Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

130 Az országgyűlés képviselőházának 3Ï9. a tekintetben kérünk és követelnünk kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr és a belügyminiszter űr is azt mondta, hogy ők a politikai küzdelemnek és az eszméknek nyilt színre való hozatalát tartják szükségesnek és hogy ez az egyik alapfeltétele és alapelve politikájuknak és elgondolásaiknak. Nagyon dicséretes volna, ha csakugyan így volna és mi nem tehetünk egyebet, mint, hogy kérjük és követeljük azoknak a feltételeknek a megvalósítását, amelyek ezt a nyilt harcot, ezt a nyilt agitációt a magyar dolgozók politikai és szociális felemelésére lehetővé teszik. Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennem arra vonatkozólag is, hogy az új kormány egyik elgondolása az, hogy Hóman miniszter úr tárcanélküli miniszteri minőségben a nemzetnevelés fontos posztját foglalja el, hogy ezt a fontos hivatást az országban teljesítse. (Dinnyés Lajos: Hol van Hóman? Talán a tárcáját keresi?) Megmondom őszintén, mi ezt meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadjuk, (Mocsáry Dániel: Mi örömmel fogadjuk!) mert mi Hóonan miniszter úrnak ebben a hivatásában valami új Göbbels-féle intézményt látunk. (Dinnyés Lajos: Kövérebb kiadásban! — Derültség.) Tényleg erről is beszélni kell. Vegyes érzésekkel fogadjuk azért is (Propper Sándor: Neki muszáj miniszternek lennie!), mert Hóman miniszter úrból tényleg már testi alkatánál fogva is legalább egy féltucat Göbbels telik ki (Derültség.) és ha egy féltucat Göbbels óhajtja itt ezt a göbbelsi tevékenységet folytatni, abból semmi jó nem származhatik. (Farkas István: Nem bizony! — Dinnyés Lajos a jobboldal felé: Ti követeltétek, hogy benne legyen a kormányban! — Mocsáry Dániel: Örömmel vettük! — Propper Sándor: Kicsi korába verést kapott, ha nem volt miniszter!) De próbálunk vigasztalódni is. (Farkas István: IReméljük, hogy lemond a miniszter úr!) Mi Hóman miniszter úr szellemi alkatát, tudós mivoltát igenis becsüljük és próbálunk vigasztalódni azzal, hogy ez; az ő nagy tudása, ez az ő nagy intellektusa talán megóv minket attól, hogy értelmiségi, intellektuális tekintetben azzal a nyomorúságos Ersatz-cal akarnak táplálni, amelyet ezen a téren más országokban szerencsétlenül nyújtanak. (Farkas István: Az óvodáknál kezdik!) Azt mondjuk: ha ezen a téren bizonyos törekvésüket azon a módon akarják egyesek elérni, hogy el akarják hódítani a munkásosztályt a szocializmustól, ehhez is joguk van, de akkor tessék előbb megfizetni a belépődíjat, tessék valamit tenni a magyar munkásosztályért, (Mocsáry Dániel: Belépődíjat? Hova?) amit eddig nem tettek, ami eddig elmaradt. (Kéthly Anna: Ingyen akarják!)! Mindezeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert végeredményben ki akartam mutatni, hogy amikor úgynevezett új irányzatokról és új eszmékről beszélnek, akkor voltaképpen csak a szavak inflációjával találkozunk, de semmi realitással, semmi lényegessel nem. A szavak inflációjával egy nem egészen tiszta cél érdekében, (Mocsáry Dániel: Egészen tiszta!) mert a dolgozók félrevezetése a cél. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi másról nincs szó. Ki akartam mutatni másodszor *t, hogy képtelenség megkívánni, hogy a dolgozók ezt az irányzatot, az ilyen fajta nemzeti és szociális mozgalmat fogadják el meg- l ülése 1938 május 24-én, kedden. váltásnak és megváltó eszmének. (Mocsáry Dániel: A gerstlit fogadják el?!) Ki akartam mutatni, mélyen t. Ház, mennyire képtelenség az, hogy egy kormány, amely állítólag téveszmék és kalandorság ellen akar harcolni, ezt a harcot téveszmék segítségével akarja megvívni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Régi igaz mondás^ hogy az ördögöt nem. lehet Belzebubbal kikergetni. Ha a kormány mégis így akar cselekedni, ez annak a bizonyítéka, hogy nem reformokra gondolnak, _ (Farkas István: Csinálják a régi rossz politikát.) nem a nép felemelésére és boldogítására gondolnak, hanem a hatalom biztosítására, ami természetesen egészen más dolog. Mélyecn t. Ház! Ezzel voltaiképpen eljutottam fejtegetéseim befejezésiéhez. (Mocsáry^ Dániel: Gyenge fejtegetések voltak! — Kéthly Anna: A képviselő úrinak még mdmdig elég!) Ismételineimi keli, hogy Imrédy miniszterelnök úr beszédéiben találtunk az általam kommentált gondolatokom kívül sok figyelemreméltó és megszívlelendő axiómát, amelyek miindein megjegyzést elbírnak. Főleg arra a megállapításra gondolok, hogy ma imlár wem elég a jótékony adakozás. Bizony így van, mii is ezit valljuk, ma már nem elég^ a - társadalom legfontosabb osztályainak, a munkásosztálynak, a dolgozóknak szempontjából a ^jótékonykodás és az adakozás. Ennek a megállapításnak a konzekvenciáit lis le kellene azonban vonni a kormányprogramomban, nagy szociálpolitikai intézmények létesítése és megteremtése formájában. Emlékeztetek arra. hogy a legutóbbi tíz esztendőnek ebben a tekintetben egyik legkiemelkedőbb negatív ténye a népjóléti minisztérium megszüntetése volt. (Kéthly Anna; Kidobták a kanapét!) T. Ház! Milyen helyes volt például a miniszterelnök úr programimlbeszédébein hangoztatott az a. megállapítás, hogy nem kacérkodhatunk hamis egyenlőségi képzetekkel. Ilyesmiről szó sincs és ami imlinket, szociáldemokratákat •illet, soha nem volt a magyar dolgozó osztály ilyen" szerénytelen. Éppen csak élni akar, éppen csak nem akar éíheznd, nem akar nyomorogni. Ha a miniszterelnök úrnak, ennek ellenére is az a véleménye, hogy az önrendelkezésii jog józan korlátozásába dis bele kell mennie, akkor nekünk ezzel szemben az a felfogásunk, hogy sokkal (helyesebb lett vollna, ha a miniszterelnök úr a jogok józan kiterjesztéséről beszélt volna, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Csiesery-Rónay István: Hogy még jobban leiigázzák a szegény munkásságot?) imiert a jogoknak ma még a nyomai sincsenek meg. (Ellenmondások jobb felől. — Farkas István: Elvették egymillió ember szavazati jogát!) Es ha a miniszterelnök úr azt mondotta végül, hogy a szabadság csak addig jó, amíg harmóniában van a társadalommal, (Mocsáry Dániel: Igaza is van!) akkor mi azt mondjuk: igen, Ibiewne vagyunk, de legalább . ne vegyék el nap-nap után annak a kevésnek egy egy morzsáját, ami van s tegyék lehetővé, hogy ezeknek a jogoknak élvezetébe jusson végre a magyar dolgozók .osztálya. A költségvetést politikai bizal!matlansá2:ból nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélső/baloldalon.) Elnök; Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: vitéz Ujfalussv Gábor! vitéz Ujfalussy Gábor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Előttem felszólalt képvise-