Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. házban, (Horváth Zoltán: Eucharisztikus kongresszus van! Szünetet kellene adni az eucharisztikus kongresszusra!) hogy a politikai elvek megvitatása kiszorult a parlamentből és azért szorult ki anert a paralímentiben Treuga Dei örve alatt az általános elkenés, az általános mellébeszélés politikája folyt. Ennek (köszönhetjük, hogy a valóban fennálló és meglévő igazságtalansá.gok, a valóban jogos panaszok is kiszorultak olyan helyre, ahol felkapták olyanok, akik a maguk szélsőséges politikai céljaira használták fel és éltek vissza azokkal. Mondom, a miniszterelnök úr által hirdetett őszinteség megköveteli, hogy ezzel szakítsunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hoary itt ellenzéki oldalról ab ovo kritikátlanul mindent rossznak tartsunk, ami a kormány részéről jön, hanem ellenkezőleg azt jelenti, hogy tárgyilagosan bíráljuk meg a kormány intézkedéseit. Méltóztassanak elhinni, ha ilyen tárgyilagos bírálat mellett a kormány valameiy intézkedését helyeseljük, ha valamire azt mondjuk, hogy szerintünk az jó és üdvös, ez sokkal többet ér, mint az, ha kritikátlanul fogadjuk el, éppen azért, mert a t. kormány tudhatja, hogy mi valóban melléktekintetek nélkül, belső meggyőződésünket követve bíráljuk meg ténykedéseit. Tárgyilagos, elvi alapon nyugvó ellenzéki kritikára szüksége van minden kormánynak. Természetesen hangsúlyozom, hogy ez a kritika tárgyilagos legyen és elvi magaslaton mozogjon. Erre — mondom — szüksége van minden kormánynak és azért tartottam szükségesnek, hogy ezekre most kiterjeszkedjem, mert az ímrédy-kormány hivatalbalépésével egyidejűleg jelentkező lelki megnyugvás nem jelentheti azt, hogy most minden aggodalom és kritika hallgasson el. Lélektanilag azt értem ezen, hogy az után a nyugtalanság, az után a bróm nélkül hagyott hisztéria után, amely itt volt, úgy áll a dolog, hogy ilyenkor az emberek relative jobban kezdik érezni magukat; egy távozó kormány helyébe lépett kormányt relative jobbnak tartanak, mint az előbbit és ilyenkor természetesen hajlamosak arra, hogy mindent elfogadjanak, amit az új kormány tesz vagy mond, mert örülnek, hogy ebben az esetben nem volt igaz az a német közmondás, hogy »Selten kommt was besseres nach«. Én azt tartom, hogy az ellenzéknek is kötelessége a kormányt támogatni azokban a célkitűzésekben, amelyeket pártkülönbség nélkül mindenki helyesnek tart, Mi támogatni is akarjuk bizonyos vonatkozásban a kormányt. Támogatni akarjuk azoknak a törvényes rendelkezéseknek életbeléptetése es végrehajtása tekintetében, amelyek véget fognak vetni minden illegális agitációnak, szélsőséges kilengésnek, izgatásnak, lazításnak és a kedélyek felkavargatásának. Támogatni akarjuk és fogjuk a kormányt abban, hogy bejelentett szándékához híven élénkebb tempójú, szociálisabb gazdasági politikát folytasson, ahogyan ezt Imrédy miniszterelnök úr is bejelentette. E tekintetben a mi részünkről a miniszterelnök úrnak nem lesz hiánya a támogatásban. Támogatni akarjuk abban, — amit szintén megígért — hogy a közteherviselés terén a terheket igazságosabban szándékozik megosztani és erősebben igénybeveszi azokat, akik a teherviselést jobban bírják és könnyít a kisexisztenciák terhein. Abban sem feszélyez bennünket ellenzéki mivoltunk, hogy támogassuk ülése 1938 május 24-én, kedden. 135 a kormányt minden olyan intézkedésében, — ezt Imrédy miniszterelnök úr szintén bejelentette — amely a közélet tisztaságát fogja garantálni és a képviselői, a törvényhozói függetlenséget szabályozza. Mindezekben a nemzet egyetemes érdekei! és a parlamentarizmus érdekeit látjuk. Támogatni akarjuk a kormányt abban a törekvésében és/ abban a valóban szükséges bejelenteti lépésben, amely honvédségünknek a modern kor követelményei szerint való kifejlesztéséi célozza, mert valóban tűrhetetlen és lehetetlen állapot az, hogy az állig felfegyverzett Európa közepén mi még mindig többé-kevésbbé a trianoni keretek között mozgó! honvédséggel rendelkezünk. Igen helyesen mondta a miniszterelnök úr, hogy erre semilyen áldozatot sem szabad sajnálnunk és hogy nincs ennek az országnak olyan polgára, aki ebben a tekintetben bármilyen áldozatot sajnálna. Mindezek a célkitűzések azonban olyanok, amelyeket nagyrészt ellenzéki oldalról hangoztattunk és követeltünk évek óta. (így van! Űgy van! balfelŐl.) Nem tudtom kizárólag csak a kormány érdeméül betudni, — bár nem aikarom a kormány érdemét kisebbíteni — ha majdan idővel ezek valóra válnak, mert emlékezzünk arra, hogy amikor néhány évvel ezelőtt bizonyos ma már hivatalos kormányprogrammá előléptetett követelményeket innen ellenzéki oldalról hangoztattak, akkor majdnem a kommunistaság vádját vagdosták az ellenzék fejéhez a ttúloldalról. Itt tehát nem lesz hiba, nem fog a miniszterelnök úr támogatás híján maradni ezeknek a célkitűzéseknek megvalósításában. "De mi azt valljuk és azt is vallottuk mindig, hogy a kormány rendcsinálási munkájának, annak, hogy a szélsőséges agitáció alól ki akarja húzni a talajt es hogy itt mindennemű illegális politikai szervezkedésnek gátat akar vetni, nem egyetlen eszköze az, hogy rendőri és egyéb törvényes hatalmán alapuló intézkedésekkel szigorúan torolja meg és akadályozza meg az efféle szélsőséges agitációt, mert minden kommunista és egyéb ehhez hasonló akár szélső jobboldali mniformisban jelentkező agitációval szemben nemcsak a törvényes hatalom erélyes fellépése szükséges — ez elsősorba-u szükséges. — hanem az is, hogy végre szűnjenek meg azok a szociális igazságtalanságok, amelyekkel visszaélnek ezek a népbolondítók, Visszaélnek azok, akik ebből maguknak politikai tőkét kovácsolnak. Itt azután a kormány nemcsak hogy akadályokba nem fog ütközni az ellenzék részéről, hanem ellenkezőleg buzdításban lesz része és mi kérjük is a miniszterelnök urat, hogy jöjjön azokkal a nagy általánosságban bejelentett javaslatokkal, amelyeket eddig általánosságban igen rokonszenveseknek jeleztünk is. Amidőn tehát az említett célkitűzések szolgálatában magunk is támogatni akarjuk a kormányt, csak önmagunkhoz maradunk következetesek s biztosíthatom a t. miniszterelnök urat és a t. kormányt, hogy kritikánk és bírálatunk a beterjesztendő törvényjavaslatokkal szemben mindig ezeket a célokat fogja szolgálni. De ugyanakkor nem eshetünk abba a hibába, hogy a miniszterelnök úr személye iránt érzett nagyrabecsülésünk mellett és az általa bejelentett reformok nagy részének helyes volta miatt mindenbe belemenjünk, abba is, amit. nem tartunk helyesnek, s elhallgassuk kritikánkat és aggodalmainkat olyan, szintén a miniszterelnök úr által bejelentett célkitűzésekkel szemben, amelyekkel nem tudunk egyet-