Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. sara, az oktatók kérdésére. Itt csak annyit, hogy nagy a különbség, — méltóztassék csak megfigyelni — a városi és a falusi leventeoktatók között. Azóta, hogy a Testnevelési Főiskola kapui 1924-ben megnyíltak, öntik ezeket a derék tanárokat, de sajnos, még mindig nem állnak rendelkezésre mindenütt megfelelő számban. A falvak bizony pedagógiailag képzetlen vezetőkre vannak utalva. Itt is megfontolás tárgyát kell hogy képezze a kormány] részéről az, hogyan lehetne elérni azt, hogy itt is képzett oktatók, nem pedig egy-íkét kis rövid kurzust elvégző leventeoktatók álljanak rendelkezésre. Méltóztassék elhinni, a^ mai kiképzés, a katonai vagy levente-kiképzés nem azon mú : li)k, Hogy »jobbra át«, »balra át«, mint a régi időben volt, hanem most már roppant nagy képzettséget és időt igényel a kiképzés. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy az. idő sürget, nem úgy vagyunk, mint a háború előtt, amikor iskolákat lehetett felállítani, amikor a» utánpótlást tartalékos tisztekkel, alisztekkei D'ótolni tudtuk. Ez is indokolttá teszi tehát, hogy megfelelő képzett lèvent«oktatókról gondoskodjunk. Rátérek a negyedik nont tárgyalására, a» egyházi és a közigazgatásig szervek és a polgári lakosság együttműködésére. Az a tapasztalatom, az élet mindenütt azt mutatja, hogy ahol az összhang ezek közt a tényezők között megvan. — természetesen ideveszem a katonai vezetőt is, mert ez viszi a prímet ennél a kérdésnél — ott gyönyörű eredményt lehet elérni akkor is, ha anyagiakban nem áll elegendő összeg rendelkezésünkre, de viszont, ahol súrlódás van. ott gyermekcipőben jár s nem fejlődik az egész leventeintézmény. Most röviden felolvasom azt a tiszteletteljes kérésemet, amelyet a kormányhoz intézek. Összefoglalva a következő kérelmeket terjesztem az igen t. Ház elé (olvassa): „A kormány intézkedését kérem, hogv az általam javasolt, a testnevelési költségek biztosítását és arányosítását célzó rendszer mielőbb megvalósíttassék. Terjessze be a kormánv az új testnevelési törvényre vonatkozó javaslatát, amely az általam javasolt új rendszer megvalósítását tartalmazza. Addig is. amig ez megvalósításra kerülhet, a miniszterközi bizottságok az egyes. testnevelési költségek felülvizsgálatánál a testnevelés céliaira annyi fedezetet állítsanak be, hocry abból a korszerű okta+ói t fizetéseknek, a leventeköteles ifiak formaruháinak, állandó 16+osítmeny éknek (gyakorlótér, lőtér, leventeotthon) és egyéb kiképzési eszközöknek, sportfelszereléseknek költségei kiegyenlíthetők le^ pvenek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az, Országos Testnevelési Ala/p részére aors^áffo« levfm'telétszám figyelembevételével az f»($*%erin-ei lényeíyesen nasvobb költségvetési fedezetet biztosítson az aránvosításnak országos viszonylatiban való végrehajtása céliabôï.« Igen t. Ház! A befejezéshez érek beszédemmel, mielőtt azonban befejezném, szükségesnek érzem, — tulnjdonkénpen itt kellett volna kezdenem- ennek kellett volna, a kiindulásna'k lennie — hogy valamit beszéljek még a játékterekről. Olaszország borzasztóan nagv fontosságot tulajdonít a gyermekjátékterekrek és azokat a, népesrészsée". a nemzetegészség kifejlesztő eszközei -nek tekinti (Úgy van! a jobboldalon) Angliában vetekednek egymással t* m városok, hogv melyik városnak legyén több játszótere, az angol parkokban százötven tóból ugrálnak ki és be a gyerekek. Én figyelemmel kísérem, hogy nálunk az országban mi a helyzet ebben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 május 24-én, kedden. 133 a tekintetben és örömmel állapíthatom meg, hogy városaink vezetősége és különösen Budapest városa már gondol a gyermekjátszóterekre és én kérem a városok vezetőségét, hogy gondoljanatki is erre, mert méltóztassék elhinni, hogy az a pici kis gyermek ott a szabad levegőn, játszás közben tanulja meg szeretni az Istent, ott tanulja meg szeretni a hazáját és a munkát, mert annak a kicsiny gyermeknek a homokban való pepecselése éppúgy munkát jelent, mint itt bent a parlamentben a különféle bizottságok működése. Az volna a kérésem, igen t. Ház, hogy méltóztassanak/ erre nagyobb súlyt helyezni. Olvastam egy katonai közlönyben, hogy amikor az ősz Wellington meglátta a pirospozsgás gyermekeket a homokban játszani, akkor felkiáltott örömében, hogy itt dőlt el Waterloo, én pedig, amikor ott sétálok a Stef ániaúton, amikor elmegyek a Városligetbe és megállok a gyermekek előtt, akkor bennem is él egy reménysugár, hogy ilyen testnevelési rendszer mellett mi is ki fogunk termelni ennek a maradék hazának egy olyan fiatalságot, amely képes lesz Nagy-Magyarországot, mindnyájunk Magyarországát megteremteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Ház! Én azt tartom, hogy ez a magyar sajka Európa zavaros tengerén nehezen inog-mozog, de mindenesetre be fog futni a célba, ha a benne ülőket, ezt a fiatalságot becézzük és hirdetem mindenfelé, ahová elér a magyar szó és a magyar gondolat, hogy a halál e tizennyolc év aratása után a magyar feltámadás attól függ, hogy milyen hadsereget, milyen fiatalságot tudunk nevelni, (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) mert ne méltóztassanak elfelejteni, igen t. Ház, hogy abból a homokban' játszó kicsiny kis ihonvédbajtársunkból lesz a kitűnő cserkész, a kitűnő cserkészből a kitűnő levente, a kitűnően képzett leventéből pedig mindannyiunk szemefénye, a honvéd. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azzal zárom felszólalásomat, amivel kezdtem: mivel teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt, a költségvetést általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élé?ik helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szósokot számosan üdvözlik.') Elnök: Szólásra kövéíkezikl vitéz Kenyeres János jegyző: Gróf Apponyi György! (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el.) Gr. Apponyi György: T. Ház! vitéz Ujfalussy Gábor előttem szólott képviselőtársam meg fog bocsátani, ha nem foglalkozom beszédével, mert hiszen amit ő a sport fontosságáról, a leventeintézmény jelentőségéről és a gyermeknevelésről mondott, az olyan helyes és felszólalása mindenki által annyira helyeselhető elveket tartalmazott, hogy ahhoz, nem kell kommentárokat fűznünk. (Fábián Béla: így van!) Rendkívül érdekes, rendkívül tanulságos előadás volt, amellyel azt hiszem, ennek a Háznak valamennyi oldalán teljesen egyetérthetünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) így tehát legyen szabad rögtön az Imrédykormánnyal szemben való politikai bizalom vagy bizalmatlanság kérdésére rátérnem. Én abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy ellenzéki álláspontomat kell fenntartanom egy olyan miniszterelnökkel szemben, akinek személye iránt a legnagyobb tisztelettel, nagy rab ecsüles22
