Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

á Az országgyűlés képviselőházának 315, moszféra keletkezik, amelyben a szabadságjogokat nem kezelik többé azzal a lelkiismeretességgel, amellyel kezelni kell. Mondom mindezt nem lehet alkalmiul felhasználni arra, hogy könnyelműen odaadják a kormánynak a teljes hatalmat azért, hogy rendet csináljon. Ezeket az alkalmakat mégsem szabad arra felhasználni, hogy az ország egésze szenvedje meg ezeket az időket, ezt a rossz atmoszférát. Nem szabad könnyelműeknek lennünk abban, hogy most már az ország minden jogát odadobjus, a szabadságjogokat teljesen a kormány tetszése által megszabott keretekre korlátozzuk, hogy azután, amikor egyszer felébredünk, azt lássuk, hogy e nemzet polgárainak nincsenek meg az alkotmányos szabadságjogai. E tekintetben már úgyis elég sokat szenvedett ez az ország, ettől az országtól azon a címen, hogy vannak gazemberek is, már úgyis elvettek rengeteg jogot. Hogy egyebet ne említsek, az egyik legutóbbi javaslatra gondolok, amellyel a sajtószabadságot úgyszólván elvették. (Ellenmondások jobbfelől. — vitéz Árvátfalvi Nagy István: Segítsen is a kormány, de hatalma se legyen?) Amely országban a lapengedélyezés és a ; lapbetiltás a kormány tetszésétől függ, ott ne tessék arról beszélni, hogy sajtószabadság van. (Ellenmondások jobbfelől.) Ebben az atmoszférában, amikor pánikhangulat terjedt el, amikor az ország nagy tömegei megijedtek a fejüket felütő mozgalmaktól, amelyeket nagyrészt a kormánysajtó zúdított rá erre az országra, máris messze ment el a törvényhozás, amikor szabadságjogokat ilyen súlyosan engedett korlátozni, mint ahogyan eddig történt. Mégegyszer ismétlem, nem lehet egypár gazember miatt azért, mert kisebb tömegek akadnak, amelyek veszélyesek az államra vagy a társadalomra, ebből az ötletbői folyó an az egész országnak, a tisztességes millióknak polgárjogait is olyan messzemenően korlátozni, mint amilyen messzemenően korlátozzák a már letárgyalt egyes javaslatok és amilyen messzemenő rendelkezések vannak itt is, amelyek tekintetében azonban — ismétlem — az a reményem, hogy a t. kormány majd mégis csak hozzájárul azok enyhítéséhez, (Dulin Jenő: A patkányokat a fedélzetre kell kergetni!) A patkányokat a fedélzetre lehet kergetni, t. képviselőtársam, de minthogy megvan a mód és az alkalom arra, hogy a gonosztevőket a törvény erejével sújtsuk, ennélfogva nem szükséges ezen a címen abba a hibába esnünk, mint ha valaki abba a hibába esnék — amit példaképpen szokás felemlíteni, — hogy a inilói Vénuszra szállt legyet pöröllyel akarná elkergetni. Azért, mert ezek a legyek ellenték ennek a szegény, halottnak hitt országnak a testét, nem mehetünk mi sem neki ennek a testnek fejszével és nem verhetjük szét azzal a legyeket, minthogy eddig is, az alkotmányos lehetőségek mellett is egész sereg eszköz és mód van a védelemre; hiszen mennél alkotmányosabbak vagyunk, mennél több alkotmányos joga van ennek a nemeztnek és egyes polgárainak, mennél több és erősebb jogszabály védi a rendet vagy az egyesek szabadságát, becsületét és vagyonát, annál könnyebb elbánni ezekke] a gonosztevőkkel, úgyhogy nagyon óvatosaknak kell lennünk, nehogy azután a rendszabályok a becsületes, tisztességes milliók szabadságát s végeredményben talán magának az államnak a függetlenségét, szabadságát veszélyeztessék. T. Képviselőház! Ezért tartom szükségesülése 1938 május 18-án, szerdán. nek azt — és hiszem, hogy a kormány bele is megy, mert hiszen ez valószínűleg nem szándékosain, maradt ki a törvényjavaslatból, — hogy megállapítsunk bizonyos batáridőt, mondjuk három hónapot, amely alatt a kormánynak nyilatkoznia kell; és bizonyára belemegy a kormány abba is, hogy ne legyen sauver én ura ennek a kérdésinek, hiszen fontos alkotmányos jogról, a polgári szabadság egyik garanciájáról, az egyesülési jogról van szó, ne legyen tehát tisztán a kormány tetszésére bízva jennek a kezelése. Ennélfogva úgy gondolom és azt hiszem, a Ház nagy része is úgy gondolja, hogy a miniszteri döntés ellen, akár arról legyen szó, hogy az alapszabályok láttamozását megtagadja, akár arról, hogy egy egyesületet vagy pártot feloszlasson, kell egy bírói fellebbviteli fórumot, bírói oltalmat biztosítani. Ezért majd azt fogom javasolni, hogy a miniszteri döntés

1 ellen panaszjog legyen a Közigazgatási Bírósághoz. (Sárkány Ernő: Három év múlva majd fel lehetne oszlatni!) Kérem, ezt a panaszt meg lehetne engedni birtokon kívül, bár úgy gondolnám, hogy legjobb birtokon belül. {Derültség.) Hiszen amíg nem láttamozzák az alapszabályt, addig úgysem működhetik az egyesület, feloszlatás esetén pedig természetesen csak birtokon kívül adnám meg a panaszjogot, mert a kormánynak kötelessége lehet egy ikárois mozgalmat aznap, f

percek alatt elfojtani; de a láitamozás kérdésében, lamikor még úgysem működhetik az az; egyesület, megadnám birtokon belül a panaszjogot. Nem tudom, miért ne adnók meg? Hiszen az alkotmányos állam lényegével velejár, hogy a szabadságjogokat vagy akár az egyéni érdekeket érintő minden döntés is lehetőleg bírói védelem alá essék, mert csak ez lehet megnyugtató. Miért ne adnók meg a panaszjogot a Közigazgatási Bírósághoz? Félünk a saját független bíróságunktól, vagy feltesszük azt a képtelenséget, és elképzelhető-e, hogy a kormány betilt egy ilyen veszélyes egyesülést, a Közigazgatási Bíróság pedig lehetővé fogja tenni anniak működését? Vagy elképzelhető, hogy a t. miniszter űr betilt egy egyesülést vagy nem láttamoz egy alapszabályt azért, mert az az államra, a társadalomra nézve veszélyes, a legmagasabb bíróság pedig más álláspontra helyezkedjék, ha csakugyan igaza van a miniszternek? (Meskó Rudolf: Lehetséges!) De nenr azért kell megadni ezt a panaszjogot, t. Képviselőház, hogy a tisztességtelen vagy veszélyes egyesüléseket védjük, pártoljuk, hanem azért, mert különben a tisztességes szándékú és célzatú egyesüléseket is hatalmi szóval lehetetlenné lehetne tenni. Minthogy abban úgyis biztosak vagyunk, hogy a gonosztevőkkel szemben a bíróság, sem fog más álláspontra helyezkedni, adjuk meg va jók és tisztességesek javára azt a jogot, hogy viszont nekik a független bíróság igazságot szolgáltathasson. Bármennyire örömmel üdvözlöm a javaslatban azt, hogy a lelkiismereti ^kötelezés ellen rendelkezéseket tartalmaz, nem enged esküt, fogadalmat és más egyéb efféle megkötöttséget, ami szerintem úgysem érvényes és tisztességes ember tisztességtelen célra ilyen fogadalmákat nem tesz, mégis azt mondom, hogy aikik ilyeneket tettek, ezentúl is fognak tenni, titokban fogják csinálni a dolgokat. Elvileg helyesnek tartom, hogy törvény-