Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-315
Az országgyűlés képviselőházának 315. ben nyilatkozzunk ez ellen az abúzus ellen, ez ellen az erkölcstelen hitványság ellen, hogy itt a társadalom, az állam, az alkotmány, a nemzet léte, az egyének fontos, törvénnyel védett érdekei ellen összeesküsznek és ilyen esküket tesznek. Helyeslem, hogy ez; ellen vétót emeljünk, de itt nem volna szabad megállani. Látjuk, hogy eltorzított vallási jelvényekkel is milyen nagy hatást gyakorolnak ezek a tömörülések, ezek a mozgalmak a tömegekre. Különösen a kereszt jelével élnek vissza. Én tehát szükségesnek tartanám, hogy azt is tiltsák el, hogy bármely egyesület vagy párt ilyen eltorzított vallási jelvényeket, különösen elváltoztatott keresztet használhasson, ilyeneket hordhassanak a tagjai vagy zászlókon és egyéb tárgyakon efféle jelekkel propagálhassák a maguk mozgalmát, mert ez meggyalázása, profaiuzáláss a keresztnek, a vallási jelvényeknek, üizt el kell tiltani, ez súlyos, ez erkölcstelen és gusztustalan visszaélés. Tartozunk a vallásoknak r is azzal, hogy jelvényeiket a maguk szépségében, érintetlenségében megvédjük. Arról is gondoskodni kellene, hogy ne lehessen itt egyenruhaviseléssel, katonai formációk, szervezetek létesítésével éltetni ezeket a mozgalmakat és propagandájukat szinte elősegíteni. Erre is kellene valami tiltó intézkedés. T. Képviselőház! Ezenfelül még két kifogásom van a javaslat ellen. Az egyik r az, hogy nézetem szerint ezeket a súlyos kihágásokat nem lehet közigazgatási hatóság hatáskörébe utalni, hanem ezeket is, mint a 6. §-ban körülírt vétséget, utaljuk bírósági hatáskörbe. Csak a bíróság az a független fórum, amelyben meg lehet híznunk, különben az egyesülési jogot és a mozgalmakat minden vármegyében másképpen fogják kezelni. Másképpen fogják kezelni Pest-megyében, amelynek alispánja éppen egy olyan mozgalom élén áll. amilyen mozeralmak ellen ez a törvényjavaslat készült. El lehet-e ^képzelni, hogy akármilyen tilalmakba ütköző működést fejt ki az az egyesület vagy az a párt, alkalmazni fogják itt ellene ezeket a büntetőszankciókat vagy pedig egyáltalában eljuthat a minisztérium elé egy ügynek a kivizsgált anyaga úgy, hogy a minisztérium azután azon az alapon dönteni tud?^ Ellenkezőleg, annyira meghamisított bizonyítási anyag fog a minisztériumhoz felkerülni, hogy a miniszter a legjobb akarat mellett sem tehet mást, mint helybenhagyja az alisnán határozatát. A független bíróságra kell bízni ezt a kérdést, nehogy vármegyénként más ^és más legyen ennek a törvénynek a ? kezelése és egyes vármegyék területén valósággal menedéket élvezzenek a különféle káros mozgalmak. Ha bírói kézben van ez a kérdés, akkor ott nincs alispán, akkor hiába áll az az alispán egy ilyen veszélyes mozgalom élén, (Sárkány Ernő: Ne rágalmazza az alispánt! — Fábián Béla: Meg merne rá esküdni?) a közrendnek, az alkotmánynak mégis meglesz a védelme. Azután még iaz a kifogásom, hogy a vétség elkövetőjét ki lehet tiltiami a maga illetőségi helyéről. A t. kormánynak esetleg módjában van ezt a kérdést megnyugtatóan szabályozni, de nekem aggodalmaim van amiatt, (hogy valakit saját illetőségi helyéről bármily okból ki lehessen tiltani. "Víaigy vigyék (börtönbe az illetőt, mert olyan bűnosielekfményt követett el, ülése 1938 május 18-án, szerdán. 5 amiért iá börtönbe való és töltse ;az idejét [börtönben, vagy pedig, ha már szabadon van, ne lehessen 'kitiltani saját községéből, ímert -ezt (rengeteg sok visszaélésre lehet' felhasználni. Már most is sok esetiben látjuk, hogy a konkurrensek, az ellenfelek fel-feljelentgetiik egyimást, ha nem is azért, hogy az illetőségi helyiről 'kitoloncolják őket,- hanem (mondjuk, laaéfrt, hogy állampolgársági ügyeikben kellemetlenségük legyen. Feljelenti az egyik fűszeres a másik fűszerest, az egyik ügyvéd a másak ügyvédet. Egy Miséé Bach ^korszakbeli íze van ennek a dolognak. Méltóztattalak emlékezni arra, hogy a Bach-kor szakiban volt szokás, hogy egyegy ügyvédet, orvost, vagy más olyan embert, aki kellemetlen _ volt a rendszernek, tönkretették, exisztenciá játul megfosztottak azzal, hogy illetőségi helyéről kitiltották vagy más községibe utalták át. Éppen Csamegi Károllyal — akii annak idején a Bach-korszak ellen írt filippikákat és a fórumon is sokat ikellemetienkedeittt a Bach-kor szakmaik — történt rmeg, hogy a Bach-korszakban ezt a nagy ügyvédet, ezt a kiváló embert egyszerűen elhelyezték Aradról Butyinra, egy kis oláh községbe. Azért mondtam ezt, mert látjuk, hogy becsületes, derék embert^ is érhet baleset és az »inkább szabaduljon száz bűnös, minthogy valaki ártatlanul szenvedjen« elv alapján lehetetlennek tartom, hogy egy ilyen Bach-korszakbeli rendelkezés benne maradjon a töryényjavas'Iatlbam, amelynek alapján valakit még a saját községéből, a saját illetőségi helyéről is ki lehessen utasítani.^ Tegyük fel például, hogy egy bűnös vagy veszélyes emberről van szó. Ha ember nem jó — mondjuk — Kislkunfélegyházánaik, akkor kérdem, miféle jogon kényszerítjük rá például Szegedre vagy Debrecenre, szintén tisztességes, derék ^magyar városokra? Tartsa el, bánjon el vele és tűrje meg az a község, amelyben illetősége van, de ne küldjék más községibe, mert az a másik község megérdemli azt a megbecsülést, hogy abban gonosztevőket ne gyűjtsenek össze, szemben azzal a községgel, amelyben az illetőnek illetősége van. El lehet képzelni ugyan olyan megoldást is, hogy a miniszter kijelöl egy más községet, amikor tudniillik nem tudni hová tartozik az illető és ebből a községből a törvény alapján nem lehet eltávolítani, ott élnie és halimia kell, annak a községnek meg kell őt tűrnie. De ha a másik község nem fogadja be, akkor mit csinálnak azzal az emberrel? Ezt a kérdést tehát valahogyan rendezni kell. (Egy hang jobb felől: Megless!) Remélem, hogy ezeket az aggodalmakat méltóztatik eloszlatni és majd a részletes vitánál előterjesztendő módosításaimat méltóztatnak elfogadni vagy pedig a kormány részéről olyan megnyugtatást, amely az aggodalmakat eloszlatja. Ebben a reményben elfogadom a javaslatot. Elnök: Szólásra következik Soltász János képviselő úr. Soltész János: T. Ház! Néhány héttel ezelőtt, március 27-én a Független Kisgazdapárt vezére, Eckhardt Tibor azt követelte, hogy a magyar kormány menjen jobb felé olyan messzire, amilyen messzire csak akar, azonban vonjon drótsövényt a jobboldaliság és a forradalom közé, (Rakovszky Tibor: Minden becsületes ember e ; zt akarja!), sőt azt is követelte, hogy vonjon drótsövényt és állítson mellé gépfegyvert. Azt is kifejtette (Meízler Károly: Lövessünk is mindjárt? Minek a gép fegyver! — Zaj.), hogy úgy látja, a kormány
