldről átvett^ eszmeáramlatok vagy intézmények meghonosításánál még a múltnál is jobban kell vigyázni arra, hogy azokat a magyar szellemhez, a. magyar tradíciókhoz-;, a magyar nemzetnek — hogy a múltkor tárgyalt törvényjavaslat gyönyörű magyarságával beszéljek — lelki habitusához idomítsuk. Minden olyan külföldi áramlatnak változtatás nélkül való átvétele, amely nem a magyar földben termett, amelyet tehát át kell idomítani a magyar habitushoz, még ha nacionalista jelszavak alatt jön is be, ha nacionalista irányzat termeivénye is, végeredményben nem a magyar nacionalizmus, a magyar nemzeti érzés megerősítéséhez, hanem annak meggyengítéséhez vezet. (Horváth Zoltán: Narancsfát nem lehet ideültetni!) Helyesen mondja képviselőtársam, mert nekünk intézményeinkben, életformáinkban, minden megnyilatkozásunkban magyarosaknak kell lennünk, ma hangsúlyozottabban magyarosabbaknak, mint voltunk azelőtt. Sőt én'nem bánnám, ha egy kicsit agresszív magyarok is lennénk, csak azt nem szabad belevinni a mi nacionalizmusunkba, aminek lényege nem magyar, sőt talán túlzás is. A magyar nacionalizmus sohasem volt más nemzetekkel szemben agresszív, mindig meg tudott férni a magyar nemzet fogalma az itt élő idegenajkú polgártársainkkal testvériségben, békességben és. amint a példák mutatják, ők mindig jó, hazafias és hű polgárai voltak az országnak. A imlaigyar nacionallztmus nem iirányul senki ellen, senkitől nem akarja elvenni sem vallását, sem meanzeitiiségét, csupán a»zt akarja, hoigy anilndienki, aki itt él, illeszkedjék • bele, a nemzeti gondolatiba, a neanizeti tradícióik és a magyar hazaszeretet keretei közé. Itt isimét rámutatok Huszár Aladárnak arra a hesaédér?', amelyet egyszer már idéztem., s amelyben^ azt mondta, hogy nieim magyar az, akinek lelkében idegen niemizet muzisiíkája szól. Idegen muzsika K ülése 1938 május 24-én, kedden, szól, legalábbis' az idegen muzsikának a visszhangját hallóim nagyon sok olyan bejelentett intézkedésiben, amelyet a miniszterelnök úr 'bemutatkozó heszédében,, iigaz, hogy csak nagy általánosiságlban, hangoztatott. Tudom, hogy a miniszterelnök úr a magyar nemzet és a magyar nemzetfci érzés, nacionalizmus fogalmáról ugyanúgy gomdolikodik, mint én, éppen ezért nem tartom szerencsésnek, hogy itt, olyan intézményeik és eszmék átvételéről beszélt, amelyekre nagyon is rá van sütve a »Made in Germany« hélyeg. De azt is mondta a máiniszterelnök úr, hogy határozottan jobboldali irányban akar haladni. Ebben sincs semmi csodálatos, emiatt sem: csodálkozott senki, mindenki tudja, hogy a miniszterelnök úr jobboldali politikus. A jobboldali! ság hangoztatását azonban méigiis nem a miniszterelnök úr jobboldaÉsága miatt sajnálom, hanem azért, ment ima a jobboldali jelzőbe mindenfélét biekmagyaráznak. Nem volt érdektelen a miniszterelnök úr parlamenti (bemutatkozása utáni napon aiz úgynevezett szélsőjobboldali lapokat olvasni, hogy imü mindent adtak, nem a miniszterelnök úr szájába, (Fábián Béla: Garnírozták a beszédet!) hanem mintegy ők magyarázták meg a miniszterelnök úrnak,, hogy miképpen értekneza ő a johboldaliságct. Nagyon jól tudom, hogy^ a miniszterelnök úr tiszteletreméltó meggyőződésből fakadó politikai irányzata az, amelyet ő jobboldaliságnak nevez s amely éppen olyan messze áll bizonyos új jobboldali eszméktőr és irányzatoktól, mint amilyen messze áll például tőlem az én úgynevezett baloldaliságom. Mindannak ellenére, hogy a miniszterelnök úrnak ezt a jobb oldaliságát élesen disztingválni tudom a másik fajta jobboldaliságtól, sajnos, mégis aggályosnak tartom ma, époen az előbb elmondottak után, ennek a jobboldaliságnak a hangsúlyozását. Ne felejtsük el tudniillik, hogy ebben s/ úgynevezett (Fábián Béla; ; Konglomerátum!) jobboldali tömegbe, hogy úgy mondjam, konglomerátumba illesztik be azokat a törekvéseket, amelyeket az eddigi kormányok csak azért hoztak jobb meggyőződésük ellenére, mert bizonyos szélsőjobboldali hangulatiba akartak hivatkozni Azt hiszem, az igazságügyminiszter úr mondta, hogy ki kell venni a szelet bizonyos irányzatok vitorlái alól. Az orosz nép, amely talán primitívebb a magyar népnél, amely kevésbbé finoman fejezi magát, mint a magyar, a szélnek a vitorlákból való kifogására más szavakat talál és azt mondja, hogy el kell lonni az ördögtől a tüzet. Az a tűz, amelyet az ördögtől lopunk el, semmi es étre sem lehet jó tűz. akárki és akármilyen szándékkal kezeli is. Egyszer már volt szerencsém kifejteni flbben a Házban azt a nézetemet, hogy mennyire nem helyes, mennyire nem a valóság kifejezője ma az a geográfiai 'megjelölés: jobboldal és baloldal. Hiszen ha az ember a szélsőjobboldali célkitűzéseket, programmpontokat, követeléseket nézi, azoknak nagy része olyan, amilyeneket rövid pár évvel ezelőtt még szélsőbaloldalinak neveztek volna, hogy csúnyább kifejezéssel ne éljek- Viszont az úgynevezett baloldal, az ellenzék kiállása az eíimúlt években az alkotmányos tradíciók tisztelete, a közélet tisztasága, a különböző alkotmányellenes törekvések letörése mellett, unind olyasmi volt. amit a boldog békevilágban kimondottan jobboldali tevékenységnek neveztek volna. Tudorait, hogy a miniszterelnök úrnak az említett jobboldali-