Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. ságihoz isemimi köze nines, viszont aadránt sincs kétségünk, hogy a miniszterelnök úr jobíboldalisága is sok teikiinitetben ellentétben áll a nú üolitükai meggyőződésünkkel. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Azt is anieganondita a miiniiszteirelniök úr, hogy bizonyos korszellem elől nem leihet elzárkózni. Ezt annyiban elfogadjuk, amennyiben ez a fokozottabb szociálpolitikára vonatkozik, mint ahogy félreérthetetlenül vonatkozott a miniszterelnök úr beszédében. Ebben feltétlenül egyetértünk vele. A axuinisziterelnök úr azonban olyasmit is mondott a korszellemmel és a megvalóisítamdó nagy nemzeti célkitűzéseikkel kapcsolatban, hogy az egyén szabadságának további törvénye®, — amlinit ő .mondotta — józan korlátozására szükség van. Én teljesen elfogadom azt a tételt, hogy s& egyén saalbadiságámak mindenkori korlátja a közérdek és iha a magánérdek a közérdekkel ütközik, akkor a magánérdeknek 'háttérbe kell vonulnia a közérdekkel szeműben. Viszont semmi okot isem látok arra,, hogy ennek a célnak a szolgálatában az egyéni és polgári szabadságjogiok további korlátoizására lenne sEÜkség. Ha a fennálló törvényeket szigorúan és kíméletlenül végrethajtjíák mindenkivel sízemiben, ha a kormány él törvényadta hatalmával, hogy (mindenütt remdet csináljon, ahol különben a magánérdekek öszsízeütközésíbe keirülnéniek ia közérdekkel, akkor erre a fennálló törvényes rendelkezések tökéletesen elégségesek. (Úgy van! Ügy van! batfelől.) Egy erős kormány tud is élni velük az alkotmány keretei között nekünk teihát isiamimiféle^ újabb töirvényhozási korlátozásira az egyéni, polgári szabadságjogokkal szemben szükségünk nincs. Mi csak a polgári szabadságon, a demokrácián felépült társadalmat tartjuk erősnek és valóban fegyelmezettnek, mert a szabadságjogok korlátozásával és parancsuralmi intézkedésekkel lehet ugyan rendet teremteni és a polgártságot sorban masiroztatni, de amint eltűnik MZ cl vaskéz, amely őket összefogja, szétesik az egész, mert nincs belső, erkölcsi erő, amely az összefogást fenntartsa. Ez a bizonyos valódi fegyelem, a tömegeknek és a nemzeteknek ez az Önfegyelmezése csak a szabadságjogok élvezetében, a teljes demokráciában tenyészhetik ki, amint azt Angliában, s az Egyesült Államokban látjuk, amelyek szintén súlyos kríziseken mentek keresztül, de nem fordult elő a tömegek olyan fegyelmezetlensége és fejetlensége, amilyenre — sajnos — bőséges példákat láthattunk olyan országokban, amelyekben kevesebb szabadságjog van. Ezért igenis aggodalommal hallottam a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését. Miután ő csak általánosságban beszélt, nem tudjuk, milyen formában, milyen keretek között fog bekövetkezni az egyéni szabadságjogoknak ez a korlátozása, én azonban ezt azért is veszedelmesnek tartom, mert — úgylátszik megint — bizonyos szelet akar bizonyos vitorlákból kivenni, vagy bizonyos tüzet akar egy bizonyos alvilági hatalmasságtól ellopni, mert ez az egyéni szabadság korlátozása. Hiszen az ember nem tudja, hol állunk meg, ha egyszer már elindultunk ezen az úton. De másodszor ez nem is illik bele a mi nemzeti tradíciónkba, azokba a történeti hagyományokba, amelyeknek tanusága szerint Magyarország mindig a szabadság fokozatos kifejlesztésének és a szabadság ülése 1938 május 24-én, kedden, . 137 jogok kiépítésének vonalán haladt, nem pedig megfordítva. Ez nem egyezik meg a magyar nemzet hagyományos szabadságszeretetével, éppen ezért nem a nemzet belső megerősödéséi szolgálja a kormány, amikor külföldi minták szerint az egyént mindinkább csak puszta számmá akarja lesüllyeszteni. A magyar mindig individualista volt, ami nem azt jelentette, hogy nem tudott beilleszkedni a nemzet összeségébe, ha arra szükség volt. De a nemzetnek ez a bizonyos külföldön kitalált és kitermelt uniformizálása végeredményében a szabadságjogok leépítésére kell hogy vezessen, ami szerintünk nem érdeke ennek a nemzetnek, ennek a népnek ós nem szolgálja azt a célt, amelyei a miniszterelnök úr tűzött maga elé, hogy tudniillik ezt a nemzetet belsőleg, lelkileg, erkölcsileg is megerősítse. Mert ezt is mondta a miniszterelnök úr, amikor egyébként igen helyesen hangsúlyozta, hogy nemcsak az anyagi élet, nemcsak a test, hanem a lélek is fontos. Ezért nem hallgathatom el, hogy a miniszterelnök úr nagy általánosságban tett bejelentése nem töltött el bizalommal. Nem alkalmas bizalomkeltésre a miniszterelnök úrnak az az egyébként szintén nem váratlan kijelentése sem, hogy a volt kormány által kezdeményezett politikát akarja folytatni és a volt kormány által kezdeményezett intézkedéseket és javaslatokat tető alá akarja hozni. Nem csodálatos, hiszen Imrédy Béla végeredményben szintén tagja volt a Darányi-kormánynak, tehát amúgy is osztozik a Darányi-kormány felelősségében. De szerintünk nem volt helyes és politikailag szerencsés lépés színt vallani a mellett a törvényjavaslat mellett, amelyről a miniszterelnök úr a felsőházban maga is elismerte, hogy nem tökéletes, hogy rengeteg hibája van, hogy nem is igazságos és a polgári jogegyenlőséget szünteti meg. Nem helyes már csak azért sem, mert a miniszterelnök úr a másik oldalon igen helyesen és igen erélyesen egységet és áldozatkészséget követel ettől a nemzettől a megvalósítandó nagy célok érdekében. Az egység az összhang, a mindenkire egyenlően kötelező áldozatkészség követelése és ugyanakkor az állampolgárok egy részének az állampolgári egyenlőségből való kizárása nem éppen egymással harmonizáló cselekedetek. Én mindig bámulattal nézem Amerikába szakadt honfitársainkat, hogy ezek az #

amerikai magyarok a kisebb-nagyobb városokban milyen szépen meg tudják valósítani a valóüi nemzeti egységet. Azt a nemzeti egységet, amely nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazokat a politikai elveket vallja, hogy mindenki feladja a maga meggyőződósének különállását, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk és megbecsüljük egymás szabadságát, egymás véleményét akkor is, ha különböző kérdésekben nem értünk is egyet, de mindenekelőtt és elsősorban magyarok vagyunk és a közös magyar célokért együtt dolgozunk. Itt van az Akroni Magyar Hirlap nevű politikai hetilap, amely egy amerikai kisvárosban jelenik meg. Ebben az egy példányban együtt látjuk a szocialisták május-ünnepének meghi vóját a Magyar Kultúrház igazgatóságának hivatalos közlönyét, a református gyülekezet híreit, a katholikujs oltáregylet hirdetményeit, beszámolót a bérmálásról, a Szentháromság - hitközség javára rendezett nagy tavaszi bálról és végül megtaláljuk a zsidó hitközség hí-